Nem a szokásos módon röppen fel egy-egy marketingüzenet Facebook.com-on. Egy új akciót indító kérdés például így szól: „Te mit tennél meg a legújabb X márkájú mobiltelefonért?”. A feladat egyszerű: minden felhasználó tegye közzé nyilvánosan, hogy ő bizony hajlamos lenne egy szál alsóneműben átsétálni az Erzsébet hídon, ha ezzel valóban nyerhet. Persze mellette ott a hivatkozás a játékra, alátámasztva, hogy valós kezdeményezésről van szó. Az illető ismerősei – akik még nem az adott márka követői – máris érzik a lehetőséget, a kihívást, és biztosan lesz olyan, aki ugyanazt a sétát már alsónemű nélkül is megtenné, csakhogy megszerezze az áhított telefont, vagy legalább is efféle nagyotmondással „rálicitáljon” az ismerőseire. A furfangos marketingakció így eléri célját, híre egyre tovább és tovább gyűrűzik a közösségi oldalon, ráadásul a hirdető aktív részvétele vagy komolyabb befektetése nélkül.
A nagyobb vállalatok és márkák manapság egyfajta átkaroló hadműveletként közelítik meg a közösségi médiát. A hivatalos weboldaluk mellett, vagy azon belül indítanak egy kissé kötetlenebb, az átlagos felhasználó számára is könnyen befogadható információkat közlő blogot. Ezen gyakran van valamilyen saját fórum, vagy vállalati cikkek, hírek véleményezésére szolgáló (kommentelő) rendszer.
MINDENKI CSIRIPEL.
Az is teljesen megszokottá vált, hogy minden íráshoz tartozik egy kis megosztó panel, amelyből egyetlen gombnyomással „posztolhatjuk” kedvenc közösségi oldalunkra a nekünk tetsző tartalmakat. Emellett természetesen az utóbbi egy-két évben rohamosan szaporodnak a céges Facebook-profilok is. E megoldás nagy előnye, hogy ide könnyen, akár automatikusan is be lehet forgatni a blog híreit, amelyek a facebookos rajongók üzenőfalán azonnal megjelennek. És ott van még a „hiúság vásáraként” is emlegetett Twitter, a maximum 140 karakteres üzenetekkel operáló mikroblog szolgáltatás. Itt szintén elindulnak a céges profilok, mára már szinte mindenki csiripel (a twitter szó jelentésének megfelelően), a legnagyobb számítástechnikai gyártóktól egészen a bankokig.
Közösségi média itthon: Facebook versus iWiW
■ Hihetetlen tempóban terjeszkedik a Facebook, amelyre világszerte napi
egymillióan regisztrálnak, s már a 400 milliót is meghaladja az összes
felhasználó száma. E hatalmas tömegnek körülbelül a fele naponta aktívan
látogatja is az oldalt. Magyar felhasználókról ugyan nincs teljesen
pontos adat, mert az IP címek alapján sem lehet mindenkit egyértelműen
elhelyezni a térképen, és a felhasználói adatlapokon sem mindenki adja
meg helyesen a tartózkodási helyét, ám a becslések szerint a hazai
facebookozók száma a napokban már átlépte az egymilliós határt.
Eközben, úgy tűnik, az iWiW már túl van a csúcson. A Facebook
nemzetközivé válása, azaz a felhasználói felület magyar fordítása előtt
gyakorlatilag minden hazai internetező feliratkozott a magyar
szolgáltatásra, aki részt akart venni az internetes közösségi életben.
Azóta viszont megtört valami. A magyar oldal fejlesztői valószínűleg túl
későn ismerték fel a Facebookon már sikerrel alkalmazott „mindent bele”
elvet. A külső fejlesztők által készített játékok, alkalmazások (bár
effélék bőven akadnak az iWiW-en is) sokak számára tették vonzóvá a
Facebookot, és szép lassan elindult a népvándorlás. Egyre gyakoribb a
törölt profil, vagy az olyan inaktív adatlap, amelyen a „megtalálsz a
Facebookon” üzenet fogad. Persze az iWiW látogatottsága egyelőre nem
apad, ám azt is érdemes szem előtt tartani, hogy még egy hazai,
elfogadott és közkedvelt szolgáltatás sem garancia a sikerre egy
külföldi vetélytárssal szemben.
Így az átlagos felhasználót nagyon könnyen utolérheti egy okosan dolgozó hirdető – Facebook üzenetben, csiripben, blogon, egy barát megosztása révén, vagy egy ismerős ajánlására egyszerre csak ott találjuk magunkat megannyi termék, márka és szolgáltatás holdudvarában, és már alig látjuk a határvonalat ismerős és vállalat, pletykás barátnő és hirdető között.
