Az étkezés mindig központi jelentőséggel bírt Itáliában – a Risorgimento és az országegyesítés alatt is. A szabadságharc láza, a vörösingesek csatái, a pápai Róma falainak leomlása, az első olasz kormány feladatai közepette az olaszok sohase feledkeztek meg arról, hogy asztalhoz ülve azt egyék, amit szeretnek. Még ha a 19. század végi olasz történelem nagy neveiről volt is szó.
Itt evett Garibaldi. A Risorgimento bor- és ételkalauza címmel jelent meg Paolo Paci könyve arról, kinek mi volt a kedvenc receptje. A könyvből kiderül, hogy amikor IX. Pius pápa elvesztette világi hatalmát, Onanóból hozatott lencsével vigasztalta magát. Ez a lencsefajta ma is védett ételkülönlegességnek számít.
Garibaldi absztinens volt és legszívesebben juhsajtot evett kenyérrel, tavasszal friss lóbabbal. Szerette a tőkehalat, a szárított fügét és a mazsolás kekszet. Cavour gróf saját magáról elnevezett rizstálat talált ki, az olasz király II. Viktor Emánuel a vadhúst szerette, Giuseppe Mazzini pedig a csokoládét.
