Kántor Endre
Hogyan jött az ötlet, hogy borászokról könyvet írj?
Egy közhelyszerű mondásból indultunk ki, amelyről kiderült, hogy komolyabb tartalma van: a bor olyan mint a borász. Persze sokan nem akarnak azzal foglalkozni, hogy milyen a borász. Leveszik a polcról, megnézik az árat, és ennyi. Aki már elkezdi szeretni a borokat, inkább pincészeteket kezd választani. Attól a pincészettől pedig fajtákat. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy mégiscsak átjön a szellemiség a boron.
Egy beszélgetésből kiindulva végül arra jutottunk, hogy készítsünk mélyinterjúkat a borászokkal, amelyből kiderül, hogy milyenek is ők. Velük ugyanis csak akkor találkozunk, ha elmegyünk a pincébe, de ott is először csak felületes szóváltások lehetnek. Az igazi beszélgetésekre pedig akkor kerül sor, ha jobban ismered őket.
Azt akartam elérni, hogy a találkozásainkon mindenféle szóba kerüljön, politika, apa-fiú kapcsolat, vallás, Isten. Ezeken keresztül pedig kiderül, hogy milyen a személyiségük, és ez a boraikon is érződik-e. A vicces komolytalan srác, aki szeret bulizni, az tényleg ilyen vicces, komolytalan, egyszerű buliborokat csinálnak.
A másik fele, hogy ezek a borászok elgondolkodtató figurák, akik maguknak is van idejük arra, hogy az élet dolgait átgondolják. Közeli kapcsolatba kerülnek a földdel, a természettel. Soha nem kérdeznek meg borászokat arról, hogy szerintük milyen a gazdasági helyzet, mit gondolnak a fociról. Én megkérdezem, mert ha ők eleve mélyebben gondolkodó emberek, akkor ezekről is tudnak olyan dolgokat mondani, amiből tanulhatunk.
És olyan a borász, amilyen a bora?
Az én saját megítélésem szerint igen. Egy Szepsy-bor olyan, mint Szepsy István.
Az ő borairól mondják sokan, hogy azt kortyolgatni számukra szakrális élményt jelent…
Igen, a könyvben kiderül, hogy Szepsy István hogyan megy ki a dűlőjébe, ebből rá lehet jönni, hogy nem véletlenül olyanok a borai, amilyenek. Úgy megy oda, hogy minden követ ismer, lenyúl, megfogja a talajt és kisugárzásokat keres. Keresi a hely vibrálását, és például a Szent Tamás dűlőt is így vette meg. Energiákat érez, és több százmillió évekről beszél. Teljesen más léptékben gondolkodik, és úgy gondolja, hogy ezt a boraiba is átviszi. Az én véleményem szerint ez sikerül is neki. Nála tehát lehet a borában a személyiségére következtetni.
Ha egy olyan szakértőket kérdezünk meg, akik értenek a hazai borokhoz, és szemmel követték a modern hazai borászat feléledését, azok biztosan egyetértenek azzal, hogy az egyik legnagyobb reveláció az ősfurmintnak is nevezett 2001-es Úrágya, amit majdnem minden hazai borfórumon az első helyre vagy legalább is dobogós helyre pozícionálnak. Ez volt az első olyan bor, amellyel Szepsy István azt akarta bemutatni, hogy az adott terület mire képes, azaz az első hazai terroirbor volt.
Végül is van valami közös a borászokban, akikről a könyvet írtál? Van valamiféle borász életfelfogás, lelkület?
Persze. Bár mind más-más emberek vallás, politika vagy habitus szerint, de mindannyiukra jellemző, hogy más léptékben gondolkodnak. A stresszes, zaklatott életbe nem feltétlenül kell bevonódni. Hátrébb lehet ilyenkor lépni, és azt mondani, hogy vannak olyan dolgok, amelyek emberöltők alatt történnek meg. Míg egy ültetvényen igazán jó szőlőt adó tőkék fejlődnek ki, addig 60-70 év is eltelhet.
Emellett a földhöz való közelség is jellemző a borászokra. Ez például azért fontos, mert ezt elveszítjük. A mai társadalomban rengetegen nem tudják, hogy honnan jön a csirkemell. Nem láttak még csirkevágást, és a hús csak bőr nélkül fóliában jelenik meg. A borászok pedig annak a csodának a mindennapi tanúi, hogy hogyan készül el a hordóban a bor.
Lőrincz György, Szepsy István, Heimann Zoltán
Mi fogott meg pont ezekben a borászokban, és mire koncentráltál, amikor megírtad róluk külön-külön a könyveket?
Azért választottuk ezt a három embert elsőként, mert mind a hárman a maguk módján véleményvezérek, közösségformálók és közösségirányítók. Csak máshogy. Megpróbáltam a címekben utalni arra, hogy mit is tartok bennük a legfontosabbnak.
Heimann Zoltán például nagyon rendelvű ember. Teljes mértékben közösségirányító. Nem csak a saját családját, saját borászközegét vagy Szekszárdot, de Magyarországot is képes képviselni. Ő jó értelemben vett minden lében kanál típus, aki belefolyik mindenbe, és próbálja az ügyet előrevinni. Emellett sváb is, és ezért Ordnung muss sein! (rendnek kell lenni) a címe a könyvnek.
Lőrincz Györgynél nincs családi hagyomány, de nála azért lett a szelíd szőlész a címe, mert ő már annyira kedves, hogy úgy gondolná az ember, hogy valahol csapda van. De nincs. Nagyon ritkán beszélek olyan emberrel, akinek az az első kérdése: Hogy vagy Endre? És tényleg kíváncsi. Annyira kedves, hogy már-már azt gondolná az ember, hogy naív. De nem. Ő azért is fontos, mert eszméletlenül beérleli a szőlőt. Nagyon nagy türelemmel bevárja, és csak teljesen érett állapotban szüretel.
Szepsy István pedig mintha egy apafigurája lenne a mai magyar borászatnak. Kimondatlanul is, és meg nem nevezve is ő a király. Annyi külföldi megjelenést magyar borász még nem kapott, mint ő. Nem tudatosan tanít, hanem példamutatással. A Noblesse oblige címmel arra akartam utalni, hogy ő annak a nemességnek a képviselője, amely eltűnt Magyarországról, és amely előre mutatott és példát mutatott.
Kikkel készülsz még?
Bár tervezem, hogy feltörekvő fiatal borászokról is írok, de az elsők között inkább olyanok szerepelnek, akik már lerakták az alapokat. Ezek még csak tervek, de Villányból mindenképpen szeretnénk Bock Józsefről írni, mert Villány igen nagy szerepet játszott a mai magyar borászat fellendülésében. Ezen kívül Szeremley Hubát is bevonnánk. Az ő életútja is nagyon érdekes, de azért is, mert a kezdetektől fogva ott volt a magyar borok feléledésekor. Mostanában nem nagyon beszélnek róla, de az is érdekes, hogy miért. Harmadik pedig úgy tűnik, hogy Kaló Imre lenne, aki ugyan egri, mint Lőrincz György, de inkább olyan, mintha Marsról származó terroiról lenne szó. Ő ugyanis annyira különbözik mindenkitől, és annyira mások a borai, hogy az elképesztő. Van például 20 éves olaszrizlingje is a pincében. Ő egy kicsit zárt, kicsit fura, egy kicsit olyan mint egy táltos. Nála erről szólhat majd a könyv.
