Speciális videokamerákat állítottak fel a WWF kutatói a szumátrai dzsungelben, hogy megfigyelhessék a kihalás szélén álló szumátrai tigris példányait. Korában állóképeket rögzítő fényképezőgépekkel próbáltak információkat szerezni az állatokról, ám a képek nem sikerültek elég élesen.
Az infrakamerák felállítása után egy hónappal azonban már sikerrel is jártak: a felvételen az látható, ahogy az anyatigris és kölykei megállnak, hogy megszimatolják és megvizsgálják a kamerát. Ezek az első felvételek, melyeken egy anyatigris kölykeivel együtt látható.
Az infravörös érzékelőkkel ellátott kamerákat a környezetükben portyázó állatok testhőmérséklete aktiválja. Segítségükkel a kutatók képesek azonosítani a tigrisek által leggyakrabban használt területeket, valamint nyomon tudják követni ez egyes példányok mozgását, így a populáció változását is – közölte a WWF Magyarország.
30 év alatt elveszett 60 százalékuk
Jelenleg mindössze 400 szumátrai tigris él a vadonban, de életterük csökkenése és az orvvadászat kipusztulással fenyegeti őket. A filmen látható anyatigris territóriumán például jelenleg is óriási mértékű favágás folyik két nemzetközi papírgyártó vállalat és olajpálma-ültetvények megbízásából, valamint folyamatos az illegális fakitermelés is.
A szumátrai alfaj jelenlegi egyedszáma, vagyis a 400 tigris elegendő ahhoz, hogy fenntartsa az egészséges populációt – mondta az fn.hu-nak Balogh Alexandra, a WWF Magyarország sajtószóvivője. A probléma inkább az, hogy ez a szám igen gyorsan csökken. Minél kevesebb szumátrai tigris él a szigeten, annál alacsonyabb az ellenállóképességük is a külső hatásokkal szemben. Egy néhány tucat egyedből álló faj egy esetleges felrőzés vagy betegség következtében örökre eltűnhet a Föld színéről.
Tudomásunk szerint 1978-ban ezer szumátrai tigris élt szabadon a szigeten. Ez a szám mára 400-ra csökkent, tehát harminc év alatt csaknem 60 százalékos volt a pusztulási arány. Ha nem teszünk még nagyobb erőfeszítéseket, egy-két évtizeden belül nem lesz több szumátrai tigris a vadonban – figyelmeztet Balogh Alexandra.
Szumátrai tigris (wikipedia)
Vissza a természetbe
Minél kevesebb a tigris, annál nehezebb a faj védelme, ám akkor sincs minden veszve, ha netán az utolsó nagymacska is eltűnne Szumátráról. Már most is körülbelül 300 tigris él a különböző állatkertekben, amelyeket megpróbálnak szaporítani, és a későbbiekben visszaengedni a vadonba. Ilyen program más fajoknál – például a pandánál – már működik.
Az ilyen úgynevezett „ex situ” védelmi intézkedések esetében, mint az állatkerti szaporítás, kulcsfontosságú a genetikai állomány változatosságának megőrzése. A beltenyésztettség ellen az állatkertek szorosan együttműködve törzskönyveket használnak. A legnagyobb veszély ezeknél a programoknálinkább az, hogy az állatok viselkedésének bizonyos elemeit tanulás útján szerzik a szülőktől.
Ha teljesen megszűnik a vadon élő populáció, a frissen kiengedett példányoknak maguknak kell „rájönniük” bizonyos ismeretekre a túlélés kapcsán. Ilyenkor is van esély a visszatelepítésre, de a cél sokkal inkább az, hogy idáig egyetlen faj se jusson el. Nagyon fontos azonban, hogy a szumátrai tigrisek megmentésének csak az egyik – bár kétségtelenül az egyik legfontosabb – lépése a faj szaporítása és visszaengedése.
Az élőhelyek csökkenése és az orvvadászat komoly problémát jelent, a tigris hosszú távú fennmaradásának kulcsa ezek megszüntetése. Ezért természetvédők párhuzamosan dolgoznak az erődirtások és az orvvadászatok csökkentése, a megfelelő törvények meghozatala és betartatása érdekében.
