Ha már párkeresés, azzal valószínűleg nem mondunk sok újat, hogy ez nem mindenkinek megy egyszerűen. Olyannyira nem, hogy sokaknak egyáltalán nincs módja, lehetősége, alkalma – esetleg ideje – arra, hogy személyesen eredjen a nagy Ő nyomába. Nekik – és persze a kevésbé magabiztosaknak – találták ki az internetes társkeresőket.
Csakhogy ezek a szájtok is magukban rejtik a kudarc lehetőségét, elsősorban a hazugságok miatt, amivel az önbizalomhiánnyal és túlzott önkritikától szenvedők kiszínezik a profiljukat. Amerikában és Nagy-Britanniában a többség a munkájával trükközik: menőbbnek és érdekesebbnek tüntetik fel, mint amilyen. Európa többi országában viszont elsősorban még mindig a külsőségekről dívik hazudni: a férfiak a magasságukról és a súlyukról, míg a nők a mellméretükről füllentenek.
Mindezt úgy, hogy tökéletesen tisztában vannak azzal, legkésőbb az első találkozókor úgyis kiderül a ferdítés, ami alapvetően rombolja az internetes társkeresésbe vetett bizalmat. Egy erre vonatkozó vizsgálatban kikérték egy online társkereső vezetőjét, aki elmondta, az emberek zöme már a regisztrációkor tudja, hogy a profilok zömének nem szabad hinni, mégis, amikor egy szimpatikus illető oldalát olvassák, elfelejtkeznek erről – az első randiig, amikor minden kiderül.
