Magyar volt a világ legjobb csatára

A satnya, vézna gyereket Kocsis Sándornak hívták. A lelátók népe Kockaként ismerte. Minden idők egyik legjobb csatára lett. A válogatottban Románia ellen debütált – két góllal. Volt olyan bajnokság, amikor 26 meccsen 33-szor volt eredményes. Egészen briliáns dolgokat művelt a pályán. Felugrott a levegőbe – és ott is maradt. Leheveredett egy képzeletbeli díványra, s amikor odaért a labda, akkor felült, és védhetetlenül bebólintotta. Ez volt a Kocsis-féle felhőfejes. Magasabbra ugrott, mint a kapusok kinyújtott karral.

Beszélni soha nem szeretett, amikor a titkáról faggatták, csak a vállát vonogatta, és annyit mondott, sokat gyakorolta – írta róla az NST. Korabeli hírlapírók szerint játékát „sziporkázó szellemesség” jellemezte. Gyakran ollózva passzolt. Mi volt az erőssége? A jobb lába. Meg a bal lába. De legfőképp a feje. Micsoda fej volt az! Csodájára jártak az egész világon. Barcelonában csak úgy emlegették: Cabezas de Oro. Az aranyfej.

Ő volt az Aranycsapat legfiatalabb tagja. Nyert olimpiai aranyat (öt meccsen hat gólt lőve), s ott volt az 1954-es, balszerencsés ezüsttel végződő svájci világbajnokságon. Ott volt? Ő lett a gólkirály – tizenegy góllal! Válogatottbeli gólátlaga párját ritkítja: 68 meccsen 75 találat…

Akárcsak Puskás és Czibor, 1956-ban ő is külföldön maradt. Az FC Barcelonában kötött ki. „A Barca mindig is melankolikus klub volt, a depresszióra hajlamos világsztárok gyűjtőhelye” – jegyezte fel Kocsisról egy spanyol író, Javier Marías. Hét szezont húzott le a katalánoknál, több mint 150 gólt szerezve. Legemlékezetesebb meccse az angol Wolverhampton elleni BEK-negyeddöntő idegenbeli visszavágója volt, 1960-ban: törött vállal játszotta végig a mérkőzést, s így is 4 gólt lőtt!

„1974 elején ráesett a lábára a borotvaszekrény. Kékült, lilult, feketedett: kiderült, hogy az erős dohányos Kocsisnak trombózisa van” – írta visszaemlékezésében Szegő Péter. A negyvenöt éves Kocsisnak amputálni kellett a lábfejét, ráadásul kezdődő gyomorrákot diagnosztizáltak nála az orvosok.

Öt évre rá, 1979-ben meghalt. Máig tisztázatlan körülmények között. Mondják, hogy a lelkileg összetört, halálfélelemtől szenvedő Kocsis öngyilkos lett: kiugrott egy barcelonai kórház harmadik emeleti ablakából. Felesége szerint őt várta, az ő érkezését leste a kórházablakból, amikor legyengült teste megbillenhetett, és egyensúlyát vesztve a mélybe zuhant.

Kocsis Sándor, az egyetemes futballtörténet egyik legnagyobb csatára ma lenne 80 éves.