Az információs forradalom újabb fordulójának alapja az a hihetetlen közléskényszer, amely ma már számtalan formában tör felszínre. Az iPhone-generáció máshogy akar dolgozni és szórakozni, mint elődjeik. Kiismerhetetlen fogyasztói és kulturális attitűdök formálódnak akár hónapok alatt. A cégek rugalmasságuk függvényében alakítják át közösségi és vállalati kommunikációjukat. Senki sem akar kimaradni azokból a változásokból, amelyek új lehetőségeket teremtenek a média, a marketing és az értékesítés területén. A változás pedig elkerülhetetlen, hiszen hatalmas hátrányba kerül az, aki nem számol az internetes közösség erejével.
Óriási vita folyik az álmodozók és szkeptikusok között az internetes közösségek jövőjéről, a kooperatív munkavégzésről, a sokmilliós látogatószámmal büszkélkedő oldalak hasznosságáról, profittermelési lehetőségeiről. A vitatkozók egy része átmeneti divathóbortként tekint a „csevegőkórságra”, míg mások egyenesen azt állítják, hogy a Facebook-hullám egyértelműen újradefiniálja az internetes kommunikációról alkotott elképzeléseinket. Mások ennél mérsékeltebben fogalmaznak, de alapvetően mindenki keresi azokat a megoldásokat, amelyek segítségével elérhetővé, aktivizálhatóvá válik az interneten sok millió felhasználó. Mi a magunk részéről nem tesszük le voksunkat egyik irányzat mellett sem, de bemutatjuk azokat a legfontosabb változásokat, amelyek megkérdőjelezhetetlenül lezajlottak a hálózatra költözött társadalmunkban.
1. A böngésző az új operációs rendszer
A legújabb fejlesztésű notebookok tervezői valószínűleg már látják a jövőt, ugyanis egyes modellek esetében egyetlen gombnyomással nyitható meg a gépen elérhető webböngésző. Az üzenet egyértelmű: minek bajlódjunk a gépre telepített, bonyolult programokkal és az operációs rendszer komponenseivel, ha mindez megtalálható egy helyen: az interneten?! Az internet az a közös platform, amelyet a mobilok, a PC-k, sőt már a játékkonzolok és lassan a tévék is képesek elérni. Egyre kevésbé használjuk ki operációs rendszereink programkínálatát, sokan beérnék manapság egy böngészővel is, persze megfelelő sávszélességgel. Dokumentumaink többségét bármikor elérhetővé tehetjük a neten, és ma már fel sem merül bennünk, hogy elveszhet egy fontos file, vagy hogy elkallódik egy levelünk.
Így utólag csak hálásak lehetünk az uniónak és versenyhivatalának, amiért megvédett minket attól, hogy az a bizonyos világcég kisajátítsa magának az internetet – operációs rendszerbe ágyazott böngészője révén. Felnövőben van azonban az új mogul, még ha jelenleg elégedetten használjuk is minden szolgáltatását. A Google ugyan még nem indított végső támadást a PC-ken uralkodó Windows ellen, azonban egyes elemzők szerint ez már nem sokáig várat magára. Természetesen a Microsoft sem tétlenkedett az utóbbi időszakban, s úgy tűnik, a Windows 7-tel még megpróbálja stabilizálni hídfőállásait – az új hálózati felfogást integrálva operációs rendszerébe.
2. Nem a készülék univerzális, hanem a közeg
A régóta jósolt konvergencia ideje még mindig nem jött el, s a mai napig nem született meg az az univerzális kommunikációs eszköz, amellyel kompromisszumok nélkül használhatjuk a mobilkommunikáció és az internet összes előnyét. Igazából már nincs is szükség ilyen eszközre, jobb, ha nem egy kompromisszumos megoldást, hanem mindig a legalkalmasabb eszközt használjuk: az irodánkban a laptopot, tömegközlekedéskor a mobilt, otthon a plazmatévét. Azonban bárhol vagyunk is, a végcél egyre inkább ugyanaz: felmenni a netre!
