A kilencévente lefolytatott európai értékrendvizsgálat (European Values Study – EVS) szerint Magyarországon az általános közérzet mutatói változatlanságot vagy inkább enyhe javulást mutatnak a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Pozitív irányba változott a többség véleménye az egyéni boldogságról, vagy az egészség szubjektív megítéléséről.
forrás: Forsense kft.
Csak a család érdekes
Az emberek ugyanakkor bizalmatlanok másokkal szemben, s ez együtt jár a legszűkebb környezeten túli, a tágabb társadalom iránti nagyfokú érdektelenséggel. A válaszadók nagy részét kizárólag saját családjának az életkörülményei foglalkoztatják, s már a közvetlen szomszédság sem igen érdekli.
Hasonló képet mutat a személyes hovatartozás, az identitás földrajzi tényezőinek vizsgálata. A legtöbb válaszadó a legszűkebb pátriáját, a lakóhelyét említette arra a kérdésre, hogy elsődlegesen hová tartozónak érzi magát. A második leggyakoribb említést Magyarország kapta, ez egyértelmű növekedést jelent, míg a lakóhely esetében stagnálást vagy enyhe visszaesést látni. A regionális identitás csak a második legfontosabb tényezők között jelenik meg jelentősnek mondható arányban. A nemzetek feletti, európai identitás vagy az egész világhoz kötődés továbbra is alig jellemző.
forrás: Forsense kft.
Utáljuk a politikát
A távolságtartás és a bizalmatlanság a közügyekkel, a közintézményekkel szemben is erősen érzékelhető. A rendszerváltás óta jelentős mértékben csökkent a politika iránt érdeklődők számaránya: ma a válaszadók közel kétharmadát nem nagyon vagy egyáltalán nem érdekli a politika. Ezzel összefüggésben a különböző közintézményekkel szemben tanúsított bizalom szintje is összességében csökkent, és az ezen belül a politikai pártok, a kormány és az Országgyűlés esetében a legalacsonyabb.
A piacgazdaság kiépülésével és megszilárdulásával párhuzamosan felerősödtek azok a nézetek, amelyek e folyamatok negatívumaira világítanak rá. Szűk két évtized alatt több mint másfélszeresére nőtt azok aránya, akik szerint inkább a jövedelmek egyenlőségére kellene törekedni, mint az egyéni teljesítmények nagyobb fokú ösztönzésére. Megduplázódott azok száma, akik szerint inkább az állami tulajdon arányát kellene növelni az üzleti szférában és az iparban, szemben a magántulajdon térhódításával.
Nem forradalmi változást akarunk
Csökkent azok aránya, akik határozottan állást foglalnak a verseny pozitív mivolta mellett. Ha az egyéni szabadság és a társadalmi egyenlőtlenség közül kell választani, akkor 2008-ban már valamivel többen voltak azok, akik az utóbbira voksoltak, míg 1990-ben még egyértelműen a szabadság hívei voltak többen.
forrás: Forsense kft.
Jól érzékelteti az uralkodó közhangulatot, hogy míg 1990-ben, az első demokratikus választások évében a megkérdezettek 74 százaléka vélte úgy, hogy meg kell változtatni a társadalom szerveződését, addig 2008-ban ez az arány 83 százalék volt. A változást akarók döntő része ugyanakkor most is – csakúgy, mint 1990-ben – a fokozatos reformok híve, s mindkét felmérés során csak 6-6 százalék pártolta a radikális, forradalmi változtatásokat.
Egyre kevesebb a rendszeres vallásgyakorló
A felmérés arra is rámutatott, hogy csökkent a szabályozott vallásosság, ehhez képest viszont nőtt azok száma, akik a “maguk módján” vallásosak. A fiatalok között sokkal kevesebb az istenhívő, mint az idősebbek körében.
A kutatásban részt vevő Tomka Miklós szerint a hagyománybomlás most érte utol a falut. Ezt bizonyítja az is, hogy vallásosság tekintetében gyakorlatilag eltűnt a különbség a városiak és a falusiak között. Összességében pedig elmondható: erőteljesen csökkent a rendszeres vallásgyakorlók száma.
