Miért érezte fontosnak, hogy Mojót megismerje a világ, hogy könyv szülessen szerelmükről?
A hármas szám mindig fontos volt az életemben, három férjem volt, három kutyám, és ez most a harmadik könyvem. ’87-ben jelent meg a Szerepeim, szerelmeim és a szemtanúk, aztán a 2004-es albumnak egyszerűen csak Psota a címe, most pedig ez a kötet. „Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!” a címe. Hogy miért született? Királynő voltam, ez a könyv a koronám, mondhatnám, amint egy korábbi címötletben meg is fogalmaztam. Életem legszebb időszaka volt ez, ha a fejfámra azt írnák, hogy élt egy évet és három hónapot, az életem Mojóval töltött legszebb időszakát jelentené. Ő a világot akarta a lábaim elé tenni: Mindent. Ugyanakkor kicsit úgy is érzem, hogy még egyet rúgok az ég felé.
A PSOTA (fotó: mti)
Hogy találkoztak Mojóval?
Ötvenedik évfordulóját élte most meg ez a szerelem (a fényképeken is látszik az idő múlása), én egy szőnyegvásárláson ismertem meg őt, és azonnal tudtam, hogy ez a férfi fontos lesz nekem, vele kell továbbmennem. Mondhatom nyugodtan, hogy mi soha többé nem váltunk el. Talán az első szerelmem – Seregi László koreográfus volt az – adott egy olyan küszöböt, hogy beléphettem ebbe a „csodába”.
Volt olyan pillanat, vagy esemény, amire ebben a szerelemben a legszebbként emlékszik vissza?
Az egész. Királynő voltam, ez a koronám, papírból van, de a tartalma a fontos. (Nevet.) Mojó rendkívül sokoldalú volt, modern polihisztor. Értett az íráshoz, Szép Ernőről és a korról tudományos szinten is írt, a könyv végén pedig láthatóak a grafikái.
Hatott Önre, a színészi játékára a férje?
Annyira imádott engem, hogy ő nem is akart hatni. Azt hiszem olyan öntörvényű voltam, hogy nem is lehetett, nem lehetett “belémszólni”, csak imádni lehetett (nevet).
Részlet a könyvből
„Félned kell, mert itt ér utolsó perced. Az életet tőlem és tőled az én kezem takarja el. Csak bennem élhetsz. Kezem elég a napon, de ez neked nem nyújt már kárörömöt, mert addigra megfagysz és elfelejtesz. Ez lesz szörnyű büntetésed; elfelejtesz. Mint mindenki, aki nem volt elég gyáva követni. Ne félj, te sem vagy kivétel. De Téged szeretlek és majd ha már majdnem elfelejtesz, hogy tovább szenvedj, örökre; újból eszedbe juthatok. Mojó. Vége.”
És a szerelem érzése kihatott a művészetére?
Minden csak később hat az emberre. Ha Júliát akarsz eljátszani, akkor nem tudod egy nagy szerelemből éppen kiábrándulva alakítani. Csak egy létráról állva, felülről letekintve, egy idő elteltével lehet ezeket az érzéseket a művekben visszaadni. Nem lehet egy az egyben érzelmeket játszani, csak egyfajta rálátással. Minden benned van, benned lesz, rétegezetten, minden amit kaptál egy életben, akár rosszat, akár jót, akár szépet, akár csúnyát. Egyetlen pillanatot sem lehet kidobni az ablakon. Egyetlen kapcsolatot sem, még a legrövidebbet sem, még akkor se, ha az nem volt olyan szép, nem lehet kidobni a szemétbe, mindent be kell gyűjteni. Ettől vagyok én oly gazdag.
Ha rá gondol, mire emlékszik?
Írtam egy levelet neki, amiben ma is érzem azt a szenvedélyt, ami közöttünk volt, így van a vége: “Drágám, siess, mert meghalok egyedül, nélküled. Csók, Feleséged.” Amikor találkoztunk az állomáson, ő egy hatalmas csokor virággal várt. Ebben az emlékben minden benne van, nem bírtunk egymás nélkül lenni.
Most is játszik?
Igen, a Madáchban havonta kétszer, háromszor egy hónapban a Psota, Psota, Psotát.
