Lufifújás vagy előrelátás?

Egyszerű a korrekciót várók alapvető érve: a világgazdaság, illetve a vállalatok helyzetét nézve túl nagy volt az emelkedés, az is túl gyorsan ment végbe – legalábbis a korábbi tapasztalatok alapján. Az ilyen tempót általában tényleg nehezen viselik a piacok megszakítás, vagyis némi árfolyamcsökkenés nélkül, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a pánik a másik irányba is túlreagált. Ma már elég egyértelműen kijelenthető, hogy a tavaly október és idén március között adott reakció a pénzügyi-gazdasági földcsuszamlásra – vagyis a krach – sem volt feltétlenül megalapozott.

A tőzsdeindexek október közepén sokadik új éves csúcsukat döntötték, többségük egyértelműen magasabban áll, mint a Lehman Brothers tavalyi csődje előtt. Miközben tény, hogy a tavasszal vártnál jóval nagyobb mértékben javultak a makroadatok világszerte, változatlanul folyik a találgatás közgazdász berkekben, hogy a gazdasági teljesítmény a világban V, W, esetleg U alakú görbét formáz-e majd. A legoptimistább verziót az azonnali, gyors talpra állásról tavasszal szinte kivétel nélkül minden szakértő elvetette, ma viszont – nem meglepő módon – a tőzsdei csúcsok számának növekedésével párhuzamosan nő a derűlátók aránya. A legpesszimistább forgatókönyvekkel előállók – akik a tőkepiacokon is a korábbi mélypontok újbóli meglátogatását tartották leginkább elképzelhető forgatókönyvnek – egyre csendesebbek, s egyre többen a mélyponton való túljutás híveihez csatlakoznának. Abban azonban továbbra is megosztott az elemzők álláspontja, hogy milyen ütemben pöröghet fel újra a világgazdaság motorja.

Hideg fejjel
Az biztos, hogy a tőzsdék teljesítményét és az azt mérő indexek által elért magasságokat érdemes a reálgazdasági folyamatoktól különválasztani. A kormányok gazdaságélénkítő lépései – főképp a piacokra pumpált milliárdok, a bankok megmentése, illetve a kamatok nulla közeli szintre csökkentése – olyan pénzbőséget teremtettek a világban, amelyből jut bőven arra is, hogy a tőzsdék a valóságtól elrugaszkodott szintekre emelkedjenek. A pesszimista véleményükhöz ma is ragaszkodó szakemberek – magyarázva bizonyítványukat – úgy vélik, az ilyen jellegű pénzek zöme a pénzpiacokon kötött ki, hiszen a reálgazdaságban nem lehet jó profitot elérni a lanyha kereslet és a beruházási aktivitás ezzel járó csökkenése miatt. Ha pedig mindenki a pénz- és tőkepiacokra zúdul, kezdődik az újabb lufifújás.

A folyamatok szétválásáról beszélt a napokban Nouriel Roubini Nobel-díjas közgazdászprofesszor is, aki korábban megjósolta a gazdasági világválság eljövetelét, s ma is a legpesszimistább szakértők közé tartozik. Roubini a Bloomberg hírügynökségnek adott interjújában legutóbb éppen azt fejtegette, hogy mennyire túlárazottak lettek a részvényárfolyamok ahhoz képest, amilyen mértékű élénkülésre van kilátás a világgazdaság teljesítményében. Ez alapján amennyiben nem pörög fel kellően az üzleti aktivitás – márpedig a nagymértékű munkanélküliség mellett erre nem sok esély kínálkozik –, az azzal jár, hogy az árfolyamoknak le kell esniük egy olyan szintre, amely jobban tükrözi a valóságot. Roubini tehát az U alakú kilábalás híveinek táborát gyarapítja, úgy gondolva, hogy a gazdaságok felépülése igen lassú folyamat lesz. Ezen a véleményen van Soros György magyar származású nagybefektető is, aki szerint az amerikai pénzügyi rendszer egyenesen csődben van. Emiatt Európában gyorsabb kilábalásra lehet számítani, mint a tengerentúlon.

