A Kárpát-medence területén az V. századig visszamenőleg körülbelül 25 ezer földrengést sikerült meghatározni korabeli feljegyzések, leírások alapján. Hazánk nem tartozik a világ jelentősen szeizmikus területei közé, bár a medence külső részein markáns földrengési tevékenység tapasztalható – írja honlapján a Geo Risk Földrengéskutató Intézet. A délkeleti-Kárpátok lábánál, a Vrancea- Háromszéki-havasok környékén pedig egészen nagy méretű, 7 magnitúdónál erősebb földrengések is előfordulnak.
Magyarország belső területén az aktivitás mérsékelt, ennek ellenére erősebb, 5-6 magnitúdójú földrengések kis számban, de előfordulnak. Ezek az epicentrum környékén komoly épületkárokat okozhatnak. A szeizmikus aktivitás területi eloszlása nem homogén, vannak az átlagnál egyértelműen aktívabbnak nevezhető területek, ezek: Komárom, Móri-árok, Kapos-vonal, Eger, Jászság és Zala megye északi része.
Történelmünk során összesen 32 „jelentős károkat okozó” földrengésről van tudomásunk, Az 1763-as komáromi, az 1810-es móri rengésekről részletes leírások maradtak ránk, míg a XX. század öt jelentős földmozgásából négy dokumentált.
A legpusztítóbb
A legnagyobb, a mai Magyarország területén valaha tapasztalt legnagyobb földrengés Komáromban pattant ki 1763. június 28-án, magnitúdója 6,3 körülire becsülhető, intenzitása IX-es volt. A rengések következtében Komárom egyharmada elpusztult, 63 ember meghalt, a sebesültek száma meghaladta a 120 főt.
6,3 és IX
A földrengések erejét két módon mérik. Az egyik az úgynevezett magnitúdós skála, közismert nevén a Richter-skála, ami a geofizika eszközeivel a kőzetlemezek törése során lezajlott folyamatok energiáját adja meg. Értelemszerűen ennek a skálának nincs végső értéke, de a 9-es fokozatnál lényegesen erősebbet eddig nem mértek.
A másik a rengés intenzitását szemlélteti egy 12 fokú skálán, ahol az 1-es erősség például még az emberek számára nem is érzékelhető, a 2-est már megérezzük, 5-ösnél megrepednek a házfalak és így tovább, míg a 12-es fokozat már a totális pusztulás. Ez a mérés nem egzakt, helyről-helyre változik, hiszen a pusztítás mértéke az épületek minőségén és az epicentrumtól való távolságon is múlik.
A legnagyobb károk a Duna bal partján keletkeztek, a rengés erősségéhez képest azonban kevés volt az áldozat. Ennek oka a korabeli építkezési módszerekben kereshető: a földbe félméterenként fűzfaágakat vertek le, majd vesszővel összefűzték őket és az építményt betapasztották. A kémények lefelé szélesedtek, ezért stabilan álltak a helyükön.
A várostól a Balaton északi végéig húzódó terület szeizmikusan az ország egyik legaktívabb területe. Az 1763-as után később, körülbelül 20 évenként ismétlődő rengések rázták meg Komárom térségét, de 1850 után az aktivitás lecsökkent.
A földrengés komoly épületkárokat okozott – Karl Friedel korabeli festménye (forrás: Geo Risk)
A „legrettenetesebb iszonyat”
1810. január 14-én Mór környezetében pattant ki az egyik legjelentősebb károkat okozó magyarországi földrengés. Kitaibel Pál, Tomtsányi Ádám és Novák József megyei főorvos, a Tudós Bizottság tagjai, a Helytartótanács kérésére kutatták a jelenséget. Kiadványuk 1814-ből az első tudományos munka, amely egy rengés okait, hatását tudományos módszerekkel vizsgálja – áll a Geo Risk honlapján. Részlet a közgyűlés számára készült hivatalos jelentésből:
„Folyó év januárius 14-én a természet legszomorúbb tüneménye, a földrengés Magyarország nagy részében, de különösen Fejér megyében és legkivált Csóka-hegy tájékán mutatta pusztító erejét, mely a fentebb jelzett hegy közelében lévő helységekben és városokban úgy a régebbi, mint a legszilárdabb újabb építményeket is annyira elpusztították, hogy azok a legrettenetesebb iszonyat nélkül nem is szemlélhetők. A nép a földrengés szokatlan hatásai miatt éjjel-nappal fél, mivel hogy a földrengés oka el van rejtve és már annyi idő óta alig számbavehető megszakítással ezen a vidéken minden pillanatban kénytelenek tapasztalni, hogy életük a legnagyobb veszélyben forog.”
