Hétköznapi tevékenységeinket többé-kevésbé tudatosan éljük meg. Benyomásaink, emlékeink keletkeznek, részünknek érezzük mindennapjainkat. Cselekvéseinkhez annyira hozzákapcsolódik a gondolkodásunk, hogy szinte elképzelhetetlen lenne azokat automatikusan végrehajtani, legyen az beszéd, autóvezetés, vagy akár szeretkezés. Pedig lehetséges…
Talán a legismertebb „lélekvesztett” állapot a túlzott alkoholfogyasztásnak köszönhető. Az alvajárás is egy ilyen élő állapot, ami sok művészt ihletett már meg. Enenk a betegségnek az adja a maga borzongató misztériumát, hogy olyan cselekvéssort is végrehajthatunk álmunkban – teljesen akaratlanul -, amire éber állapotában képtelennek érezzük magunkat. Az alvajárás egy speciális megnyilvánulása a sexsomnia is. A sexsomniában szenvedő betegek komplett szexuális aktusokat folytatnak le álmukban, másnap reggel azonban erre egyáltalán nem emlékeznek.
A „robotpilóta” bekapcsolódhat éber periódusokban is. Ez például az úgynevezett összetett vagy komplex fokális epilepsziás roham jele. Paul Broks A csend birodalma című könyvében leír egy ilyen esetet.
„Elhárítom a második csésze kávét, és összeszedem a holmimat. Elmenni készülök, de Mrs. O’Grady megragadja a karom. A szoba másik végébe vonszol, hátralép, kíváncsian méregetni kezd. Egyre csak bámul rám, időnként előre lép, majd vissza. Nem tud hova tenni. Arcizmai értelmet sugároznak, aztán rémületet. Végül semmit sem.
Átmegy a szoba másik oldalára, a szája szélét harapdálja, és a gallérját húzogatja… Megtölt egy edényt vízzel, de nem kapcsolja be a főzőlapot alatta. Bögréket vesz elő a szekrényből, és egy tálcára sorakoztatja őket. Időről időre jelét mutatja annak, hogy tudatában van annak, hogy valaki más is van a helyiségben… Az edényekből merve vizet tölt a bögrékbe, majd átviszi a nappaliba. Szótlanul üldögélünk. Örülök, hogy ez az egész nem fejlődik csapkodással, tajtékzással kísért teljes rohammá…”
És hogy ezek a furcsának tűnő jelenségek mit üzennek az egészséges emberek számára? Minden folyamatunk, amibe nem avatkozunk be tudatosan, menthetetlenül automatikusan zajlik le bennünk. Kimutatták, hogy biológiai szinten sem egyetlen helyen tárolódnak az emlékeink: traumatikus élmény hatására a tudatos emlékeink a hippocampusban és a hozzá kapcsolódó kérgi agyterületekben raktározódnak, míg érzelmi emlékezetünk az amygdalába vésődik be. A két agyi rendszer egymástól függetlenül is képes aktivizálódni. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szituációk látszólag érthetetlenül váltanak ki belőlünk érzelmi és viselkedésbéli reakciókat, amelyek a gondolkodás fejlesztésével felismerhetőek. Az automatikus folyamatainkba beavatkozhatunk, és megváltoztathatjuk az események kimenetelét.
Így lényegszerűbben élhetjük meg önmagunkat.
Tamás T. Gergely, filoterapeuta
AJÁNLOTT LINKEK:
Tudjon meg még többet a szerzőről és a filoterápiáról (filoterapia.hu)
