Négy éve Athénban a magyarok doppingeseteitől volt hangos a nemzetközi sajtó, idén szerencsére egyetlen egy olimpikonunk szervezetében sem találtak tiltott szert az ellenőrök. Pedig a magyar küldöttség kiemelt figyelmet kapott, az athéni aranyérmétől utólag megfosztott Fazekas Róbertet például megérkezése után azonnal vérvételre vitték. Nem látott ebben semmi kivetnivalót Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, aki a játékok előtt úgy nyilatkozott, hogy a 174 magyar sportoló mind a három éremfajtából hatot-hatot nyerhet.
A közvélemény optimistább volt. A különböző felmérések azt mutatták, hogy a többség nyolc aranyat, és összességében 21 érmet várt élsportolóinktól. Az eredmény ismert, ám utólag a közvélemény nem érezte kudarcnak, hogy a csapat összesen 11 éremmel tért haza.
Cseh Laci volt a kivétel
Talán az is közrejátszott ebben, hogy az érmeink nagy részét a 16 napig tartó ötkarikás játékok második felében szereztük. Az első héten is szerepeltek bőven éremesélyes sportolóink Pekingben, de Cseh László kivételével elmaradtak a várakozásoktól. A magyar úszósport elsőszámú klasszisa háromszor kapott ki Michael Phelpstől, ám szomorkodásra nincsen ok, ezek a második helyek felértek egy-egy aranyéremmel.
Phelps verhetetlen volt Pekingben (MTI)
Cseh László teljesítményét Európa-szerte elismerték, a kontinentális szövetség (LEN) szavazásán a második lett az egy év alatt 14 kiló izmot felszedő, Phelpshez hasonlóan földönkívülinek tűnő Alain Bernand mögött.
Cseh sikerei sem tudták azonban feledtetni az esélyesnek tartott magyarok gyengébb szereplését. Igaly Diana címvédő létére a nyolcas döntőbe sem jutott be a női skeeteseknél, az Európa-bajnok dzsúdós, Ungvári Miklós Athénhoz hasonlóan ismét helyezetlenül zárt, a világbajnoki ezüstérmes Bedák Pál pedig már az első körben kikapott egy ponttal az ökölvívótornán.
Repültek öttusázóink
A hagyományosan magyar sikersportágnak számító öttusában és vívásban is joggal reménykedhettünk több éremben, hiszen olimpiai-, világ- és Európa-bajnokokkal volt tele a keret. Ehhez képest mindössze egyetlen egy dobogós helyezést értek el a két sportág képviselői. Mincza-Nébald Ildikó bronzérmének azért így is nagyon lehetett örülni, hiszen a karrierje végén járó klasszis szenzációsan szerepelt.
Az elődöntőben óriási csatában egyetlen egy tussal kapott ki román ellenfelétől. A magyar párbajtőröző meg is siratta a szoros vereséget, majd nem sokkal később ismét pástra hívták. A bronzmeccsen a hazai pálya előnyét is élvező kínai rivális már 8-3-ra vezetett, ám Mincza-Nébald nem adta fel: az aszó második felében leiskolázta ellenfelét, teljesen megérdemelten állhatott fel a dobogóra, a vívók egyetlen pekingi érmét szerezve.
Az öttusázóinknak ennyi sem jutott. És nem azon múlt, hogy a fiúkat ledobták lovaik a negyedik versenyszámban. A nyolc éve Sydney-ben ezüstérmes Balogh Gábor már az úszás után is csak a 15. helyen állt, míg az Európa- és világbajnok Horváth Viktor a hetedik volt. A lovaikkal azonban nem sikerült megbarátkozniuk, így a futásra már elúszott a pontszerzés esélye is. A versenyszerű sporttól a pekingi olimpián búcsúzó Balogh végül a 26. lett, a felkészülése alatt többször is sérüléssel bajlódó Horváth pedig 19.-ként zárt.
