A kötet azért is különleges, mert egyszerzős: készítője egyedül írta a címszavakat, a mintegy harminc esszét, és ebből állította össze a tekintélyes, 416 oldalas kötetet. Az iszlamista tudós szerint az a jó lexikon, amelyben az egyik cikk utal, mutat a másikra, az összetartozó kulturális mozzanatokat egybefűzi.
Egyszerzős lexikon
A címszavakat és a személyeket, akik szerepet játszottak az iszlám kultúrában, Simon Róbert választotta ki. A tudós többek között Dante és az iszlám kapcsolatáról is esszét írt a lexikonba, de értekezik iszlám értelmiségi típusokról és az iszlámmal összefüggő téveszmékről is.
Cikkszó például a mohamedán, “ezt a kifejezést soha nem szabad használni, mert az iszlám középpontjában Allah áll, és nincs közvetítő közte és a hívő között, mint ahogy Jézus a katolikus vallásban közvetítő az Isten és a hívő között”. A muzulmán szó a muszlim perzsa formája; a helyes kifejezés a muszlim, jelentése iszlámot valló hívő.
Fátyolviselés, lábmosás
A fátyolviselésről a szerző elmondta: Mohamed próféta a Koránban, az iszlám szent könyvében eredetileg csak az ő asszonyai számára írta elő, hogy ékszereiket, díszeiket ne mutogassák. A fátyolviselés a XX. századtól az előkelő és a városlakó nők között terjedt el, és legalább tízféle formája van, a beduin asszonyok azonban nem hordanak fátylat.
A professzor beszélt a képtilalomról is, ami lassan, sokszínűen alakult ki az iszlám világban; alapja az, hogy Allah az egyedüli teremtő, nem lehet megkettőzni.
A szertartásokat is leírja a lexikon, például a lábmosást. Ezt csak akkor kell elvégezni a mecset kertjében levő kútnál, ha istentiszteletre érkezik a hívő, egyébként a mecsetbe lábmosás és cipő nélkül lehet belépni.
Simon Róbert a kötetben azt is elmagyarázza, hogy a kert az iszlámban alapvető, a gyönyörök gyönyöre Belső-Ázsiától Indiáig. Azért fontos a kert, mert az iszlám világban a legtöbb helyütt mostohák a földrajzi viszonyok és a szép kert ezen a tájon az egyik legfőbb jótéteménynek számít: ezért is megragadó a Paradicsom leírása a Koránban.
