A gleccserek hatalmas súlya alatt a földkéreg „behajlik”, viszont, amikor ez a nyomás megszűnik, a kéreg egyfajta egyensúlyi állapotra törekedve „visszaugrik”, a felszín megemelkedik. Természetesen nem egy látványos folyamatról, hanem csekély mértékű változásról van szó – írja a National Geographic Online.
Európában az Alpokban vizsgálják leginkább ezt a jelenséget. A 19. század közepe, az úgynevezett kis jégkorszak lezárulása óta, a gleccserek nagyobb intenzitással olvadnak mint híznak, ami a felszín fokozatos emelkedésével jár. A mérések szerint a globális klímaváltozás hatására a kiemelkedés intenzitása az elmúlt évtizedekben fokozódott. A legújabb vizsgálat eredményeit a milánói egyetem kutatói a Geophysical Research Letters című szaklap júliusi számában tették közzé.
(MTI)
A folyamat során a földfelszín úgy viselkedik, mint egy igen sűrű folyadék. „Képzeljünk el a mézhez hasonló, de jóval viszkózusabb (nyúlósabb) anyagot – nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek Valentino Barletta, a kutatás vezetője. Ha egy ilyen anyagra egy nehéz testet helyezünk, az addig süllyed be, amíg a rá ható gravitáció és a felhajtó erő egyensúlyba nem kerül, ez az állapot az izosztatikus egyensúly. Ha pedig eltávolítjuk a súlyt a viszkózus anyag felszínéről, eltart egy darabig, amíg test helyén keletkezett mélyedés (depresszió) kisimul, vagyis megtöltődik anyaggal.”
Az Alpok leggyorsabban változó része a franciaországi terület, a Mount Blanc környéke. A felszín itt évente átlagosan 0,09 centiméterrel emelkedik, ami ötven év alatt már több mint négy centit jelent. Az Alpok egészére nézve az átlagos emelkedési ütem jóval kisebb, csak 0,03 centiméter évente. A folyamatnak csak egy része adódik az izosztatikus egyensúly változásából, a többit más geológiai folyamatok, elsősorban a kőzetlemezek összesodródása mentén történő kiemelkedés adja.
A témáról bővebben a National Geographic Online-on olvashat.