3. Nem a forma számít, hanem az elérés
Hol vagyunk már a hagyományos üzleti levelektől, ki emlékszik, hogy mikor kapta az utolsó kézzel írott levelet? Ma már a cégek sem ódzkodnak blogot, tumbler oldalt vagy Twitter-regisztrációt nyitni, a legpatinásabbak is megbarátkoznak a hevenyészett formázású, a „corporate policy”-tól eltérő külalakú csatornákkal. A lényeg ugyanis az, hogy ott legyenek, és elérjék ügyfeleiket. Míg korábban akár fél-egy évet is igénybe vett egy vállalati honlap kialakítása, ma már igyekeznek a cégek a szabványos modulokból építkezve a lehető leghamarabb megjelenni vele. Szerencse, hogy a legújabb technológiák erre lehetőséget is adnak, akár magán-, akár üzleti célú a fejlesztés.
4. Nem a veszély csökken, csak a veszélyérzet tompul
A social networking oldalak, blogok, független véleményformáló internetes közösségek széles körű elterjedése olyan információk megszerzésére is esélyt ad, amelytől bizonyos esetekben már a politika is megijed. Nem véletlen, hogy a napokban még az internetes kampányáról híres Obama is úgy fogalmazott, hogy akár veszélyesek is lehetnek a hatalmas tömegeket megszólító közösségi webhelyek. A mostanság mintegy 300 milliós Facebook előnyeit kihasználó politikus – számos szakértő szerint – joggal fél a közösségi oldalak veszélyeitől, hiszen az internetes bűnözés legtöbb formája komoly kihívások elé állítja Amerika biztonsági szolgálatait. Fel sem merül a felhasználók többségében, hogy biztonságos-e egy olyan internetes szolgáltatásra bíznunk leveleinket, amely láthatóan értelmezi azok tartalmát.
A felmérések azt mutatják, hogy a felhasználók a leggyakrabban közösségi oldalakat látogatnak, termékinformációk után keresnek, híreket olvasnak, online játszanak, vagy a YouTube-videók között böngésznek. Többségük munkaideje nagy részét így is hatékonyabban tölti el, mint azok, akik el vannak tiltva az ilyen oldalaktól.
Megdöbbentő, hogy a webforgalom ellenőrzésére és korlátozására a cégek világszinten 200 milliárd dollárt költenek évente. Az informatikai biztonsági szakértők szerint ennek jó része egyáltalán nem felesleges pénzkidobás, hiszen az adatszivárgások és az adatlopások száma évről évre nő. Az illegális szerverek vagy egy munkahelyi fájlmegosztó használata például már komoly biztonsági kockázatot jelenthet, hiszen azon keresztül terjedő károkozóknak kiskaput nyithat a céges hálózathoz a legújabb hollywoodi filmre ácsingózó alkalmazott.
A felhasználók többsége ugyan nem böngészi egész nap a pedofiloldalakat, de sokszor a jóhiszeműség, egy kártékony kóddal ellátott weboldal is elegendő egy nagyobb adatvesztés bekövetkezéséhez. Mindehhez hozzáadódhatnak a távmunka és a mobil munkavégzés kockázatai, ahol sok esetben a céges gépet a távmunkás magáncélokra is használja.
A CIA és az FBI hatalmas erőfeszítéseket tesz a világot behálózó számítógépes bűnözői hálózatok lefülelésére. Sok esetben azonban ezek az intézkedések is teljesen hatástalanok az adatainkra és pénzünkre utazó csalók, adathalászok és kéretlenlevél-küldők ellen. A neten tevékenykedő bűnözök egy része már kiválóan használja az internet lehetőségeit. Az adathalászok nemcsak bankok, hanem közösségi oldalak és online játékok azonosítóira vadásznak. A belépőkódok, bankkártyaszámok és jelszavak feketekereskedelme milliókat hoz a jól szervezett bűnbandák számára. A Facebook és a Twitter szinte folyamatos támadás alatt van, és az óvatlan felhasználók könnyedén az adathalászok csapdájába sétálhatnak.
A spammerek által zsákmányolt e-mail címek többsége továbbra is a közösségi oldalakról származik, s a szolgáltatók nem igazán tudják megakadályozni az ilyen típusú adatgyűjtést. Ez természetesen kéretlen levelek millióit eredményezi világszerte, amelyek többsége már nem csupán valamilyen terméket vagy szolgáltatást reklámoz, hanem káros programokat és vírusokat is terjeszt. A megfertőzött gépek jó része zombi hálózatokba épülve a bűnelkövetők új típusú kommunikációs rendszerét erősíti. Az egyik legsikeresebb hálózatépítő vírus – a Conficker – segítségével csupán az elmúlt egy évben 7 millió PC felett szerezték meg az uralmat a bűnözők.
