Ha van egy kis spórolt pénzünk, ami még rögzített árfolyamon is kevés a végtörlesztéshez, vegyük elõ az energiaszámlákat és kezdjünk el gondolkodni. No, nem azon, hogyan is fogjuk kifizetni, hanem hogyan lehetne drasztikusan csökkenteni. A továbbiakban olyan befektetést ajánlunk, aminek megtérülését természetesen mindenkinek egyénileg kell megbecsültetnie, de nagy általánosságban elmondhatjuk: a befektetett egy-kétmillió forint jobb helyen lesz, mint a párna alatt, és magasabb hozama lesz, mintha bankban tartanák.
G-bõl a C-be
Az Energiaklub több mint 2000 háztartás felmérésével, energiatanúsítványaik feldolgozásával rajzolt képet a magyar otthonok energetikai állapotáról: megszületett a negajoule, az el nem fogyasztott energia „képzeletbeli mérõszáma”. Ez arra ad választ, hogy az energiahatékonyság javítása révén mennyi energiát, azaz pénzt takaríthatnánk meg.
Kezdjük rögtön az egy-két emberöltõvel ezelõtt, téglából épült családi házakkal, amelyekben a magyar háztartások csaknem egynegyede, a családi házban élõk 36 százaléka él. Kicsit konkrétabban: nagyjából egymillió háztartásról beszélünk. Elõször is felejtsük el, de legalábbis semmiképp ne tekintsük ökölszabálynak nagyszüleink szavajárását, miszerint „a régi házak még rendesen meg voltak építve”, vagy „ezeket a vastag falakat minek szigetelni!”. Az 50-100 évvel ezelõtt épült téglaházak zömmel úgynevezett kisméretû, tömör téglából (km50) épültek, és – jellemzõen 50 centis – falaik statikai okokból ilyen vastagok. Vagyis azért, hogy elbírják az épület és a tetõ súlyát, nem pedig azért, hogy a meleget bent tartsák.
Természetesen nem arról van szó, hogy bármi probléma lenne ezekkel a házakkal, csupán építésük idején nem az energiafelhasználás volt az elsõ szempont. Azóta viszont sokminden megváltozott…A kisméretû téglák után a 60-as, 70-es években kezdtek megjelenni a lyukacsos téglák, mint például a B30, ám mindkét falazat energetikai tulajdonságai is igen gyengék, 2,5-szer annyi hõt engednek át, mint amennyi egy ma épülõ háznál követelmény. Ezen házak jellemzõen az energiatanúsítvány G, esetenként az ennél is rosszabb, H energiaosztályába tartoznak, fõleg ha figyelembe vesszük: a mai szabványok szerint egy új épületnek legalább a C besorolásnak kell megfelelnie.
Lakcímke
Az energiatanúsítvány a háztartási gépek (hûtõk, mosógépek) energiafogyasztási címkéjéhez hasonlóan egy mûszaki dokumentum, címke, amely lakásunk állapotát értékeli energetikai szempontból. Független szakértõ készíti el, aki a tanúsítványban az energiamegtakarítás lehetõségeire is javaslatot tesz. Ezzel segítik a tulajdonost a korszerûsítésben, a helyes energiafelhasználásban, illetve a megtakarításban. Azoknak pedig, akik lakásvásárlást terveznek, megkönnyíti a választást.
Az energiafogyasztás alapján a tanúsítvány egy skálán energetikai osztályokba sorolja az ingatlanokat. A skála a legkedvezõbb „A+” kategóriától a legkedvezõtlenebb „I” kategóriáig terjed. A „C” kategória az, amelyik éppen megfelel a jogszabályban rögzített energetikai követelményeknek. (forrás: Energiaklub)
Akár tízszeres pazarlás
Az Energiaklub országos adatfelvétele szerint a régi típusú tégla családi házak átlagban körülbelül 100 négyzetméter alapterületûek és három lakószobából állnak. Az itt élõ háztartások 40 százaléka kazánnal, 17 százaléka konvektorral, 13 százaléka pedig kályhával fût. A kályhákban tûzifát égetnek, a konvektorokban földgázt, a kazánnal fûtõk háromnegyede gázzal, maradék egynegyedük pedig fával fût. A melegvizet is jellemzõen elektromos árammal, vagy gázzal mûködõ vízmelegítõvel állítják elõ. Nem kell hosszasan magyarázni, hogy egymillió magyar háztartás nemcsak gyengén szigetelt falak mögött él, de fûtési rendszereik is a legkevésbé hatékony megoldások közé tartoznak.