Nem bírtak a lovakkal (MTI)
A lányok sem jártak sokkal jobban. Az újonc Gyenesei Lilla 24. helye tulajdonképpen papírforma eredmény, a címvédő Vörös Zsuzsa viszont éppen csak bekerült a legjobb 20 közé. „Az öttusa ilyen. Lehet, hogy tegnap vagy holnap jobban tudtam volna teljesíteni, viszont ma kellett és ma ennyire tellett” – nyilatkozta a versenyt követően a magyar klasszis.
Londonban talán jobban fog menni, ami persze attól is függ, hogy az új szabályokhoz mennyire tudnak alkalmazkodni a mieink. A sportági szövetség vezetése ugyanis úgy döntött, hogy a viadalokat jövőre új formában, a futást és a lövészetet a biatlonhoz hasonlóan egy számba szervezve kell lebonyolítani.
Magyar sikerek
Na de elég volt a csalódásokból, koncentráljunk a szép magyar eredményekre, mert szerencsére azért ezekre is akadt példa. Cseh László nevét már említettük korábban: 200 pillangón, 200 és 400 vegyesen csak amerikaiak csodaúszója, a kínai fővárosban földönkívüli teljesítménnyel előrukkoló Michael Phelps tudta megelőzni. Cseh – aki mind a három szám döntőjében Európa-csúcsot úszott -, 200 és 400 vegyesen az esélyesebbnek vélt amerikai Ryan Lochte-t utasította maga mögé, a rövidebb számon egy századdal!
A magyarok egyik meglepetésemberéről is meg kell emlékeznünk, az újonc létére az ezüstérmet nyerő Fodor Zoltánról. A Ferencváros 23 éves birkózójának némi szerencséje is volt, ám enélkül manapság nem lehet nyerni birkózóversenyt, hála a sorsolásos szabályoknak. A döntőig menetelt Fodor, ahol aztán az olasz Andrea Minguzzi diadalmaskodott a finálé egyetlen akcióját bemutatva.
Vajda törte meg a történelmi aranyínséget
Tovább kellett tehát várni az első magyar aranyéremre, egészen pontosan a játékok 14. versenynapjáig, ami negatív csúcs. Ekkor elérkezett az 1000 méteres kenudöntő, ahol Vajda Attila imponáló versenyzéssel utasította maga mögé a riválisokat.
Az esélyesség terhe nem nyomasztotta a magyar kenust, aki Kolonics Györgyre emlékezve, fekete karszalaggal versenyzett, és már az előfutamokban nagyon erősnek tűnt. A döntőben 250-nél csak a nyolcadik volt, miközben az élen őrületes tempót diktáltak a többiek. Vajda nem esett kétségbe, jól beosztotta az erejét, és még a féltávnál is csak a középmezőnyben haladt. A második 500-on aztán úgy elindult, hogy csak a címvédő David Cal tudta vele tartani a lépést. Sorozatban mindenkit lehagyott, majd 150 méterrel a cél előtt a spanyolt is állva hagyta, és végül mintegy másfél hajóhosszas, óriási előnnyel diadalmaskodott.
Egy másik kenus egység, a Kozmann-Kiss-páros bizonyára a helyszínen és a tévéképernyők előtt is számos szurkoló szemébe könnyeket csalt. Kozmann Görgy eredetileg Kolonics Györggyel – esélyesként – indult volna a játékokon, a legendás, kétszeres ötkarikás bajnok társ azonban július 15-én, edzés közben elhunyt. A tragédia sokkolta az egész csapatot, különösen Kozmannt, aki néhány napig nem is tudta, folytassa-e egyáltalán a felkészülést és pályafutását, végül azonban úgy döntött, hogy a Kolonics által is kedvelt Kiss-sel elindul Pekingben, és megpróbál méltón tisztelegni sporttársa és barátja emléke előtt.
Az idő igencsak kevés volt a felkészülésre, így Kozmann azt tűzte ki maguk elé célul, hogy jussanak be a döntőbe, s ezt a középfutamban nyújtott remek produkcióval sikerült is elérniük. Ott aztán a papírforma alapján már kevés esélyük volt a jó szereplésre, a dobogóra ugyanis 5-6 egység is pályázott. Ők azonban rácáfoltak az előzetes várakozásokra, hiszen remek, taktikus versenyzéssel megszerezték a bronzérmet!
