Az elmúlt napokban egy kardszárnyú delfin megölte gondozóját műsor közben egy delfináriumban, az Egyesült Államokban. Kíváncsiak voltunk, hogy Magyarországon történt-e hasonló eset, ha nem is tengeri emlősök főszereplésével, de amikor fogságban tartott vadállat támadt emberre. Volt ilyen.
Az elefánt a legveszélyesebb
Magyarországon törvény határozza meg a veszélyes állatok körét: létezik egy lista, amely fajokat sorol fel, valamint a hatóság egyes egyedeket – a leggyakrabban kutyákat – is veszélyes kategóriába sorolhat. A szabályozás az állatkerteket is érinti, amelyek emellett szigorú belső munkavédelmi előírásokat is alkalmaznak – mondta el az fn.hu-nak Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője.
Az oroszlán, a tigris, azaz a nagymacskák és a nagyragadozók tartása kétségkívül nagy kockázatot jelent, de éppen veszélyességük miatt, évszázadok tapasztalatából okulva jól kialakított szabályrendszer védi tőlük a gondozókat. Az ő számlájukra írható balesetek száma a közvélekedéssel ellentétben alacsony. Sokkal gyakoribb viszont a nagytestű növényevők esetében.
Egyik pillanatról a másikra támadásba lendülhetnek (MTI)
Ezek a ránézésre békés állatok – ha fenyegetve érzik magukat – pillanatok alatt támadásba lendülhetnek, vagy hatalmas tömegük miatt akaratlanul is komoly sérülést, halált okozhatnak az embernek. A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb baleset okozói egyértelműen az elefántok.
Többtonnás barátok
Az elefántok komoly szakértelmet igénylő tartásáról ide kattintva olvassa el az fn.hu cikkét.
Medve, elefánt és teve ölt Budapesten
A Budapesti állatkert 1866 óta megszakítás nélkül fogadja a látogatókat, ez idő alatt összesen öt halálos baleset történt a kert területén, de ebből kettő ipari szerencsétlenség – kazánrobbanás – volt. Három esetben azonban az állatok öltek.
Az 1880-as években Major István ápoló volt az áldozat. Minden nap bejárt a barnamedvéhez, személyes, jó kapcsolatban volt az állattal. Egyszer azonban a ketrec takarítása közben véletlenül rálépett a mackó lábára, amely heves támadással válaszolt. Összeharapta és karmolta gondozóját, akit élve vittek ki a ketrecből, és halálát nem is a sebek, hanem azok elfertőződése okozta. Mai körülmények között meg lehetett volna menteni az életét – emeli ki Hanga.
A két világháború között történt, hogy egy elefánt ormányával elkapta a mellette álló gondozóját, és az agyarához szorította. Olyan erővel, hogy az áldozat mellkasa darabokra tört, azonnal meghalt. Később kiderült, hogy a hatalmas állatnak fájt az agyara – ami valójában a módosult metszőfoga -, és kínját csökkentve próbált valamit, a hozzá legközelebb lévő „dolgot” rászorítani. Ez szerencsétlen módon épp egy ember volt.
Akármilyen aranyosak, nem “babusgatásra” születtek
Az utolsó eset a ’60-as években történt, amikor egy tevecsődör szállítás közben tarkón harapta az állatkert egyik munkatársát. Ezt sem lehet „szándékos gyilkosságnak” nevezni, ugyanis a tevéknél tarkóharapással szokás egymást rendre utasítani, így fejezik ki, ha valami nem tetszik. Mint amikor a kutya „odakap”. Csakhogy ami egy tevenyakon figyelmeztetés, az az emberi testrészt szétroncsolja.
Van, hogy tudatosan támadnak
Ha nem akarunk túl messzire menni, az utóbbi 10-15 évben a Bécs melletti schönbrunni állatkertben két halálos baleset is történt. A jaguár kifutójában nyitva felejtettek egy ajtót, amelyen át az állat az üzemi helyiségekbe jutott, ahol összetalálkozott egy 21 éves gondozóval. Sabine J. emlékét ma a bécsi állatkert oroszlánkifutója őrzi nevében.
A másik eset: egy serdülőkorban lévő afrikai elefántbika fürdetés közben egyszer csak szabályosan megrohanta, és halálra taposta a gondozóját. A támadás oka az lehetett, hogy az állat abba a korba lépett, amikor megkezdődik a fajtabéli hímekkel való rivalizálás. Az állatkertben élő egyedek nagyon sokszor tekintik fajtársnak, és ez esetben riválisnak is gondozójukat… Világszerte azonban évről évre előfordulnak halálos balesetek – teszi hozzá a szóvivő.
