Egy precíz meghatározás szerint a féltékenység egy olyan lelki állapot, amely egy értékesnek vélt kapcsolat vagy pozíció fenyegetettségével szemben alakul ki annak védelme érdekében, s amely az egyént a fenyegetettséget elhárító viselkedésre készteti. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kedvesünk nagyon szeret minket és mindent elkövet annak érdekében, hogy megtartson bennünket: finom vacsorával vár vagy épp akaratán kívül az őrületbe kerget minket a bizalmatlanságával.
Az evolúció zsákutcája?
Életünkben kiemelten fontos döntés a párválasztás. Nem volt ez másként az ősidőkben sem, a férfi és nő törékeny szövetségét számos veszély fenyegette már akkor is, így a hűtlenség, és az azt követő szakítás. Az „őspasi” örök félelme táptalajául szolgált az apa kiléte körüli bizonytalanság, az „ősasszony” pedig csak reménykedhetett, hogy szíve választottja majd pedáns szülőként viselkedik és a vadászatok után épen és egészségesen hazatér a családhoz. Léteznek különféle elméletek, melyek szerint a féltékenység egy éretlen reakció, az önbizalom hiányára vagy egyéb jellemhibára utal. De gondoljunk csak bele: nem a féltékenységnek híján lévő nőkből és férfiakból lettek az őseink! Ha valaki kicsit beleássa magát a társas tudományokba, hamar rájön, hogy az evolúció során nagyobb árat fizetett az, aki nem vette észre társa hűtlenségét, mint az, aki túlságosan is gyanakvó volt. Tehát végső soron azt állíthatjuk, hogy a féltékenység önmagában egy hasznos funkciót tölt be a párkapcsolatokban, s afféle védelmi mechanizmusként szolgál.
Amikor a féltékenység megalapozott
Óvatosságra szükség is van, hiszen, mint tudjuk, a csábítás nagy úr… Társadalmunk hajlamos megkövezni az erősebbik nem képviselőit, mondván, sokkal csapodárabbak. Egy érdekes kutatás tanúsága szerint a megkérdezett férfiak a tesztfelvételt követő 3 éven belül átlagosan 8 szexuális partnerre kívánnak szert tenni, míg a nők csak 1-re, maximum 2-re. Mindazonáltal vegyük figyelembe, hogy az őskorban sem alakulhatott volna ki a férfiak skalpgyűjtő hajlama, ha nem lettek volna erre kapható nők. Mi állhat a háttérben? Nos, a mögöttes motivációk különbözni látszanak az ő esetükben. Nagy általánosságban elmondható, hogy a nők leginkább termékenységükkor éreznek szexuális vágyat (tüszőrepedéskor 5-ször nagyobb arányban, mint egyébként), így a hűtlen hölgyek többsége akkor lép félre, amikor leginkább fogamzóképes. (Ez a jelenség persze korántsem tudatos.) Anno tehát nem volt túl szerencsés, ha a kedves férj épp egy többhetes mamutvadászaton időzött, a mai korra vonatkozóan a hosszú üzleti utak jelenthetnek hasonló aknamezőt.
Jogos-e féltékenység?
Az állatvilágban a monogámia statisztikailag ritka: 4000 emlősfajból cirka 3%-ot sorolunk ide. Az embereknél kissé összetettebb a kép: az ösztönök mellett nagy szerepe van az adott kor szellemének, a kulturális elvárásoknak és az egyéni személyiségjellemzőknek, temperamentumnak. Tény azonban, hogy a hűtlenség egyetemes jelenség, a szexuális hűtlenség világszerte vezető válóok, így természetszerűleg a féltékenység tüze is lángol. Ahogy Szent Ágoston is írja: „Aki nem féltékeny, az nem szerelmes.” Ma is azt mondhatjuk, hogy egészséges keretek között, a kordában tartott féltékenység az elkötelezettség jeléül szolgálhat.
Csinos és/vagy hűséges?
Ha egy pár két tagja igencsak különbözik egymástól, hosszú távon megkérdőjelezhető a harmónia kettejük között. Sajnos érvényes ez a tétel a külcsínre is: ha az egyik fél sokkal vonzóbb a másiknál, akkor az, akinek kevesebb kísértés jut osztályrészül, ösztönösen fokozott éberséggel figyel fel a hűtlenség legapróbb jeleire. Nem ok nélkül, a párok kelendőbb tagjai általában tényleg kikapósabbak. Érdemes lehet tehát még egyszer átgondolni, hogy az újságok címlapjára illő kollégánkkal/kolléganőnkkel vacsorázzunk-e avagy inkább hívjuk el kávézni azt a kedves ismeretlent a könyvesboltból?
A nők másra féltékenyek, mint a férfiak?
Nemek tekintetében úgy tűnik nincs különbség, ám indulatainkat más-más okok válthatják ki. Ma már közhelynek számít (és meg is kérdőjelezhető), hogy a nők inkább az érzelmi hűtlenséget találják elkeserítőbbnek (a partner erőforrásainak, idejének, figyelmének elvesztését), a férfiak pedig a szexuális hűtlenséget.
A másik féltékennyé tétele
A féltékenység felcsigázása bevett próbatételnek számít egy párkapcsolatban. Azok, akik ezzel a módszerrel élnek, egyrészt a másik fél ragaszkodását kívánják erősíteni, illetve a kapcsolat teherbíró képességét tesztelik. Erre is igaz a mondás, miszerint „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”, ha sportot űzünk partnerünk féltékennyé tételéből, könnyen szingliként végezhetjük.
Csott Nikoletta
filoterapeuta
