A Blackhawks 1961-ben, a Flyers 1975-ben nyert utoljára Stanley Kupát, így mindkét város nagyon ki volt éhezve a sikerre.
Az első harmad gólfesztivált hozott. Miután szerencsés, hátvédről bepattanó góllal vezetést szerzett a Philadelphia, négy perc alatt fordított a hazai alakulat, ráadásul Bolland emberhátrányban köszönt be. Azonban három perc elteltével már a Flyersnél volt az előny, Briere 27 másodperccel a szünet előtt vette be az első NHL-es szezonját teljesítő Niemi hálóját.
A második játékrész gyors hazai találattal indult, Sharp – aki korábban volt a rivális játékosa – használta ki, hogy a Flyers rosszul cserélt. Ezt a lélektani előnyt nem sikerült kihasználni, mert Betts a támadó zónában szerzett pakkot, és a kapuvas segítségével meglőtte első playoff gólját, ám 2:11 perc múlva jött a válasz. Nem állt le a Chicago, és a három idény alatt három különböző csapattal finalista Hossa szép átadásával Brouwer második gólját ütötte. Kapust cserélt a Philly, és gólt kapott a Chicago, így 5-5-tel mentek el a csapatok a második pihenőre.
A záró játékrészben főleg a Chicago akarata érvényesült, sokkal többet támadott, és a 49. percben Kopecky szép csel után felavatta a csereként beállt Boucher-t. A folytatásban már nem esett újabb találat, így a Philadelphia úgy kapott ki, hogy egyszer sem volt emberhátrányban.
Stanley Kupa-döntő, 1. mérkőzés:
Chicago Blackhawks-Philadelphia Flyers 6-5 (2-3, 3-2, 1-0)
Gól: Brouwer (8., 36.), Bolland (12.), Sharp (22.), Versteeg (30.), Kopecky (49.), illetve Leino (7.), Hartnell (17.), Briere (20.), Betts (28.), Asham (39.)
A négy győzelemig tartó párharc állása: 1-0 a Chicago javára.
