Bármily döbbenetes, a rendőrség szerint nem történt bűncselekmény abban az esetben, amely munkatársunkkal esett meg. Péter 2009. május 20-án vásárolt egy használt Renault Megane kombit egy gyöngyösi – nem Renault-ra specializálódott – márkakereskedéstől. Az eladó cég munkatársa azt állította, hogy használtautó-beszámítás révén került hozzájuk a Megane, előző tulajdonosa új autót vásárolt náluk. A vásárlás idején 57 ezer kilométert mutatott a kilométeróra, amit fel is vezettek arra az állapotfelmérő lapra, amelyet a díler készletfinanszírozó bankja tölt ki. A gyanútlan vevő nem is sejtette, hogy hamis a futásteljesítmény, hiszen egy négyéves autó esetében reálisnak mondható az évi 15 ezer kilométer. Két hónappal az adásvétel után a kilométeróra elérte a 60 ezres értéket, emberünk elvitte a kocsit a kötelező szervizre egy hivatalos Renault márkakereskedésbe Fóton.
A kereskedés hozzáféréssel rendelkezett az importőr Renault Hungária Kft. központi adatbázisához, és bizalmasan közölték a fájdalmas hírt Péterrel: a nyilvántartásból kiderült, hogy másfél évvel korábban az ország egy másik szegletében már 88 ezer kilométer volt az óra állása ebben az autóban. S ki tudja, hogy 2008 februárja és 2009 áprilisa között (akkor adta el az előző magántulajdonos az autót) mennyit futott még a kocsi; bőven átléphette a 100 ezret is. Az azonban biztos, hogy a valódi futásteljesítmény bizonyosan sokkal több lehetett az 57 ezres álláshoz képest. A sértett erről szerzett is egy dokumentumot. Az átvert vevő természetesen nem tudhatta, hogy ki tekerte vissza az órát, az autókereskedő, vagy az általa nem ismert korábbi magánszemély tulajdonos. Természetesen hallott már a visszatekerős trükkről, de az eszébe sem jutott, hogy egy hivatalos szalon esetében is ilyen gyanakvónak kellett volna lennie.
Mivel bizonyítani tudta, hogy úgy adtak el neki egy autót, hogy a kilométerórát alaposan visszatekerték, nem akarta lenyelni a békát. Megkereste hát az autókereskedés vezetőjét, aki elzárkózott bármilyen kártalanítástól, és természetesen tagadta, hogy ő csalt volna, maximum az újraértékesítésben ajánlott segítséget. Bár eladáskor a beszámításos sztorit adták elő, bevallotta, hogy ezt minden kereskedő csak azért mondja, mert természetesebben és biztatóbban hangzik, mint a rideg valóság: ők például nagy tételben vettek autókat egy nagyobb kereskedőtől, az autó előéletéről így valójában nem tud. Különbözetet a kereskedő már csak azért sem akart fizetni, mert állítása szerint egy 60 ezret, illetve egy 100 ezret futott autó között így válság idején nincs árdifferencia.
Próbálkozások
A becsapott vevő ismeretlen tettes ellen feljelentést tett; újságíró lévén egyszerűen kíváncsi volt, hogy mi lesz a kifutása egy ilyen ügynek Magyarországon. Úgy becsülte, hogy legalább 300 ezer forint kár érte. Mivel pontos óraállás hiányában nem bízhat a szervizintervallumokban, jó néhány alkatrészt hamarabb kényszerül kicserélni, mint eredetileg tervezte. Például a híresen drága, általában több tétel cseréjével járó 120 ezres szerviz valószínűleg évekkel hamarabb köszönt rá, mint eredetileg tervezte.
Már a feljelentés megtételekor jelezték neki a rendőrök: nehéz lesz bizonyítani, hogy konkrétan ki követte el a cselekményt. Azt a döntést pedig tapasztalataik szerint nem szokták a bíróságok itthon felvállalni, hogy a kereskedő feleljen egy ilyen ügyért.