A munkáltatók többek között ezért sem nagyon tudják eldönteni, hogy tiltsák vagy támogassák-e a munkatársak mindennapos internetezését. Főleg akkor nem, ha ezáltal adatok, információk szivárognak ki az internetre. Ez a fajta adatszivárgási veszély minden bejelentkező számára egyértelmű kellene, hogy legyen.
5. Nem vagyunk megvezethetők, mégis önként megbélyegződünk
A közösségi oldalak, mikroblogok valóban egyfajta kommunikációs forradalmat hoztak az internet világába, de a szkeptikusok szerint ez legalább annyi veszélyt is rejt, mint amennyi előny származik belőle. Az egyéniségük kiteljesítését célzó felhasználók olyan információkat is elhelyeznek a közösségi oldalakon, amelyek később akár kárukra is lehetnek. Az informatikai biztonsági cégek manapság már nevén is nevezik a veszélyes jelenséget: digitális tetoválás.
A felhasználók többsége egyáltalán nem érzi veszélyesnek az internetet, pedig mindennaposak a nagy nyilvánosság előtti leégések. Ellentmondásos az internetes közösségi oldalak jövője, hiszen pont arra építenek, hogy a felhasználók önmagukról minél több mindent osszanak meg: fotót, videót, adatokat, véleményt, stabil vagy formálódó identitásunk összes jellemzőjét.
Az adatmennyiség felszaporodása mellett elkerülhetetlen, hogy megjelenjenek azok a visszaélések, amelyek elkerülhetők lennének, ha a felhasználók körültekintőbben helyeznének el információkat a neten önmagukról. A digitális tetoválás nem csupán eltüntethetetlen a webről, de bizonyos esetekben igen kínos lehet utólag a felhasználó számára.
Amikor a Microsoft bevásárolta a MySpace-t, azt gondolhattuk, hogy a Google lemaradt az üzletről. Meglepő módon a keresővállalat a mai napig nem igazán fejlesztett semmit, ami a Facebook vagy a Twitter babérjaira törne. Egyes médiaszakemberek azt feltételezik, hogy a Google nem is akar egy ilyen hatalmas közösségi oldal tulajdonosa lenni, neki elegendő az is, ha mindent tud felhasználóiról. S valóban, már ma is elég pontos profilt állíthat össze a keresőcég bárkiről, hiszen szinte mindenki használja a Gmail-t, az ehhez tartozó naptárat, a Google-dokumentumokat vagy képmegosztó szolgáltatásukat. A Google úgy épít közösséget, hogy észre sem vesszük, hogy részesei lettünk. A rólunk felhalmozódott információk egyébként meg is tekinthetőek a Google Privacy Dashboard segítségével. E szolgáltatás segítségével tételes listát kaphatunk az összes levelező- és chatkontaktunkról, az utóbbi időszak internetes aktivitásairól, dokumentumainkról, leveleinkről, blogbejegyzéseinkről, szóval szinte mindenről, amit a neten tevékenykedtünk eddig.
Ezen a ponton bizonyosodik be, hogy igazán mennyi mindent lehet megtudni rólunk az interneten, s hogy ha oda egyszer valami felkerül, az nagyon valószínű, hogy sosem kerül le róla. A nagy mennyiségű „digitális tetoválás” persze kiszámíthatatlan következményekkel járhat, hiszen a közösségi oldalakon regisztráltak között nem csak a barátaink láthatják bejegyzéseinket, képeinket, blogbejegyzéseinket. Cégvezetők, hr-szakemberek, fejvadászok, kollégák és versenytársak mellett családtagjaink, sőt akár gyermekeink is jelen vannak ezeken az oldalakon.
Minél nagyobbnak érezzük a szabadságunkat egy ilyen weboldalon, annál könnyebben osztunk meg olyan információkat is, amelyek sokszor kapcsolatainkra vagy munkahelyi előmenetelünkre, így közvetlenül akár az egész életünkre is hatással lehetnek. A biztonsági szakemberek szerint az ilyen oldalak valóságos aranybányának számítanak azok számára, akik titkainkat, szokásainkat szeretnék kifürkészni.