A magyarok óvatosan rajtoltak, féltávnál még csak a hetedik helyen haladtak át, de ezután fokozatosan léptek előrébb olyannyira, hogy az utolsó méterekre már dobogósként érkeztek. Bár az élen ádáz küzdelmet vívó fehéroroszok és németek csatájába nem tudtak beleszólni, harmadik helyük így is csodaszámba megy.
A Kemény-legényekre lehetett számítani
A kajakoscsapat szereplése felemásra sikeredett, annak ellenére, hogy két érmet is lapátoltak a lányok. A Kovács-Janics-duó a nem éppen ideális felkészülés ellenére ismét verhetetlennek bizonyult, és a női négyesnél is csak a nagy rivális németek voltak gyorsabbak. A Kammerer-Kucsera-kettős viszont lemaradt a dobogóról, akárcsak az egyesek között Kovács Katalin, aki a két másik számában érmes helyen végzett.
A pekingi szereplést magyar szempontból a férfi vízilabda-válogatott zárta, és nem is akárhogyan. A csapat címvédőként érkezett Pekingbe, az elmúlt évek világversenyein azonban rendre elbuktak a végső siker kapujában Benedekék. A délszláv ellenfelek számítottak az esélyesnek, de Kemény Dénes csapata – a triplázó Molnár Tamással, Kiss Gergellyel, Szécsi Zoltánnal, Benedek Tiborral, Kásás Tamással és Biros Péterrel – végig magabiztosan pólózva ért fel Sydney és Athén után ismét a csúcsra.
Decemberben aztán arra is fény derült, hogy a sikerkapitány folytatja további négy évig, úgyhogy adott a lehetőség a sorozatban negyedik olimpiai arany megnyerésére. A csapat alaposan át fog rendeződni, de Kemény Dénessel a kispadon bármi megtörténhet. A kapitány a lapunknak azt mondta, hogy bizonyos értelemben kötelességének érezte a folytatást.
A leghíresebb magyar
A sikerek és kudarcok egy olyan magyar sportoló lett világszerte ismert Pekingben, akivel előzetesen nem számoltunk. A súlyemelő Baranyai Péter horrorisztikus balesetet szenvedett az olimpián, szerencsére nem történt komolyabb baja, és folytatni tudta a versenyzést. (Videó)
A 77 kilogrammos kategóriában érdekelt nyíregyházi versenyzőnek a harmadik szakítás kísérletekor, a 148 kiló felemelése közben a jobb könyöke kifordult, majd a visszazuhanó súlyzó a hátára esett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem tört el a keze a súlyosnak tűnő sérülés ellenére, sőt a szalagjai sem sérültek meg, „mindössze” kificamította a könyökét.
Értékelések
A gyengébb szereplést sokan sokféleképpen magyarázták az olimpiát követően. A MOB szakmai és tudományos bizottsága a sportegészségügy helyzetét, a túlversenyeztetést, a rossz formaidőzítést, a nemzetközi versenyeken elért eredmények alapján készült nem megfelelő helyzetértékelést és az elrontott akklimatizációt említette a kudarc okaként.
A sportági szövetségek a pénzhiányra hivatkoztak. A pekingi ötkarikás játékokon részt vett 24 sportági szövetség közül 17 jelezte, hogy jelentős pénzügyi problémái voltak a felkészülés során és sportága alulfinanszírozott. Schmitt Pál, a MOB elnöke az egyesületek elhanyagolt helyzetéről, az edzők megbecsülésének hiányáról, valamint a nagy mértékű teljesítménykoncentrációról beszélt: az első tíz ország a megszerezhető aranyérmek 65 százalékát vitte el.
Mindenkinek valamilyen fokig igaza van, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az olimpiát megelőző években a magyar sportolók rendszeresen érmekkel tértek haza a világversenyekről. Akkor senki nem emlegette a fenti okokat, és valamiért az eredmények is jöttek…