Mindezek együttesen okozzák, hogy eme épülettípus fûtéséhez és a szükséges melegvíz elõállításához négyzetméterenként 450-560 kWh energia elégetése szükséges éves szinten. Összehasonlításul: az alacsony energiafogyasztásúnak tekintett házaknál ugyanez az érték 40-50 kWh/m2 év körül alakul, passzív házaknál pedig ennél is kevesebb. Ehhez járul még a környezetszennyezés: egy gázzal fûtõ átlagos régi téglaház évente 11 tonna szén-dioxidot ereget a levegõbe, amit ha fával helyettesítene – az ideális körülményeket általánosítva -, mindössze körülbelül egy tonna üvegházghatású gáz kerülne a légkörbe.
Szigetelés, ablakcsere
Valljuk be, mindez igen rosszul hangzik, tehát nézzük, mit tehetünk. Logikusan elõször is az elszökõ hõ mennyiségét kell csökkenteni, egyrészt a falak és a födém szigetelésével. A kisméretû téglánál 12, a B30 téglánál pedig 10 centis polisztirolhab szigetelés már elegendõ lehet ahhoz, hogy a falak hõátbocsátási képessége elérje, sõt még jobb legyen az új építésû házak követelményértékénél, ami ma 0,45 W/m2K. Az Energiaklub kutatása azért a polisztirolhabbal kalkulált, mert jelenleg Magyarországon ez a legelterjedtebb és legelérhetõbb árú szigetelõanyag. Természetesen léteznek azonban olyan szempontok, amelyek miatt egy háztartás illetve az energetikai szakértõ az adott épület esetén más típusú szigetelõanyagokat részesít elõnyben.
u-érték
A hõátbocsátási tényezõ a hõveszteség mértékét mutatja, vagyis azt, hogy mennyi hõ áramlik át az anyag egységnyi felületén. A hõátbocsátási tényezõt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag (építõanyag, szigetelés vagy nyílászáró) hõszigetelõ képessége.
Ha ez elsõ lépésben túl drága, sokat javíthat a helyzeten a nyílászárók cseréje, vagy akár utólagos hõszigetelése. Az új ablak vásárlásakor szintén fontos szerepet játszik az U-érték: a régen épült házakban jellemzõ Geréb-tokos ablakok U-értéke 3 W/m2K körül alakul (rossz esetben akár a 6 W/m2K-t is elérheti). A mai hatékony ablakoknál 1 W/m2K körül alakul ez az érték – 1-1,2 U-értékûnél rosszabbra ma már nem érdemes cserélni, hiszen a technológia további javulása várható. Fontos, hogy ablakok kiválasztásánál a teljes ablakszerkezet, tehát a keret és az üvegezés együttes hõátbocsátási tényezõjét vegyük figyelembe.
Forrás: fn.hu
Megéri?
Mégis, mennyibe kerül mindez? Ez természetesen nagyban függ az épület jellegzetességeitõl, a kiválasztott szigetelõanyagtól és ajtóktól-ablakoktól. A kutatás során felállított típusépületekkel, polisztirol szigetelõanyaggal és átlagos piaci árakkal kalkulálva körülbelül 1,5 millió forintra tehetõ a beruházás költsége.
A másfél milliós befektetés „másik oldalán” viszont az energiafogyasztás 50-60 százalékos csökkenése áll, amivel a régi típusú téglaépületek a B-C kategóriába jutnak. A gázfûtéses háztartások így körülbelül 350 ezer, a fafûtésesek pedig mintegy 200 ezer forintot takaríthatnak meg egy évben. A megtérülést tovább javíthatják az állami támogatások, amelyek idén ugyan nincsenek, de a lakástakarékpénztári megtakarítások mellé továbbra is jár az állami támogatás.
Fontos megjegyezni, hogy kutatás modellszámításai nem helyettesíthetik a konkrét, egyedi épületekhez készült szakértõi számításokat, amelyek értelemszerûen az épületek egyedi sajátosságait, illetve a tulajdonosoknak egy-egy beruházás kapcsán elvárt speciális igényeit is kezelni tudják. A beruházások elõtt készíttessünk energiatanúsítványt, konzultáljunk energetikai szakértõvel. 30-40 ezer forintért már komoly szakértõt tudunk megbízni házunk felmérésével.