A fundamentumok tehát sok, igen komoly szaktekintély szerint is ingatagok, viszont a pénzügyi rendszerbe pumpált pénz miatt az árfolyamok mégsem tudnak esni. Ezt a folyamatot erősíti az is, hogy a dollár folyamatosan gyengül a főbb devizákkal szemben, ugyanis a nem dollárban számoló befektetőknek az amerikai részvények még mindig olcsók. Tételezzük például fel, hogy márciusi mélypontján 1 dollárt ér valamelyik amerikai részvény, amelyet egy magyar kisbefektető ezek szerint 250 forintért tudott volna megvenni, akkori árfolyammal számolva. Még ha az említett társaság papírjainak árfolyama azóta felszökött 40 százalékkal, akkor is a most befektetőknek a jelenlegi 180 forintos kurzuson csak 252 forintba kerül. Vagyis forintban számolva a részvény még szinte semmit sem emelkedett. A világon számos befektető tapasztalja ezt, így a folyton kiújuló kereslet folyamatosan megtámasztja az árfolyamokat egy-egy kisebb esésben. A világ tőzsdéinek trendjét pedig Amerika diktálja, az ottani folyamatos áremelkedés pedig táplálja a tüzet szerte a világon. Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője legutóbbi írásában azt is említette az árfolyamesések tompító erejeként, hogy a nagy befektetési alapok és privát banki tanácsadók igen szerény mértékben tartanak részvényeket a portfólióikban. Végignézni az „ok nélküli” emelkedést lehet ugyan, de az ügyfeleknek kellő magyarázattal alátámasztani a kimaradást belőle igen kellemetlen feladat. Így ezek a befektetők is azonnal vételre használnak ki minden kis korrekciót. Néha pánikszerű vételeket okoznak a korábban esésre játszó shortosok is, akik kifelé menekülnek pozícióikból. Ilyen erős emelkedő piac mellett az árfolyamok esésére irányuló spekuláció meglehetősen kockázatos befektetési stratégia. Addig, míg hetente-kéthetente új csúcsok születnek a tőzsdéken, esély sincs arra, hogy komoly méretű korrekció jöjjön az árakban.

Húszra lapot
A megnövekedett likviditás és a remény, hogy előbb-utóbb lábra áll a világgazdaság, folyamatosan azt fogja eredményezni, hogy a kisebb-nagyobb árfolyamsüllyedésekben bevásárolnak azok a befektetők, akik alkalmi vételt szimatolnak az alacsonyabb szinteken. Márpedig szemmel láthatóan belőlük van több. A piacok ma még a technikai indikátorok szerint is nagyon szépen néznek ki. Mégsem dőlhetnek hátra a befektetők megnyugodva, mert előbb-utóbb minden túlkapását korrigálja a piac. A kérdés persze már csak az, hogy ez mikor következik be. Soha nem lehet előre tudni, hogy mi indítja be a változást, de van pár tényező, amelyeket nagyon fontos figyelni. A most még esetleg a vártnál jobb vállalati eredmények drasztikus romlása nyilvánvalóan megfordítaná a trendet, de a makacsul fent ragadó, esetleg tovább növekvő munkanélküliségi ráták is elriaszthatják a befektetőket. A dollár váratlan erősödése szintén nyereségük besöprésére sarkallhatja a befektetőket, emellett bármilyen arra utaló jel, hogy az állami pénzcsapok elzárása nyomán lelassul a kilábalás, megremegtetheti a kezeket. Akármi lesz is a fordulat kiváltó oka, grafikonokon jól látszik majd. Külön érdemes figyelni az újabb csúcsok elmaradására, illetve a növekvő forgalom mellett bekövetkező esőnapokra.