A hirdetők további nagypályás letámadására lehet számítani. Például az év elejére megváltozott az internet világában megszokott, szinte kőbe vésett szabály: immár nem a Google.com a leglátogatottabb amerikai weboldal. A Facebook.com, ha csak pár század százalékkal is, de átvette a vezetést. A közösségi oldalak (különösen a messze legnagyobb Facebook) előretörésének trendje a világ többi országára is jellemző. Az eddig is megszokott internetes tevékenységek (e-mail, keresés, hírek, játékok és hasonlók) látogatószáma változatlan maradt, ám rakétasebességgel jönnek fel a közösségi szolgáltatások. Az átlagos internetező manapság már nem csak a leveleit és kedvenc híroldalát nézi meg. Ám, a Facebookon és társain nem elég a felhasználók érdeklődése szerint pozícionálni a hirdetéseket: a promóció módszertanát kellett hozzáigazítani a közösségi média fogyasztási szokásaihoz.
PRESZTÍZS-JELÖLGETŐK.
Kezdetben maguk az üzleti szereplők, illetve az általuk kínált termék vagy szolgáltatás is embernek álcázta magát, ismerősünk lehetett egy farmermárka vagy egy gyorsétterem, „aki” aztán ugyanúgy írt az üzenőfalunkra és megosztott velünk ezt-azt, természetesen reklámcélokkal. „Ma új boltot nyitottam, gyere, nézz be hozzám”, vagy „Csuda jó új mobiltelefont mutattam be, nem akarod kipróbálni?” Az ilyen megosztások már személyesebbnek tűnhettek, hiszen mégsem a tartalomtól teljesen elkülönülő banner próbálja felkelteni a figyelmünket, hanem magának a tartalomnak válik részévé a hirdetés.
Már lehet kifejezetten üzleti vállalkozások, termékek, szolgáltatások, szervezetek nevében regisztrálni a legtöbb közösségi oldalra. Ezzel, a cégek a „fan-faktort” kihasználva egyfajta státusszimbólumként is sikereket érhetnek el – sokan presztízsből jelölik be, hogy például egy drága sportszermárka rajongói, vagy laza eleganciával követni kezdik valamelyik nívósabb alkoholmárkát. Az adott üzleti profil pedig onnantól könnyedén bombázhatja ügyesen csomagolt üzenetekkel a rajongókat és követőket.
Milliárdos üzlet a közösségi média
■ Ez év elején még azt tippelte a The Wall Street Journal, hogy a
közösségi média királyának, a Facebooknak a 2010-es árbevétele 710
millió dollár környékén áll majd meg. Az Insidefacebook.com szakértői
oldalát működtető Justin Smith elemzései szerint azonban a Facebook már
tavaly 600 és 700 millió dollár közötti forgalmat mutatott fel, és idén
akár az 1,1 milliárdot is elérheti. Magánvállalatként ugyanis nincs
semmilyen külső pénzügyi „megfelelnivalója”, azaz nem szükséges drága
audit, illetve az adminisztrációs személyzet minimális. A bevételek
szinte teljes összege hirdetésekből származik, márpedig a közösségi
szolgáltató az idén teljesen megújítja kereskedelmi csapatát, megerősíti
és egyszerűsíti a Facebookon használható hirdetési metódusokat. A
Twitter viszont, bármennyire is népszerű szolgáltatássá vált az elmúlt
időszakban, egyelőre nem tudott határozott hirdetési tervet felmutatni.
Óvatosságuk érthető volt, hiszen a Facebook példájából látszik, mennyire
másféle a közösségi oldalak működése. A Twitteren a bannerek akár el is
riaszthatják a hihetetlenül egyszerűen kezelhető, reklámmentes
szolgáltatást megkedvelő felhasználókat. Most úgy tűnik, mégis
megszületett a megoldás a „szponzorált csiripek” formájában. Egyelőre
csak a keresési oldalakon bevezetendő metódus szerint minden legfelső
„tweet” fizetett hirdetés lenne, ám formátumában ez sem térne el a többi
csiriptől, így a Twitter várakozásai szerint a megoldás negatív hatása
elhanyagolható lesz. Aki viszont ezt elolvassa vagy megosztja, az
valóban a tartalom miatt teszi majd.
A vállalati jelenlét nem csupán arról szól, hogy az adott cég saját követőit célozza meg egy-egy bejelentésével vagy hirdetésével, közvetett célpontokká váltak ugyanis a rajongók és követők ismerősei, és azok ismerősei is. Egyre gyakoribbak az olyan akciók, amikor már nem maguk a vállalatok, hanem a meglévő követők végzik el a promóciós munkát. A legerősebb, az ismerősi ajánlásokra építő marketing új formája született meg ezzel a közösségi oldalakon.
