A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet tanulmányában az 1998-2008 közötti kutatási időszak eredményeit mutatja be: a kutatások Bhutan, Észak-kelet India és Mianmar északi részén, valamint Kína tibeti régiójának déli területén folyt. A Himalája keleti fele jellemzően nehezen megközelíthető terület, sok az elszigetelt élőhely, ezért a biológiai feltérképezés hosszú időt vesz igénybe, és máig nem fejeződött be.
Miniszarvas
Az egy évtizedes kutatás során a szakemberek több mint 350 új fajt regisztráltak ezen a területen. Az eddig nem ismert fajok közé tartozik 242 növény, 61 gerinctelen, 14 édesvízi hal, 16 kétéltű, 16 hüllő, 2 madár és 2 emlős – közölte a WWF Magyarország.
forrás: WWF
Az Észak-Mianmarban élő putaoi muntjákszarvas a világ legkisebb és legősibb szarvasfaja. Az állatról korábban úgy gondolták, hogy egy másik faj fiatal egyede, de a DNS tesztek azt igazolták, hogy egy különálló fajba tartozik. 60-80 centiméter magas, és összesen 11 kilogramm körüli testtömeggel rendelkezik.
Komoly veszélyben vannak
Rátaláltak a területen a 2005-ben felfedezett arunácsali makákóra is, mely nem csak a régió, de egyben a tudomány számára is teljesen új felfedezés. Ez a világ eddig ismert legmagasabban élő makákója, a tengerszint feletti 1600 és 3500 méter magasságban fordul elő.
A Himalája teljes területén eddigi tudásunk szerint megközelítőleg 10 ezer faj él, ezen belül mintegy 300 emlős, 1000 madár és 300 édesvízi hal. A világ összes növényfajának harmada, a gerinctelenek 40 százaléka él itt. A terület a kihalás szélén álló bengáli tigris egyik utolsó élőhelye, és itt él a szintén veszélyeztetett indiai orrszarvú is.
A Himalája keleti része egyike a világ természeti kincsekben leggazdagabb területeinek. A klímaváltozás mellett a nem fenntartható gazdálkodás, az erdőirtás, a túllegeltetés, a veszélyeztetett fajokkal történő illegális kereskedelem és az édesvízzel való felelőtlen gazdálkodás és a szennyezés veszélyezteti az élővilágot.