Végül nem az értékesítő székhelyére, Gyöngyösre került az ügy, hanem összeférhetetlenség miatt a hatvani kapitányság vizsgálta. Közben a kereskedő felesége jelentkezett a vevőnél, megpróbálta kérlelni, hogy vonja vissza a feljelentést. Elmondta, hogy sajnos ők nem tudják bizonyítani az ártatlanságukat, mert az eredeti adásvételnél állapotlapot nem töltöttek ki, csak másnap, a banki készletfinanszírozáshoz készített dokumentációban. Vagyis, nincs bizonyítéka arról, hogy hány kilométert mutatott akkor az óra, amikor ők átvették a kocsit. A kereskedő azt is jelezte, hogy bár ő megkereste az autót eredetileg neki értékesítő nagykereskedőt, jelezve, hogy pernek néz majd elébe, a korábbi partner elhajtotta. Ráadásul, mint kiderült, a rendőrség annál a cégnél egyáltalán nem is járt, és vélhetőleg az első tulajdonos magánszemély sem került a rendőrség látóterébe. Emiatt a gyöngyösi kereskedő már koncepciós perként tekintett az ügyre, abban a tudatban izgulta végig a karácsonyi ünnepeket, hogy rajta verik el a port.
Egy asztalnál az ellenséggel
■ A vevő érdekérvényesítési lehetőségeit Krajcsik Szilvia, az Európai Fogyasztói Központ jogásza segítségével tekintjük át. Amikor valaki autót vásárol, majd rájön, hogy valótlan értéket mutatott a kilométeróra, az olyan, mint amikor egy termék megvásárlásánál a vevő nem azt kapja, amire szerződött, vagyis minőségi kifogásnak tekinthető. Célszerű az adásvételi szerződésben rögzíteni a kilométeróra állását. Azt, hogy ez hamis, a szervizkönyvvel, esetleg műszeres vizsgálattal lehet megállapítani. Ha kiderült az eltérés, a vevőnek be kell jelentenie szavatossági igényét a kereskedő felé. A minőségi kifogások esetén ez lehet javítás, vagy csere, illetve ezek hiányában árleszállítási kérelem, vagy az adásvételtől való elállás. A kilométeróra visszapörgetésénél a javítás és a csere nem reális lehetőség, így a vevő utólagosan árcsökkentést, vagy – amennyiben nagymértékű volt a kilométeróra visszapörgetése – elállást kérhet. Ha nem sikerül a feleknek megegyezniük, Krajcsik Szilvia a rendőrségi feljelentés, illetve bírósági per helyett első körben a békéltető testületet ajánlja, ez ugyanis díjmentes, ráadásul gyors, 90 napon belül befejeződik az eljárás. Csak a fogyasztó fordulhat a testülethez, de igazolnia kell, hogy megpróbálta rendezni az ügyet a kereskedővel, és az sikertelen volt. Innentől több forgatókönyv is lehet. Ha az autókereskedő hajlandó részt venni az eljárásban, akkor a testület először megpróbálja a feleket egyezségre bírni, Ha a kereskedő később nem teljesíti az egyezségben foglaltakat, akkor a vevőnek a bíróságon már csak végrehajtási záradékot kell kérni. Szintén kikényszeríthető, ha a feleknek nem sikerül megegyezniük, de a kereskedő alávetési nyilatkozatot tesz, tehát elfogadja a testület határozatát. Bonyolultabb a helyzet, ha a kereskedő semmilyen módon nem reagál a megkeresésekre, vagy határozottan nem fogadja el a békéltetést. A békéltető testület ilyenkor is lefolytatja az eljárást, de ilyenkor csak egy ajánlást tehet, amely nem kötelező a cégre. Ha a kereskedő nem tartja be az ajánlást, a testület nyilvánosságra hozhatja, hogy a cég nem teljesítette az ajánlást. Ha egyáltalán nincsen az autókereskedőben együttműködési szándék, tehát nem tesz az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot, és nem jelenik meg a meghallgatáson, akkor a békéltető testület külön közzéteheti a cég nevét, székhelyét és tevékenységét. A békéltető testületek eljárását akadályozó cégek listája megtekinthető például a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján. Ha nem rendeződött az ügy, marad a bíróság. A bíróság a per végén ítéletet hirdet, amelyben – szakértői véleményen alapuló – árleszállítást határozhat meg, vagy akár semmissé teheti az adásvételi szerződést.
