Konkoly: elsősorban rajtunk múlott a siker

A győriek – idegenbeli győzelmükkel – közel kerültek a női Bajnokok Ligája megnyeréséhez, de a veszprémi visszavágón drámai csatában három góllal, összesítésben pedig eggyel alulmaradtak a Viborggal szemben. A mérleg hatból semmi…

Az ETO hatszor játszott valamelyik európai kupa fináléjában, de egyszer sem tudott nyerni. 1999-ben, 2002-ben, 2004-ben, valamint 2005-ben az EHF Kupában, 2006-ben pedig a KEK-ben kellett beérniük a második hellyel, ráadásul az tíz, valamint az öt évvel ezelőtti döntőt is éppen a Viborggal szemben bukták el.

Konkoly Csaba vezetőedző – kettőt aludva a történtekre – honlapunknak elmondta, véleménye szerint három tényezőn múlott, hogy a csapatának be kellett érnie a második hellyel.

^{Egy gólon múlott a siker (MTI)}

„Elsőként a saját hibáinkat említeném meg. A dánok az első félidőben könnyű gólokat lőttek, négyet lerohanásból, emiatt végig futhattunk az eredmény után. A védekezésben nem tudtunk megújulni, az a folytatásban sem volt éppen ideális, nem volt elég agresszív, ez lenne a második ok. A harmadik pedig, hogy amikor felzárkóztunk, feljöttünk két-három gólra, nem kaptuk meg az esélyt…” – nyilatkozta az FN-nek Konkoly.

Utóbbi mondatával – nem titkoltan a – bírók ténykedésére utalt. Ugyanakkor a győri vezetőedző nem akarja a játékvezetőkre fogni a kudarcot, éppen ezért csak halkan említette meg, hogy naivan arra számított, kevés hibával tarkított korrekt ítéleteket várhat a bíróktól a BL-döntő magyarországi visszavágóján.

A sporttársak „ezen a szinten elfogadhatatlanul sokat hibáztak, és nem egyforma mércével ítélték meg a két csapat szabálytalanságait.”

^{„Rosszabb, ha némán nyelek” (MTI)}

Konkoly a reklamálásért megítélt kétperces kiállításával kapcsolatban elmondta: „Nem ülhettem és nyelhettem némán, egyszerűen szólnom kellett. A játékosok jól tudják, ők nem foglalkozhatnak a játékvezetőkkel, ha úgy adódik, az az én tisztem. Ha két percem miatt mondjuk, tíz góllal kikapunk, nyilván nem úszom meg büntetés nélkül. Rögzítve van, hol az a határ, ameddig méltánytalanság esetén emelhetek.”

A győri tréner sportszerűen megjegyezte, ezen a ponton a másik oldal – bíróstul – joggal kérdezheti: miért nem tetszettek belőni a heteseket?! No igen, a hétméteresek. Ezek közül bántóan sok maradt ki, csak a negyediket sikerült értékesíteni, és összesen 12-ből csak hét után kerül hálóba a labda.

„Az ellenfél kapusa meglehetősen meglepő és szokatlan stílusban védi a büntetőket. Az, hogy ejtünk, meg volt beszélve, hiszen túlságosan kinn helyezkedik, ám amikor beleugrott a lövésbe, pontosabban belelőttük a labdát, az tényleg hiba volt. Az ilyeneknek oka lehet a pszichés nyomás.”

Konkoly összeségében, az egész szezont tekintve elégedett a csapatával, a BL-döntőbe jutást szerinte akár bravúrnak is nevezhetjük. „Hosszú és nagyon fáradságos út vezetett idáig, a döntőbe jutás szisztematikus és kemény munka eredménye, a példaértékű csapategység, küzdeni tudás és hit diadala. Ezek a dolgok vitték, s a továbbiakban is vihetik előre a társaságot.”

Felmerül a kérdés: vajon a sérülés miatt kimaradó Görbicz-cel sikerült-e volna legyőzni a Viborgot? Konkoly válaszul elmondta, nincs olyan csapat a világon, amelyet ne vetett volna vissza „Görbe” hiánya, de az első meccsen nélküle sikerült nyerni – és szerencsés esetben sikerülhetett volna a visszavágón is.

Az edző hozzátette: büszkének kell lenni arra, amit a csapat elért: „sok együttes cserélne velünk szerte Európában.”

„Vigasztalásul mondják, majd jövőre nyertek. De ez nem olyan egyszerű, nem lehet ezt így kijelenteni. Nehéz út vezet a fináléig. De persze azon leszünk, hogy jövőre minél messzebbre jussunk, és ha újra döntőbe jutunk, nyilván meg akarjuk nyerni!”