A rengés pillanatában éppen Mór legmagasabb pontján tartózkodó bodajki jegyző így beszélte el az átélt földrengést: „Elsőbben is maga körül és alatta mindent egyik oldalról a másikra hullámos mozgásban rémülten látott inogni, majd ezen mozgás ismét függőleges mozgássá változott, minek folytán minden, amit látott, föl alá mozgott. Mindez még semmi kárt nem okozott, de azután a rögtön erősödő földmozgásra az épületek előtte összeroskadtak”.
Az 1911-es kecskeméti földmozgásban sok ház megsérült, a belvárosi zsinagóga tornya megdőlt (forrás Geo Risk)
Ezer utórengés
A földrengés riadalmat keltő módón érezték a rengést Pesten, Pozsonyban, Bécsben. Az első rengés 8-10 másodpercig tartott, majd 7 órakor újabb rengések rázkódtatták meg a környéket. Morajlás, zúgás, földből feltörő recsegés hallatszott. Sokon megesküdtek rá, hogy az előző évi győri csata ágyúdörgését hallották újra.
Fényjelenségek is kísérték az eseményeket: a Csóka-hegyről hazatérő jobbágyok riadalmát az okozta hogy hirtelen feltűnő zúgást hallottak, mire ösztönszerűen hátranézve úgy látták, hogy “a mozgásban levő hegy jött utánuk”, szinte földbe gyökerezett a lábuk ijedtükben.
A döngölt, vastag agyagfalú alacsony házakon csak repedések mutatkoztak, a téglából épült, mészhabarccsal kötött házfalak azonban csaknem mind beomoltak. A boltívek különösen rosszul viselték a rengést. A kapucinusok cellafalai bedőltek, de ők épp az ebédlőben vacsoráztak, így megmenekültek. A rengések hatására Velegen 113 méter hosszan 40-50 centiméteres repedés keletkezett a földben, Mecséren is repedések keletkeztek és a vadászlakban egy nehéz szekrényt a fal mellől a szoba közepére dobott a rengés. Az erdőben a kis patakok megáradtak és homokot vetettek, Bakonycsernyén egy forrás elapadt.
Dunaharaszti komoly károkat szenvedett (forrás: Geo Risk)
Bakonysárkányban olyan gyorsan mozgott a templomtorony, hogy ledőlése bármely percben várható volt. A Helytartóság által kiküldött egyetemi Tudós Bizottság kérdőíveket küldött szét, hogy tanulmányozzák a jelenséget, és az okait keressék. Ezek közt felmerültek az őszi nagy esőzések, esetleg föld alatti robbanások vagy éghető ásványok jelenléte. A nagy rengést közel ezer kis utórengés követte.
Ez a szakirodalomba “móri földrengés raj” elnevezéssel vonult be, amihez foghatót Magyarországon azóta sem észleltek. A csákvári kertésznek jutott eszébe hogy csengőt állítson fel, amit állandóan figyelt valaki. Február 17-én már túl voltak az ezredik jelzésen – a feljegyzések sajnos elvesztek.