A Google gyakorlatilag az információszerzés első számú eszközeként mindent elárul rólunk, ami bármikor felkerült az internetre. A szeptikusok véleménye szerint az összes közösségi oldalról törölhetjük magukat, kiléphetünk az iWiW-ről, a Facebookról, addig a Google tovább gyűjtögeti az adatokat rólunk.
Ha valami fontosat szeretnénk tanítani gyermekeinknek a „ne igyál!” és „ne drogozz!” tiltáson túl, akkor feltétlenül véssük eszükbe, hogy:„ha mégis ittál vagy drogoztál, ne hagyd magad lefényképezni!”.
6. Minimális önkontroll, maximális önérzet
A vita hatalmas, hogy jog-e a szerzői, és védhető-e a tulajdon, miközben kalózpártok alakulnak, s a szabad fájlmegosztás mellett kampányolnak az Európai Bizottságban. A világ adatforgalmának javát illegális filmek és zenék teszi ki, nem csoda, hogy terabyte-os merevlemezek kellenek a tinik gépeibe. A film- és lemezkiadók hangos kampánya ellenére ma már megjelenés előtt felkerülnek a zenei albumok a torrent oldalakra, továbbá teljes tévésorozatok, premierfilmek és vadonatúj szoftverek. A jogvédők és a jog időnként példát statuál, egyébként mindenki kreál magának újabb meg újabb kifogást arra, hogy neki miért szabad.
Ezzel ellentétben a minket ért atrocitásokkal és a magánéletünk megsértésével szemben óriási a közfelháborodás. A Google a panorámatérképeihez nem fényképezhet minket, mert az magánszféránk súlyos rombolása, de ha nincs net, amikor fel akarjuk tölteni a tegnap esti szilaj bulin készült partifotóinkat, akkor türelmetlenül csapkodjuk a klaviatúrát. Vélt és valós jogai terén még sokszor önző kisgyerek módjára működik az új generáció.
Az újfajta kommunikációban sok esetben elmosódik a munka és a magánélet határa is. Egy brit banki alkalmazott tavasszal azért kapta meg felmondólevelét munkahelyén, mert a közismert community oldalon unalmasnak titulálta munkáját. Bár az eset egyedinek látszik, mégis jogosan vetődik fel a gondolat, hogy jogos lehet-e valakit azért elküldeni, mert magánvéleményt tár a nyilvánosság elé egy ilyen oldalon. Valószínűleg jogtalannak lehetne minősíteni a dolgot, ha egy zárt rendszeren belül történt volna, például egy magánlevélben vagy egy telefonbeszélgetés alkalmával hangzott volna el az ominózus megjegyzés.
A közösségi oldal azonban úgy tűnik, más megítélés alá esik, hiszen itt bárki láthatja a véleményünket, ráadásul a cég ugyanezen a felületen csupán pénzért tudná közzétenni a korrekciót, tehát mérhető a kár is. Az eddig jórészt arctalan fórumozást felváltó komplex, akár társadalmi, politikai célokat is felvállaló aktivitások és az ezeket támogató oldalak miatt gyaníthatóan egyre több hasonló incidensre kerül majd sor.
7. Márkaépítés
A kommunikációs forradalomnak immár látható módon hatalmas lökést adott az iPhone és a hasonló érintőképernyős eszközök diadalmenete. A trendi telefon annyira megváltoztatta a fejlesztők gondolkodását, hogy a Microsoft legújabb Windows-verziójában már alapértelmezésű az érintésalapú vezérlés. A hagyományos egér- és billentyűzetalapú adatbevitel ugyan még nem került veszélybe, de az összes menő mobil – és lassan a laptopok is – beépíti eszköztárába a kéziszámítógépektől ellesett technológiát. A technológián túlmenően a márkaépítésben is maradandót alkotott az Apple: lojális és elhivatott közönség – óriási vásárlóerővel, már-már elvakult rajongással és térítési képességgel. A tankönyvi példát sokan szeretnék másolni, olyanok is, akiknek ez nem áll jól.
