Több, a szexuális viselkedéshez kapcsolódó agyi régió mérete nemenként eltér az embernél, illetve az emlősöknél. Japán tudósok ki akarták deríteni, hogyan hat a szexuális élet az egyik területre, amely a hímeknél nagyobb. Ezért Sindzsi Cukahara és kollégái összehasonlították még szűz, hímnemű patkányok agyát, olyanokéval, amelyek már párosodtak. Felfedezték, hogy a szexuális életet élő rágcsálók agyában határozottan kevesebb volt azokból a tüskéből, amelyek a neuronok közt találhatók, mint a még szexuálisan tapasztalatlan állatokéban.
Ebből arra következtettek, hogy ezek a tüskék irányítják az első szexuális tevékenységet, amit követően összemennek vagy eltűnnek. Ezzel a felfedezéssel lehetővé válik, hogy egy nap olyan gyógyszert hozzanak létre, amely képes növekedésre bírni a tüskéket, és ezáltal – hormon adagolása nélkül – fel tudja pörgetni a libidót, írta a New Scientist.
Stuart Tobet, amerikai neurológus szerint a tanulmánnyal „bepillantást nyerünk abba, hogy a tüskék szerkezetében bekövetkező változás miként befolyásolja a szexuális viselkedést patkányoknál, és továbbvíve a következtetést, más emlősöknél, például az embernél.”
Cukahara úgy véli, hogy a tüskék csökkenését több tényező is okozhatja, köztük a nőstény jelenléte miatt bekövetkező hormonális változások. Szerinte a tüskék feladata az lehet, hogy biztosítsák a párosodás elsajátítását, ami után már nincs rájuk szükség. Egyébként a nőstények játékosságában, élénkségében is szerepet játszanak.