Nem bűncselekmény
Hamarosan kiderült, felesleges volt a kereskedő riadalma az eljárás miatt. Péter kapott egy határozatot, miszerint „a cselekmény nem bűncselekmény, a nyomozást megszüntetem”, a rendőrség, egyúttal javasolta a károsultnak, hogy „szavatossági igény ügyében” a gyöngyös városi bírósághoz forduljon. Mintha mindez csak egy fogyasztóvédelmi ügy lenne, nem pedig tudatos megtévesztésen alapuló csalás. Bár az a napnál is világosabb, hogy hamis információkkal megtévesztették, és ő ezen információk alapján vásárolta meg gépkocsiját, ezek szerint az eset nem minősül itthon büntetőjogi kategóriának. Vajon valóban büntetlenül lehet csalni?
Polgárjogi esetek
Kovács Kázmér ügyvéd, a Magyar Autóklub jogi és érdekvédelmi bizottságának elnöke szerint minden eset egyedi, és csak az összes körülmény pontos ismeretében lehet helyes szakvéleményt adni egy konkrét ügyben. A kilométeróra eladáskori visszapörgetésének tényállását a jogászok általában nem a büntetőjog, hanem a polgári jog keretében kezelik (a szerződéskötés-kori tévedéssel, megtévesztéssel a polgári törvénykönyv 210. paragrafusa foglalkozik). Ebben a konkrét esetben is vélhetően azért nem minősítette a rendőrség a tényállást bűncselekménynek, mert csak akkor vonatkozik a Btk. az ilyen eladói magatartásra, ha az célzatos, egyébként inkább a polgárjog eszközeit ajánlják a vevőknek. Ez nem jelenti azt, hogy a kettő kizárná egymást, vagyis önmagában egy polgárjogi igény érvényesítése nem zárja ki, hogy a vevő büntetőjogi eszközökkel is éljen, vagy fordítva. A polgári jogi eljárás az adásvételi szerződés vevői megtámadását jelenti, annak során az eredeti állapot helyreállítása is követelhető. A büntetőjogi eljárásban pedig a szándékos, sőt célzatos, jogtalan haszonszerzésre irányuló tévedésbe ejtés és tévedésben tartás, azaz a csalás megállapíthatóságát kell vizsgálni.
sok bába közt…
A konkrét esetekben a nyomozóhatóság eljárását nehezíti, ha az eladó nem az első tulajdonos, hiszen lehet, hogy már ő is visszatekert órával vette az autót. Ha külföldről behozott autóról van szó, és a kereskedő csak itthon volt az első tulajdonos, esetleg emiatt sem bizonyítható a tudatosság. Előfordulhat, hogy a rendőrség feladja, hiszen a nagykereskedő is vette valahol az autót, és a hatóság nem lát esélyt arra, hogy sikerrel végignyomozza az egész láncolatot, így a korábbi tulajdonosokhoz már nem megy el, a sok bába között úgyis elveszne a gyermek, gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani, hogy ki hajtotta végre a visszatekerést. Ez a cselekmény ugyanis csak akkor von maga után büntetőjogi következményeket, ha egyértelműen és személyre szabottan bizonyítható a célzatos tévedésbe ejtés. Könnyebben bizonyítható, s ilyenkor valószínűbbek a büntetőjogi következmények, ha például az eladó megmásította az autó teljesítményére vonatkozó adatokat, vagy kitörölte a gépkocsi gyártási évszámát. Kovács Kázmér szerint a büntetőjogi felelősségre vonás a visszapörgetésnél sem egyértelműen kizárt, de a bizonyítási nehézségek miatt sokkal ritkább.