A felhasználói szemléletváltozás dominóelvszerűen alakítja át az informatikai eszközök piacát. A hagyományos asztali gépeket leváltják a laptopok, a hagyományos kéziszámítógépeket viszont kiszorítják az okostelefonok és a sokáig vitatott jelentőségű netbookok. A 100 dolláros laptopok korábbi ellenzői hirtelen saját modelleket dobtak piacra, s az elmaradott országok felzárkóztatására szánt eszköz gyártói most a fejlett országokban versenyeznek a gazdag vevőkért.
8. A hírt nem megszerezni nehéz, hanem feldolgozni
Egyre inkább a mobilitás a változás mozgatórugója, hiszen ezek az eszközök bárki számára megadják a folyamatos internetkapcsolat lehetőségét. A felhasználók ezt ki is használják, s a kommunikáció minden területén élénkülést hoztak a lezajlott változások. Mindenki azonnali információt akar, illetve lehetőséget arra, hogy bárhol elérhesse a legfrissebb híreket, zenéket, filmeket, közösségi oldalakat, blogokat. A felhasználók élményeiket, fényképeiket, videóikat nemcsak a barátaikkal szeretnék megosztani, hanem mindenkivel.
A híreket már nem kell terjeszteni, RSS-en keresztül maguktól érkeznek meg a felhasználókhoz. Ha valamiről véletlenül lemaradtunk volna, a Facebookon vagy a Twitteren tevékenykedő barátaink vagy kollégáink bejegyzéseiből könnyedén értesülünk mindenről.
Az évek alatt felhalmozódott információtömeg lassan átláthatatlanná válhat. Hiába a weboldalak milliói, ha a keresők képtelenek szétválogatni a megbízható és releváns oldalakat a téves, hamis vagy csak egyszerűen érdektelenné vált adatokat tartalmazóktól. Egyre nagyobb problémát jelent az is, hogy a keresőoptimalizálás hatására a keresőoldalak első találatai internetes áruházak, webshopok vagy másfajta üzleti oldalak ajánlatait jelenítik meg. A keresett információ sokszor hátrébb sorolódik, s mivel a felhasználók úgy gondolják, hogy a kereső a legrelevánsabb oldalakat veszi előre, bizonyos esetekben el sem jutnak odáig, hogy megtalálják a lényeget.
Erre a problémára is születnek természetesen alternatív megoldások mostanában, s maga a Google is felismerte, hogy keresője egyre inkább egy nagy webshopajánlóvá kezd válni. A keresés itt természetesen szétválik, a szakmai és tematikus mellett megjelenik az üzleti keresők első generációja. Amíg például a tudományos keresésben a Wolfram Alpha, az egészségügyi keresésben a hazai fejlesztésű, angol nyelvű HealthMash.com, a blogkeresésben a Plazoo.com vagy a magyar Miner.hu segít a felhasználóknak jobban eligazodni, addig a Google hamarosan fizetős termék- és webshopkeresőt indít.
Az információmennyiség növekedésével egyre nagyobb szükség van ezekre a speciális megoldásokra. A Twitter-bejegyzések átláthatóságát független fejlesztők által készített programok segítik, s a híraggregátorok sok esetben látogatottabbak, mint maguk a hírforrások. Az olvasók többsége ma már nem kedvenc portálját lapozgatja, hanem magára a hírre kíváncsi. Ez persze az új típusú kommunikációs csatornákon is érezhető, az olvasók az érdekesnek talált témákat egy kattintással megoszthatják egymással, így a hírek egyfajta hálózatos terjedése is megjelent. A felhasználók a legritkább esetben küldik tovább a cikkeket e-mailben, viszont pillanatok alatt átlátható egy eseménysorozat a Twitteren, a Diggen vagy a Facebookon. A folyamatba itt már bekerülnek a kommentek és személyes blogok is. Sok esetben már a kezdeti információ sem hivatalos hírforrástól származik, egyre inkább elfogadott, hogy a hír egy blogoldalon jelenik meg először.
9. Nemcsak a nyomtatott média van veszélyben, hanem az online is
Hatalmas változások folynak a kommunikáció területén, a nyomtatott média stagnálása mellett az alternatív média útkeresése tapasztalható világszerte. A Twitter, a Facebook, a YouTube terjedése megállíthatatlannak látszik, bár a bennfentesek szerint a Google Wave megjelenése még átrendezheti a képet. Az azonnali üzenetküldők leváltják az e-mailt, a gyors információtovábbítás lett mindennek az alapja. A vállalati kommunikációba – a cégkultúra fejlettségétől függően – beszivárog az egységes kommunikáció gondolatisága.
