Kelet-nyugati disszonancia

Louie Sulcer, 71 éves amerikai nyugdíjas igencsak meglepődött, amikor a minap felvette a telefont. „Gratulálok, Steve Jobs vagyok az Apple-től” – mondta a kagylóban egy hang. „Na persze. Ön nem Steve Jobs” – válaszolta Sulcer, és már majdnem lerakta, de kiderült, hogy a vonal másik végén tényleg az Apple vezérigazgatója beszélt. Azért telefonált, hogy közölje a jó hírt, a férfi megnyerte a cég 10 ezer dolláros vásárlási utalványát, mivel ő vette meg az iTunes online zeneboltból a tízmilliárdodik dalt. Mivel egy Johnny Cash számról volt szó, Jobs még egy meglepetéssel szolgált, a telefonkagylót átadta a nemrég elhunyt legendás zenész lányának, hadd beszélgessen vele is egy kicsit a nyertes.

BESPÁJZOLTAK.
Ismét kiváló pr fogással rukkolt tehát elő az Apple, ám a felhajtás ezúttal sem alaptalan. A hír így is értelmezhető: az Apple a kalózletöltés és másolás korában hét év alatt tízmilliárdszor vette rá az ügyfeleit arra, hogy mégis fizessenek egy-egy zeneszámért. Másrészt az is igaz, hogy mind ez idáig az iTunes Music Store bizonyult az egyetlen igazán jól működő, tömeges méretben elterjedt online lemezboltnak.

A piacot monitorozó kutatások nagyrészt a sötétben tapogatóznak a felhasználói szokások felmérésekor. Az egyik legfrissebb amerikai tanulmány például meglepő eredményekre jutott: az NPD Group 2009-ben 25 százalékos csökkenést mért az illegális zenei fájlcserélő forgalomban. Ennek azonban – a felmérés kérdéseire adott válaszok alapján – nem a fizetős megoldások felé fordulás az oka. A tanulmány szerint ugyanis a zenerajongók az elmúlt években olyan mértékben duzzasztották már fel saját (illegális) kollekciójukat, hogy sokkal kevesebb régi zenét „spájzolnak”, csupán az újabb megjelenésekkel egészítik ki a gyűjteményüket. Emellett egyre inkább az olyan szolgáltatások használóivá válnak, mint a Pandora vagy a Spotify, amelyek reklámok befogadása fejében óriási zenei archívum hallgatását kínálják. Vagyis e kör végső soron a hirdetések fogyasztásával, és nem készpénzzel fizet. E két alapmodell (Pandora versus iTunes) tehát egyelőre fej-fej mellett halad, és elképzelhető, hogy együttesen határozzák majd meg a jövő zenefogyasztási szokásait.

Mindez magyar füleknek még továbbra is egzotikusan hangzik. Az említett szolgáltatások (és a hasonlók) egyike sem használható Magyarországról, a hazai lehetőségek rendkívül korlátozottak. „Sajnos nem áll rendelkezésünkre hivatalos információ annak okáról, hogy Magyarországon jelenleg miért nem érhető el az iTunes Music Store, sem pedig arról, hogy mikor várható a szolgáltatás hazai bevezetése” – közölte lapunkkal az Apple az itteni pr ügynökségén keresztül. Az okok azonban elég nyilvánvalóak, a zene értékesítési jogaira a cégek országonként szerződnek a kiadókkal, és egy ilyen, ma még meglehetősen bizonytalan helyzetben csak a nagy piacokon érdemes elindulni. Magyarországon és a régióban az illegális fájlcsere sokkal természetesebb, elfogadottabb, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában, így még ésszerű fizetős ajánlatokat is sokkal nehezebb bevezetni. Tett már ilyen kísérletet például a UPC Magyarország Kft. is, amikor a Universal kiadóval szerződve elindította a netes zeneboltját. A sikersztori azonban eddig elmaradt. „Sokkal intenzívebben kellene marketing oldalon támogatni a szolgáltatást ahhoz, hogy nagyobb előfizetői számot érjünk el, ez azonban kockázatos, mert a piac meglehetősen kicsi” – mutat rá az üzleti dilemmára Szűcs László, a UPC kommunikációs igazgatója.

Hasonló szolgáltatása van a Vodafone Magyarország Zrt.-nek is, s az a visszajelzések alapján némileg sikeresebb. „A fizetős szolgáltatás 2008. szeptemberi indulása óta az ügyfélbázis tízezres nagyságot ért el, ami – figyelembe véve a hazai online zenefogyasztás jellemzőit – hatalmas eredmény: a szolgáltatásnak a számtalan itthonról is elérhető illegális zeneletöltési lehetőséggel versenyezve sikerült talpon maradnia. A Vodafone Zenetár a cég webes tartalomkínálatának meghatározó és hosszú távú szereplője” – közölte lapunkkal a mobiltársaság. Úgy tűnik tehát, hogy Magyarországon hatványozottan igaz az az alapvetés, hogy a zene a mobil eszközökhöz jobban kapcsolódik, mint a számítógéphez. A mobilcégek és a mobiltelefon-gyártók ezért nagyobb eséllyel indulnak harcba, ha azt tudják felkínálni egy „elviselhető” összegért, hogy az ügyfél a mobil lejátszóján hallgathassa kedvenc zenéit anélkül, hogy azokat a számítógépéről kelljen oda átmásolnia.