Itt a tavasz, így a hőmérséklet fokozódásával adja magát az idea: ha már karcosra játszottunk minden DVD-t, folyósra gyúrtunk minden gyurmát, tompára koptattunk minden színesceruzát (és apróra törtünk minden zsírkrétát), aranyfokozatú felhasználók lettünk a videomegosztókon, és bekerültünk a Guiness-rekordok könyvébe a Ki látta legtöbbször A kis vakond ugyanazon epizódját? kategóriában, nos miután minden beltéri szórakozólehetőséget kimerítettünk, usgyi, menjünk ki a zöldbe.
Amit persze nem esznek olyan forrón. A zöld szép, egészséges és vidám, ám érdemes beszerezni pár dolgot és intézkedni, mielőtt ott találjuk magunkat a dús vegetáció kellős közepén. Érdemes beadni kullancsfertőzések elleni injekciót, mert az ördög nem alszik, és ezt egy hónap múlva ismételtetni is kell. Érdemes beszerezni kullancs- és szúnyogriasztó krémet, mert egy éjjel hánykolódva vakarózó, fel-felsíró, másnap reggelre bárányhimlősnek tűnő, elvakart csípésekkel felékített gyermek mindenre képes. A naptejet csak a rend kedvéért említem, sok-sok fényvédő faktorral, és persze egy napszúrás elleni sapka is legyen kéznél, fejnél.
Persze ilyenkor nem árt felkészülni a lélektani oldalra sem, mi azzal kellett szembesüljünk, hogy izomkolosszus, hiperaktív, koránál nagyobb gyermekünk minden egyes repülő rovar láttán az arca elé kapja a kezét, és bömbölni kezd „lepke, lepke!” segélykiáltással. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy öccse feje és szeme előtt suhogtasson pár méteres gallyat, majd ezzel a gallyal szétdúlja a virágokat, beletúrjon a konyhakertbe, és végül pozdorjává törje egy kövön, hogy a visszapattanó darabjai ne kíméljenek senkit. Ezek után következhet egy kis földevés, kődobálás, majd a szülői idegroham, mely arra indít minket, hogy inkább visszatérünk a szétkarcolódott DVD-khez és A kis vakondhoz. A gyerek meg majd szoláriumozik.