Ugyan a YouTube esetében még mindig nem állt össze pontosan, miként is lesz nyereséges az egyébként teljesen ingyenesnek indult videomegosztó, a Google szakemberei gőzerővel dolgoznak azon, hogy erre a kérdésre is igazi megoldásokat találjanak.
A nagy felbontású videókat egyre többen használják reklámcélokra, és minden marketinges álma, hogy tömegek küldjék el egymásnak gerillamarketing-filmjeik YouTube-verzióját.
A közösségi véleményformálók és az online média egyre inkább hasonló kérdéseket feszeget. 2009-ben pedig egyesek már nem átallottak fizetős tartalmakról elmélkedni. Ennek ellenére még egyetlen nagy lapkiadó sem mert határozott lépéseket tenni ez irányban. A bloggerek jó része továbbra sem tudja, hogyan lehetne pénzt csinálni online naplójából, a válság miatt lecsökkent hirdetési bevételek miatt aggódó nyomtatott lapok az interneten keresik helyüket.
A felhasználó által generált tartalomra viszont szinte mindenki vevő, a bloggerek, szakértők gyorsan válnak híressé és felkapottá, termékek és szolgáltatások buknak meg a közösségi média kritikájának eredményeként. Az információáramlás e területe sokszor összefonódik a vállalati kommunikációval, a fejlesztői és szakértői blogok, terméktesztek készítői időnként a szakújságírókat megszégyenítő gyorsasággal készítik el anyagaikat. Az online portálok szerkesztőségeit is könnyen lekörözik az önjelölt újságírók, mert a közönség nem feltétlenül tesz különbséget profi és műkedvelő között.
Az internet olyan sok emberhez jut el már, hogy akár politikai kampányokra is kiválóan alkalmas. Nem hirdetések útján, hanem a közösségi oldalak okos menedzselésével. Ismét egy bevételi forrás, amelyet elbuknak az online-média-tulajdonosok.
10. Az üzlet már megvan, az üzleti modell még nincs
Amint azt az egyes pontban már kifejtettük, ma már a legtöbb cég és szakértő egyetért abban, hogy minden alkalmazás a „cloud” computing – a felhőalapú – megoldások közé vándorol, magyarul nem tartunk majd a gépünk merevlemezein felesleges programokat. A programokat béreljük, előfizetjük vagy iTunes-szerű webes alkalmazásokból vesszük majd meg. A legfontosabb alapfunkciókat olcsón vagy ingyenesen érhetjük majd el, mint most a Gmail-szolgáltatást, de várhatóan az irodai alkalmazások és a csoportmunka-szoftverek fizetősek lesznek. Az szinte biztos, hogy a változás majdhogynem észrevétlenül zajlik majd le, hiszen már most sem érdekel senkit, hogy hol is vannak az elektronikus leveleim, miért nem telik be sosem a postaládám…
E modell előfutárai természetesen a már most is létező webes irodai megoldások. A Google ezen a téren egy kicsit előrébb tart, mint redmondi vetélytársa, de a versenyzők között már megjelentek olyanok is, mint az indiai Zoho, amely jelenleg a legnagyobbakat is megszégyenítő programkínálattal várja a felhasználókat.
A cégek értik és sejtik, hogy a hálózatban van a jövő, és a közösségeket kell elérniük és menedzselniük. Egyre-másra vásárolják fel az ehhez szükséges tagvállalatokat, megoldásokat, fejlesztőket, csíraállapotú kezdeményezéseket. A tőke azonnal lecsap bármire, ami kicsit is Twitter-szagú sikert jósol. Ugyanakkor senki sem tudja, miként lesz ebből bevétel. Hiszen adatainkat nem adhatják el. A hirdetési piac egyre zsugorodik. A hozzáférés nem lehet fizetős. Az iPhone-ra fejlesztett, többmilliós letöltést elérő, egydolláros alkalmazások híre pedig csábító ugyan, de erre nem lehet üzletpolitikát alapozni. Akármennyire is a hálóban van a jövő, az általa elérhető hozamok mértéke kétesélyes. 2010-ben – így vagy úgy – erre fogjuk megkapni a választ.
