Élet-Stílus

Búcsúzunk Cseh Tamástól

admin
admin

2009. 08. 27. 06:30

Csütörtökön a Farkasréti temetőben szerzőtársa Bereményi Géza szavai mellett vesznek végső búcsút a művésztől, aki nélkül sokunk élete biztosan szegényebb lett volna.

A művész augusztus 7-én hajnalban hunyt el, három évvel azután, hogy 2006-ban diagnosztizálták nála a tüdőrákot. Cseh Tamás temetését római katolikus szertartás szerint délután fél háromkor tartják Budapesten, a Farkasréti temetőben. A ravatalnál a barát és szerzőtárs, Bereményi Géza mond beszédet. A család kérésére – az elhunyt végakaratának megfelelően – teljesen politikamentes lesz Cseh Tamás végső búcsúja.

KÉPGALÉRIA (Fotó: MTI)

KÉPGALÉRIA (Fotó: MTI)

Tordasról a színpadig

Cseh Tamás 1943. január 22-én Budapesten született. Tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, a középiskolát már a fővárosban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ezt követően, 1967-74-ig rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.

Cseh Tamás dalainak világa mindig elütött a kor divatjától, és leginkább a saját egyénisége, előadásmódja, illetve a hangulatjelentésként is felfogható dalai tették népszerűvé. Előadási stílusában magát leginkább a dizőzök örökösének tartotta. Szerzőtársa, Bereményi Géza szövegeit annyira kisajátította, hogy azokat mindenki vele azonosította, ezt a szövegíró többször viccesen a szemére is vetette.

Cseh Tamásra kis videogyűjteményünkben is megemlékeztünk >>

A nem sokkal rákja diagnózisa után készített interjúkötetben elmondta azt is, hogyan hozta össze a véletlen egy furcsa fiatalemberrel, aki egy kocsmázáskor hozzáfordult, hogy igaz-e, hogy énekel és gitározik, mert ő írna hozzá szövegeket. A fura sráccal aztán csak véletlenül találkozott a másnapra megbeszélt találkozón, mert otthon maradt. Ezután pedig megírták életük legelső közös számát, az Ócska cipőt. Cseh Tamás pengette a dallamot és dúdolt, Bereményi pedig megírta a szöveget hozzá.

Ezután aztán össze is költöztek, és csak úgy ontották magukból a dalokat. Kezdetben házibulikban, kisebb összejöveteleken, az Egyetemi Színpadon adták elő a dalokat, aztán egyre híresebbek lettek ezek a dalok, amelyek a kor egyfajta keserédes lenyomatai is lettek. Az első színpadi fellépését egyfajta traumaként élte meg, amelyre az akkor forradalmian újszerű Kex frontembere, Baksa Soós János vette rá.

Bereményi Gézával az első lemezük 1974-ben jelent meg Levél nővéremnek címmel, ezt számos további album követte. 1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982 és 1998 között a Katona József Színházban adott önálló esteket, 1998-tól a Bárka Színházban lépett fel. Önálló estjei: A dal nélkül, Antoine és Désiré, Fehér babák takarodója, Frontátvonulás, Jóslat, Új dalok, Nyugati pályaudvar, Levél nővéremnek, A telihold dalai.

Nem félt a haláltól

Színészként számos filmben szerepelt, ilyen volt a Nyom nélkül, A turné, a Csinibaba, valamint a 6:3 című alkotás. A Csillagokkal táncoló Kojot című, 2006-ban megjelent mesekönyv történeteit Cseh Tamás válogatta és fordította. Művészi munkája elismeréseként 1993-ban Liszt Ferenc-díjat, 2001-ben Kossuth-díjat kapott.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is kitüntették. Idén májusban jelent meg Dal nélkül címmel egyik 1973-as estjének felvétele a Hungaroton kiadónál. Az albumra az ismert dalok mellett korábban nem hallható szerzemények is felkerültek. Budapesten 1972 és 1977 között a 25. Színházban “futott” Cseh Tamás estje, amelyeken Bereményi Géza verseit tolmácsolta az Ad Libitum együttes kíséretében.

Az énekes még decemberben a Kossuth rádióban elmondta, hogy a kezelések miatt gyakran olyan gyenge, hogy nem látja, mikor térhetne vissza a színpadra. A tüdőrák egyik nagy okozójáról, a cigarettáról akkor már leszokott, és elmondta, hogy nagy ostobaság volt dohányoznia. Akkor már látta, hogy túl sokat cigarettázott, és fizeti az árát. Gyermekkorában mind a katonafilmekben, mind a utcán csak dohányozó embereket látott, aztán pedig az éjszakázó életmódja miatt is sok cigarettát szívott.

Egyik utolsó, a Heti Válasznak adott interjújában elmondta, hogy az istenbe vetett hite miatt nem félt a haláltól: „Nem rettegek. Inkább kíváncsi vagyok, hogyan fog megtörténni. Napról napra gyengülök. Lehet, hogy így, fokozatosan. De nekem megengedte a Jóisten, hogy elrendezzem, amit el kell. Amiről mindenki úgy gondolja, hogy majd egyszer, de van még rá idő, hosszú az élet. Akit hirtelen baleset ér, nincs ideje ilyesmire.”

Tavaly a Magyar Dal Napján Cseh Tamás már igen beteg volt, és ezért nem kérték fel a fellépésre, de idén a tervek szerint szeptember 13-án minden helyszínen egy dal Cseh Tamás emlékének szól majd.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.