A konkrét esetben mit jelent, hogy a rendőrség azt írta, hogy a vizsgált cselekmény nem bűncselekmény? Vélhetően azt, hogy a nyomozás látókörébe került konkrét személyre vonatkoztatva nem az, mert nem bizonyítható. Ha a vevő továbbra is úgy érzi, hogy a rendőrség megállapítása nem helytálló, panasszal lehet élni. Ugyanakkor az, hogy a rendőrség egyáltalán elrendelte a nyomozást, arra utal: a vevő által leírt történet alapján a nyomozó hatóság még nem tartotta kizártnak, hogy bűncselekmény történt, csak az ártatlanság vélelme alapján végül úgy látták, a konkrét személyre nem lehetett volna semmit sem rábizonyítani.
Arra a kérdésre, hogy miként lehetne javítani a használtautó-kereskedelem megbízhatóságán, elriasztani a visszatekeréses trükktől, Kovács Kázmér szerint a legjobb válasz a hazai igazságszolgáltatás működési feltételeinek javítása lenne. Gyorsabb eljárások kellenének, s persze kiszámíthatóbb bírói ítélkezés. A gyakorlatban ugyanis az a tapasztalat, hogy amennyiben el is kapnak egy csalárd eszközöket alkalmazó használtautó-kereskedést, mire a per befejeződik, nem ritkán a céget már felszámolják. Vagyis, mire megvan az ítélet, már nincs kin behajtani a követelést. Ha ebben nem bízhatnának a szélhámosok, akkor kevesebb lenne a visszaélés.
Nem varázslat – angolszász példák
■ Az angolszász országokban jóval komolyabban veszik a kilométeróra-csalásokat. Az Egyesült Államokban az országos közlekedésbiztonsági hatóság (NHTSA) 1984 óta külön irodát (Office of Odometer Fraud Investigation) tart fenn az ilyen csalási ügyek vizsgálatára. Nem kicsi a tét, a hivatal becslése szerint éves szinten 450 ezer adásvételt érinthet ez a fajta bűncselekmény, és 1 milliárd dollárnyi kárt okoz a vásárlóknak a megtévesztés. Ne legyenek illúzióink, Magyarországon aligha tisztább az autókereskedelem. Igaz, Magyarországon összesen is csak kevesebb, mint 400 ezer használt autó cserél immár gazdát évente. Ám ha csak minden negyedik tranzakció szennyezett, és a kár üzletkötésenként mondjuk 100 ezer forint csak, akkor is 10 milliárd forintra rúg ez a tétel.
Jó példáért nem kell a tengerentúlra menni, Nagy-Britanniában is évek óta nagyon komolyan harcolnak a visszapörgetés ellen, s immár nagyon nagyot lehet bukni vele. Az ezzel próbálkozó autókereskedő könnyen börtönben találhatja magát, de ha esetleg a letöltendő börtönbüntetést meg is ússza, a legkisebb botlás esetén is lehúzhatja a rolót. Rendkívül hasznos az a mindenki által elérhető rendszer, amelyet a gépjármű regisztrációs hivatal (DVLA) fejlesztett ki. A www.carfax.com címen elérhető adatbázis lényege, hogy csak be kell írni egy kocsi alvázszámát, és megtudható a legutolsó regisztrált óraállás. Ez a rendszer segít visszaszorítani a csalásokat. Magyarországon is jó lenne ennek bevezetése, csak éppen a márkaszervizek együttműködésére és adatszolgáltatására lenne szükség. Minden egyes szervizeléskor amúgy is rögzítik a járművek kilométeróra-állását. Ha a szervizek hajlandóak lennének egy rendszerbe integrálni az adatokat, akkor mindenki láthatná a valós adatot. Mindez már csak azért is hasznos lenne, mert hiába van minden autóhoz olyan szervizkönyv a kesztyűtartóban, amelyben a márkaszervizek vezetik a kilométerállást, a magyar visszapörgetők állítólag azt is simán átírják, vagy akár előállítanak új füzetet hamis szerviz-bejegyzésekkel. Ha ennek nincs igazán kockázata, miért ne tennék?
