Vannak olyan épületek, amelyek többek puszta kövek összehabarcsolt tömegénél. Történelmi szerepüknél fogva pedig messze jelentésük túlmutat a puszta helynél. Jelképek, amelyek már létükkel is szimbolizálnak valamit, sőt, különböző korok gyermekei számára gyakran teljesen mást.
Ezért többen óvni, többen pedig elpusztítani igyekeztek őket: jobbára felrobbantva vagy felgyújtva őket. A sors iróniája, hogy némelyik mégsem rossz szándék által, hanem véletlenül lett a tűz martaléka, míg másoknak még a tűz sem ártott. „Mert az eszmék golyóállók.” (V, mint vérbosszú, 2006.)
Ezen a napon, január 31-én
A Westminster-palota az angol parlament épülete. A palota Londonban, a Temze partján található a westminsteri apátság és a Downing Street közelében. Az elnevezés két épületet fed: a középkorban épült régi palotát, amely 1834-ben leégett, és az erre épült, ma is álló új palotát. Ironikus, hogy a régi palota tűzvészben leégett, ugyanis Guy Fawkes 1605-ben megpróbálta felrobbantani ugyanezt az épületet. Fawkes-t novemberi elfogása után kínvallatták, majd 1606. január 31-én kivégezték. Neki és összeesküvő társainak az épület felrobbantása eszköz lett volna I. Jakab angol király (1603-1625) megölésére.
A Westminster-palota
Hogy a parlament nem robbant fel? Még ez sem olyan biztos… A 2006-os V, mint vérbosszú című, képregény alapján készült film rendezője James McTeigue, forgatókönyvírói pedig a Mátrix kapcsán világszerte ismert Andy és Laurence Wachowski. A film amerikai szemmel rajzol meg egy diktatúrát Angliában: ahol a rend és fegyelem uralkodik, gonosz, gyakran pedofil emberek irányításával, akik nem tűrnek semmit, ami egy átlag amerikai számára gyakorta a szabadságot jelenti: szabad fegyvertartás, szólásszabadság, és a szexualitás mindenféle gyakorlásának szabad módja.
Ennek a romlott rendszernek lesz szimbóluma a brit parlament épülete, amelyet a Guy Fawkes maszkos hős a film végén egy új kezdet és a diktatúra végének szimbólumaként a levegőbe repít. Ami nem sikerült Guy Fawkesnak 1605-ben és az anyatermészetnek 1834-ben, azt a filmtörténet végül megvalósította, még ha csak filmfelvételen is.
Majdnem ugyanezen a napon
A történelmi véletlenek szinte mágikus voltát bizonyítja egy másik épület sorsa is. 1933. január 30-án Paul von Hindenburg, a weimari köztársaság elnöke német kancellárrá nevezte ki Adolf Hitlert. Ezzel lényegében megpecsételődött a köztársaság sorsa, amelyet 1918-ban a Reichstag épületének erkélyéről kiáltottak ki.
A Reichstag
Nem is oly sokkal később, 1933. február 27-én ugyanezen parlamenti épület tisztázatlan körülmények között leégett. Az esemény által okozott sokkhatás, illetve az a tény, hogy Adolf Hitler ebből az esetből politikai tőkét tudott kovácsolni nagyban hozzájárult a hitleri náci rendszer kiépüléséhez. Az épületet magát mintegy harminc évvel később újították fel.
A Téli Palota
A 18. század közepén Szentpétervárott, a Néva épült fel a cári család otthona és a rendszer szimbóluma, a Téli Palota. Míg 1834-ben a westminsteri régi palota lángolt az Egyesült Királyságban, addig rá három évre a cári lakhely lett a tűz áldozata:
„Tél elején Miklós [I. Miklós cár, 1825-1855) úgy rendelkezett, hogy a palota egyik termében építsenek kandallót. Az építész azt merészelte mondani, hogy ez veszélyes lehet. Miklós azonban csak végigmérte királyi tekintetével, és az építész igyekezett gyorsan teljesíteni mindent. Rövid idő múlva füst áradt a kandalló füstjáratából, a szolgák gyorsan betömték egy agyagba mártott csutakkal. És a palota kigyulladt. Őfelségéék ezalatt a színházban voltak … Amikor a cár a lángoló Téli Palotához ért, jelentették neki, hogy ég a hajókikötő. … Ezalatt a cárok holmiját a gárdisták mentették.
A Téli Palota
… A megmentett holmikat kihordták a Palota térre, és a tér közepén, a Sándor-oszlop mellett halmozták fel. Ott belepte őket a hó. A hóban hevertek az uralkodói jelvények … A palota napfelkeltéig égett. … Miklós megparancsolta, hogy építsék újjá az óriási palotát. Teljesíthetetlen határidőt szabott: egy évet, mégis elkészültek a munkával. … És a szerencsétlen munkások százszámra haltak. A cári család azonban a megszabott időben beköltözött az újjászületett palotába. Vasfegyelem, engedelmesség mindenben. Ezt hagyta Miklós a trónörökösre és az eljövendő uralkodókra.” (A modern orosz történelem egyik legismertebb bestseller írója, kutatója: Edvard Radzinszkij: II. Sándor. Az utolsó nagy cár. Bp., 2006. 92-95.)
cikkünk szerzője
Illik Péter történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara (PPKE BTK) Történettudományi Intézetének megbízott előadója. Szakterülete a 16-17. századi magyar életmódtörténet. Ezen belül fő kutatási területe a Magyar Királyságban okozott török károk – faluhódoltatás, végváriak és falusiak megölése, elrablása, adóztatás, faluégetés – számszerű felmérése korabeli kártételi listák alapján.
