Annak ellenére, hogy a fecskéink többsége április második és május első felében érkezik haza, a legkorábban érkező „szuperhímek” első példányai már minden bizonnyal elindultak a nagy úton a Szaharán, majd a Földközi-tengeren keresztül.
A vonulásra készülő madarak eddig két nagy felkészülési eseményen vannak túl: lecserélték az elhasználódott repülőtollaikat, majd a Száhel-övezetben vonulási zsírtartalékot halmoznak fel. Ez után következik a legnagyobb erőpróba.
A vonulás többnyire nem egy rövid időintervallumú esemény, hanem egy adott faj azonos állományán belül is akár egy-másfél hónapig elhúzódó folyamat. A madárgyűrűzésre is épülő hazai és nemzetközi kutatások kiderítették, hogy a fecskéink (és sok más faj) esetében a költőterületekre először a legjobb „minőségű”, többnyire 2-3 éves hímek érkeznek meg – tudta meg az fn.hu a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől (MME).
Hazafelé jobban sietnek
A tojók arra törekednek, hogy a legkiválóbb kvalitású hímek termékenyítsék meg őket. Ezek a példányok az egyes fajokra jellemző tulajdonságok tekintetében nagyobbak, erősebbek, színesebbek, hangosabbak, agresszívabbak, jobb a kondíciójuk – egyszóval letéteményesei annak, hogy a faj pillanatnyilag rendelkezésre álló legjobb genetikai állományát örökítsék át.
A legkorábban – akár már március közepén – megérkező füsti fecskék „szuperhímjeinek” faroktollai az átlagnál hosszabbak, farokvillájuk nagyobb és szimmetrikusabb, így egyértelműen jelzik a tojóknak az apajelöltek genetikai értékét. A legerősebb, leggyorsabb vonulásra képes, ezért legkorábban érkező hímek konkurensek nélkül foglalhatnak területet, ami elengedhetetlen a szaporodási felkészüléséhez, a megfelelő szintű nemihormon-kiválasztáshoz.
Harca legjobb génekért
fotó: Csonka Péter
Vizsgálatok igazolták, hogy ezeknek a korábban érkező madaraknak a költési sikere magasabb, mint a későbbieké. A tojók esetében a sebességnél, a korai érkezésnél fontosabb, hogy a lehető legjobb kondícióban érjenek haza, ezért ők a vonulás későbbi hullámait alkotják.
Mindazonáltal a tavaszi vonulás jóval gyorsabb folyamat, mint az őszi, mert a madarakat nagyobb sebességre késztetik a hosszabbodó nappalok-rövidülő éjszakák – ez működteti a sokat emlegetett biológiai órát – hatására kiválasztódó nemi hormonok, a közeledő szaporodási időszak kényszerítő ereje.
cserélgetik a spermát
Több faj, például az erdei szürkebegy és a házi veréb tojói folyamatosan párosodnak a kegyeikért egymással vetélkedő hímekkel, mivel mindig jöhet egy rátermettebb, tehát jobb génállományú apajelölt. Ha a tojó magától nem teszi meg, az új „legjobb” hím csipkedéssel készteti a tojót arra, hogy kiürítse a legutóbbi hím eltárolt ivarsejtjeit az ivarszervéből.
Ez a jelenség nagyon gyorsan, a másodperc töredéke alatt játszódik le. Ezért például az erdei szürkebegyeknél csak azt követően derült rá fény, hogy a madarakról a modern, nagy sebességű kamerákkal készült felvételeket lelassították a kutatók.
Az első feladat – túlélni a Szaharát
A friss szárny- és farokevező tollazatú, és reményeink szerint elegendő zsírtartalékkal rendelkező fecskék az elkövetkező két hónapban folyamatosan indulnak északra, az európai költőterületek felé. Ebben a több ezer kilométeres utazásban nem sok „lötyögős” szakasz van, a madaraknak minden erejükre, és rengeteg szerencsére is szükségük van a sikeres átkeléshez. A Szahara feletti első résztáv talán a legnehezebb.
Minden szempontból nehéz terep (MME)
Bár ilyenkor a Szaharában is tél vége van, a napi hőmérsékleti maximumok már ilyenkor is elérhetik az 50 Celsius-fokot, ami ellen a legjobb védekezés, ha a madarak a lehető leggyorsabban átkelnek rajta. Csakhogy az ezer kilométert meghaladó távolság leküzdéséhez a legjobb esetben is két-három napra van szükség, miközben pihenniük is kell. A hőség mellett a sivatagi klíma másik jellemző és figyelembe veendő hatása a folyamatosan erős-viharos szél.
A téli és tavaszi időszakban a jellemző szélirány az északi, így a madaraknak szinte folyamatosan széllel szemben kell repülniük, ami többletenergia-felhasználást igényel. Az alkalmanként délire forduló szélben sincs sok köszönet, mert ilyenkor a sivatag belseje felől érkező szél olyan forró, mintha kemencéből jönne. Akár nappal, akár éjjel vonulnak a madarak, nehézségekkel mindig számítaniuk kell:
A Szaharában észak felé haladva, a Földközi-tenger partvidékéhez közeledve, több oázisban is megpihenhetnek a szerencsésen idetaláló madarak. Az oázisok nem feltétlenül „egy tavacska és néhány pálma” típusú menedékek, vannak köztük 40 kilométer széles, 240 kilométer hosszúak is. Ezeken a helyeken minden megvan, amire a fecskéknek szükségük van: ivóvíz, árnyékot és menedéket egyaránt biztosító nádas és egyéb növényzet, repülő rovarok. De az ember közelében – különösen Észak-Afrikában és a mediterráneum egyes részein – illegális vadászat és madárbefogás is fenyegeti a madarakat.
A második feladat – átkelni a Földközi-tengeren
A Földközi-tenger déli partvidékét elérő madarak a vándorút legnehezebb részét maguk mögött tudhatják, itt megállhatnak néhány napra pihenni, inni és táplálkozni, pótolni az elégetett zsírtartalékokat, mielőtt folytatnák útjukat a tengeren keresztül. A tengerek és óceánok felett a legnagyobb probléma számukra, hogy vihar esetén nem tudnak leszállni, így mindenképpen repülniük kell tovább vagy elpusztulnak.
A tenger sem jobb, mint a sivatag (MME)
Segítség viszont számukra, hogy a Földközi-tenger szigetei – ezek alkotják a mediterrán tenger nagy léptékű köves gázlóit – között csak néhány száz kilométeres távolságokat kell leküzdeniük. Az európai partvidéket sikeresen elérő fáradt vándorok a további útjukat folyamatosan a szárazföld felett tudják megtenni, ahol folyamatosan tudnak táplálkozni és pihenni.