Ázsiai (b) és afrikai elefánt bikája. Tartásuk különleges ismereteket igényel (wikipedia.hu)
Puszit akart adni az oroszlánnak
Látogató Budapesten nem vesztette életét, de sérülések voltak. Ezek mindegyike abból fakad, hogy az emberek nem tartják be a legelemibb biztonsági szabályokat, a figyelmeztetés és a korlátok ellenére átmásznak a védőkorláton, benyúlkálnak a ketrecbe. Volt, hogy egy fiatal lány akarta megsimogatni az egyik fehér farkast: hajszálon múlt, hogy nem harapta át teljesen a tenyerét. Tizenöt éve ugyancsak egy hölgy nyúlt be az azóta már elbontott kis medvesor egyik ketrecébe, egy perecet akart „beadni” az állatnak.
A medve berántotta a kezét, és neki már szó szerint átharapta a tenyerét, néhány ujjpercét is amputálni kellett. A ’90-es évek elején részeg ember mászott be a kertbe még nyitás előtt, meg akart simogatni egy oroszlánt. Sikerült is neki, elmondása szerint még puszit is adott az orrára, de komoly árat fizetett érte.
A gondozók a ketrec mellett ülve találták, egyik kezének véres csonkja belógott a nagymacskákhoz. Ezekért a balul végződött esetekért sem lehet az állatot hibáztatni: a ketrec, a kifutó az ő területe, amit megvéd. A simogatás számára ismeretlen fogalom, a génjeiben van, hogy ha közelítenek hozzá, az támadást, harcot jelent – emeli ki Hanga Zoltán.
Nehéz elhinni: nem ő okozza a legtöbb balesetet (MTI)
A vadállat nem lehet „megbízható”
Külföldről több olyan eset is ismert, amikor látogatók estek áldozatul. Az esetek többségében azonban ittasan, Bibliával a kézben vallási buzgalomtól túlfűtve maguk a későbbi áldozatok másztak be az állatok kifutójába. Mind a látogatók, mind az állatkerti dolgozók szempontjából a biztonsági előírások betartása a legfontosabb. Tűnhet egy állat bármily szelídnek, lehet akármilyen jó, esetleg születésétől tartó kapcsolata a gondozóval, soha nem lehet szem elől téveszteni, hogy vadállatokról van szó.
A „gyilkos állatokat” megbüntetni értelmetlen, és szó sincs róla, hogy emiatt elpusztítanák őket. Talán csak abban az esetben, hogyha ez éppen a baleset közben történik, azaz valaki fegyverhasználattal igyekszik megakadályozni a támadást vagy a még súlyosabb tragédiát. De büntető jelleggel nem szokás. Az ölésnek a természetben megjelenő formái nem feltétlenül büntetőjogi kategóriák. Az állatok nem tudják értelmezni a bűn, a bűnhődés és a büntetés fogalmát, hanem aszerint cselekednek, ahogyan ezt az ösztöneik diktálják.
A balesetek elkerülése érdekében a kifutókat két részre lehet osztani, így amíg az egyiket takarítják, az állatokat a másik részbe zárják. Külön odafigyelnek, nehogy az állat fenyegetve, sarokba szorítva érezze magát az ember által. Nem kell, hogy valóban így legyen, már az érzet is azonnali támadást vált ki a vadállatokból. Megnövekedett veszélyforrásként kell tekinteni párzási időszakban a hím egyedekre, és a kölyköket nevelő nőstényekre – sorolja Hanga.
Amikor az emberek támadták a kert állatait
A fent felsorolt esetekhez képest fordult a kocka Budapest ostromának idején, 1944-45 fordulóján. Az állatkert 2000 lakójából mindössze 15 élte túl a harcokat. Várható volt, hogy a heves bombázás, ágyútűz és a harcok okozta káosz hatására a ketrecek megsérülnek, az állatok kiszabadulhatnak a városba. A kert akkori igazgatója, Nádler Herbert ezért elrendelte a veszélyesnek ítélt állatok, többek között nagymacskák, medvék, farkasok lelövését. Nem tudni hogyan, egy oroszlán mégis megmaradt, és ahogy azt előre látni lehetett, kiszabadult az állatkertből.
Ha arról van szó, az ember nem lehet ellenfél (MTI)
Akkoriban a kisföldalatti végállomása az állatkert mellett volt a felszínen, a vonat csak a Hősök terénél ment le a föld alá. Az oroszlán elsétált a térig, és bebarangolta a földalatti alagútjait. A szovjet városparancsnokság segítségével fogták el, feltehetően lelőtték: erre utal a tény, hogy az ostrom utáni leltárban nem szerepel oroszlán. Sok állat pusztult el a harci cselekmények következtében, és budapestiek keze által is: az ínséges időkben minden emberi fogyasztásra alkalmas állatot levágtak és megettek az állatkertből.
Érdekes például az is, hogyan pusztult el akkoriban a krokodil: a Pálmaház teteje beszakadt a bombázástól, a termálvizet szállító vezeték eltört, szerencsétlen állat pedig szó szerint belefagyott a medencéjébe.