Egernek „szerencséje” volt
1810 és 1908 között VII-es intenzitású földrengés rázta meg Komáromot, Jászberényt és Kecskemétet is. Az alföldi város 1911-ben egy 5,6/VIII-as rengés rázta meg, majd Eger következett 1925. január 31-én. Az 5 magnitúdójú és VIII-as erősségű földrengést megelőző este egy előrengés jegyeztek fel, amit éreztek Eger, Ostoros, Demjén térségében. Morajlás, ablaküvegek zörrenése, vízszintes irányú szitáló mozgás, zuhanásszerű hangok kísérték. A földrengés hatására Ostoroson az épületek és barlanglakások falai és a mennyezetek erősen megrepedeztek, tűzfalak, oromfalak, vagy azok felső részei és a kémények ledőltek, vagy súlyosan megsérültek.
Homokvulkán Dunaharasztiban (forrás: Geo Risk)
A templom északi oldalán levő mellékhajó mennyezete leszakadt, a község 406 épületéből csak 8 maradt sértetlen. A temetőben levő síremlékek egy része az óramutató járásával megegyező irányban elmozdult, a lágy riolittufából készült sírkövek eltörtek, és kelet felé zuhantak. Annak ellenére, hogy 200 ház veszedelmesen megsérült, nem történt haláleset, sőt még súlyos sérülés sem, pedig sok kémény leomlott. Ennek oka az lehet, hogy a rengés heves volt, de nem tartott sokáig.
Budapestet is megrázta
Az 1956-os, Dunaharaszti környékén kipattant földrengést 31 „előrengés” előzte meg, amelyeket elsősorban Budán és Monor-Gomba környezetében észleltek. Maga a földrengés január 12-én 6 óra 46 perckor pattant ki 5,6 magnitúdóval és VIII-as intenzitással: Dunaharaszti 3500 épületből 3144 megsérült, néhány haláleset és sebesülés is történt. A településen és a szomszédos Taksonyban 50-60 sírkő ledőlt, illetve elfordult, a kis mélységben levő ásott kutakat majdnem kivétel nélkül elöntötte a homok.
Taksonyban 3 centi széles repedés keletkezett a felszínen, és néhány 4 centiméteres átmérőjű iszapkrátert is megfigyeltek. A rengés Budapesten is okozott károkat, elsősorban Soroksáron. A fővárosi melegforrások vízhozamára is jelentős hatással volt a földmozgás: a Rudas-fürdő forrásaiban a vízhozamok a rengés után közvetlenül megnövekedtek, majd fokozatosan a földrengést megelőző érték alá csökkentek.
homokvulkán
A népies nevén iszapkráternek, vagy iszapvulkánnak nevezett jelenség a földrengések hatására jön létre homokos területen. A vízzel átitatott homok a rengések hatására folyadékszerűen kezd viselkedni, „szétfolyik”, mint a tengerparton épített homokvár a hullám hatására. Innen származik a tudományos név: talajfolyósodás. Ha a talajfolyósodás a felszín alatti rétegben jön létre, előfordul, hogy a homokos víz a felszínre tör, mint egy apró „homokvulkán”.
Berhida (forrás: Geo Risk)
A máig utolsó komoly földrengés 4,9 magnuitúdóval és VII-es erősséggel pattant ki Berhidán 1985. augusztus 15-én. E terület szeizmikus aktivitása régóta ismert, már 1100-ból ismerünk egy bizonytalan feljegyzést, 1799-től pedig rendszeres tudósítások maradtak fenn kisebb-nagyobb érezhető földrengésekről. A térség egyike hazánk leginkább földrengéses területeinek, az 1985-öst megelőzően 159 földrengésről tudunk, melyek nagy része Várpalota környékén keletkezett.
A reggel 6 óra 29 perckor kipattant rengés elsősorban Peremartonban és Berhidán okozott épületkárokat, de az epicentrális területtől távolabb, balatonkörnyéki településeken is történtek épületsérülések. A főrengést követő utórengések többségét csak Berhidán érezték.
Geo Risk
Cikkünk a Geo Risk Intézet adatainak felhasználásával készült.
