A legtöbb induló internetes vállalkozás – start-up – alapítói nagy reményekkel fognak bele új cégük elindításába. Sokuk korábban szerzett tapasztalat nélkül azt gondolja, hogy a siker receptje nem más, mint egy jó ötlet és egy programozó, aki képes mindezt megvalósítani. A valóság azonban ennél ridegebb, s idővel mind rájönnek, hogy nagy fába vágták fejszéjüket. A Google, az Amazon vagy éppen a Blogtér és a Port.hu példáját nehéz követni, akármennyire kecsegtetőnek tűnik is elsőre a lehetőség. A piacképes ötlet, a kreativitás és a szaktudás ugyanis önmagában kevés, ha nem áll mögötte komolyabb tőke, s ha a vállalkozáson belül nem érvényesül a gazdasági szemlélet.
A sikert hosszú távon bevételben, cégértékben és nyereségességben mérik, amelynek saját erejükből csak kevesen tudnak megfelelni. Egyes becslések szerint emiatt hazánkban az induló internetes vállalkozások közül csak minden tizedik éli túl az első évet. Persze ez lehet pesszimista becslés is, de jól jelzi a hazai start-up cégek nehézségeit.
KEVÉS A HAZAI ANGYAL
„Tízből egy viszont sikeres lehet” – kontráz a becslésre optimistán Kása Károly, a PolyMeta.hu keresőt fejlesztő WebLib ügyvezetője, amely vállalkozásnak sikerült önerőből biztosítania fennmaradását. Igaz, ezt nem a hazai piacnak köszönhetik, sokkal inkább az Egyesült Államokból érkező megrendeléseknek. „Itthon felkopott volna az állunk” – tette hozzá később. Ők még szerencsésnek tekinthetők, hiszen kevesen tudnak csak önerőből boldogulni. A start-up cégek többsége inkább folyamatosan kockázati befektetőket és patrónusokat, úgynevezett üzleti angyalokat keres, akik pénzt invesztálva a cégbe képesek az első másfél–két, kritikus éven átsegíteni. Ellenkező esetben pénzhiány miatt megszűnnek, vagy a vállalkozásban dolgozó informatikusok mennek el nagy multinacionális cégekhez jövedelmezőbb állásokba. Vagyis jogos lehet a tízből egy becslés.
„Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány angyal van ma Magyarországon” – fest borús képet a hazai helyzetről Makay Mátyás, a TerminArtors.com virtuális galéria alapítója, aki maga is folyamatosan befektetetők után kutat. Jelenleg egy nemzetközi befektetővel tárgyal. Igaz, az oldal maga is angol nyelvű, így könnyebb külföldön is befektetők után kutatnia. „Addig is erőn felül finanszírozom a vállalkozásomat” – teszi hozzá.
HIÁNYZÓ ISMERETEK
Az angyalokon túl a kockázati tőkések hazánkban ráadásul az általunk megkérdezett két ügyvezető szerint jellemzően rövid távon gondolkodnak, miközben az internetes vállalkozásoknál hosszabb felfutási időszakokban érdemes csak számolni. A befektetők rögtön bevételt várnak, s azt a webshopokon kívül senki sem képes garantálni.
Ezenfelül akkor is erősen kétséges a megállapodás, ha a start-up cégek vezetői valahogy eljutnak egy angyalhoz vagy egy kockázati befektető csoporthoz. Többségük informatikus, és nem gazdasági szakember, így sokszor nem képesek prezentációjukkal eladni magukat, ami nem is feltétlenül várható el tőlük.
Legtöbbször nincsenek azon tudás birtokában, amivel a kockázati befektetőt meg tudnák nyerni maguknak. Nem tudnak például a cégérték-perspektívára, a cash-flow-potenciálra és az adózás előtti nyereségre megnyugtató választ adni. „Sokszor hiányoznak ezen tudások, ám ezek mind felszedhetők” – véli Miskolczy Csaba, a start-up cégként induló Blogtér alapítója. Tapasztalatai szerint ennél sokkal nagyobb probléma az, hogy az induló cégek nem tudják a bevételt garantálni, ami miatt hazánkban valóban kevés kockázati tőkéből működő internetes vállalkozás van.
Magyarországon nehéz olyan forgalmat produkálni, amely már reklámozókat – és így bevételeket hozhat. Nyelvünk egyedisége és kis országunk miatt a reklámozók számára alapvetőnek tekintett napi tízezres olvasottságot nem könnyű elérni. Főként, hogy csak a magyar nyelvű netezők száma ehhez még alacsony, s a legtöbb start-up emiatt vegetál a napi 500–1000-es látogatottságnál. Ez a reménykedésre elég, de az áttöréshez kevés. Ráadásul, ha sikerül valahogyan a tartósan magas olvasottságot hozni, akkor sem feltétlenül jelennek meg a hirdetők. A médiavásárlók ugyanis leginkább a megszokott nagy cégeknél/portáloknál költenek, ahol egyszerre több oldalon is egyaránt vehetnek felületet. A kisebbeket vagy nem veszik észre, vagy ha mégis, csak akkor, ha valamilyen célcsoportot próbálnak elérni.
Miskolczy Csaba szerint ezért a cégeknek össze kell fogniuk, és sales house-okat kell létrehozniuk: „A kicsiknek – ahelyett, hogy egymással marakodnának – össze kellene fogniuk, hogy az egyébként dinamikusan fejlődő reklámtortából részesülhessenek. Ha a hazai pályán nincs piaci rés, esetleg érdemes szerencsét próbálni külföldön. Nálunk a reklámpiac statikus, a vállalkozásoknak nincsenek kifutási lehetőségeik. A befektetők adnának pénzt, de minimum a második kérdésük az, hogy mi termeli a bevételt.” Igaz, az említett sales house-ok is csak tízezres látogatottság felett álnak szóba a jelentkezővel, mivel ez alatt ők sem tudják értékesíteni a felületet.
E ponton zárul a tartalomszolgáltató start-up cégek ördögi köre, amelynek eredményeként nagyobb közönség előtt nem tudnak bemutatkozni. Az óhajtott látogatottság elérése megfelelő ismertség és promóció nélkül emberfeletti feladat, hiszen pont ehhez kell a legtöbb pénz. A hazai befektetők többsége viszont már rövid távon bevételt akar, amihez viszont hirdetőkre van szükség. A frissen indult internetes vállalkozások így nem tehetnek mást, mint hogy folyamatosan fejlesztenek, s promóció nélkül igyekszenek lassanként feljebb tornázni a látogatottságot. Ehhez sok időre és sok pénzre van szükség.
NEHÉZ IDŐK JÖNNEK
Az általunk megkérdezett szakértők szerint nehéz idők várnak a start-up cégekre, sőt néhány elemző már egyenesen temetni is kezdte őket. A válság miatt a kockázati befektetők is jobban megnézik, hogy hova teszik a pénzüket, valamint nem foglalkoznak új befektetésekkel, inkább a meglévőkre koncentrálnak. Mindez alapvetően fogja átalakítani a már kialakult helyzetet.
Másrészt szűkülni látszik a start-up cégek leggyakoribb kitörési lehetősége is, a felvásárlás. „Egy nagy kerítésén belülre igyekszik mindenki kerülni, ami egyre nehezebb” – fogalmazott Kása Károly. A YouTube és a Google példája ugyanis szerinte azt mutatja, hogy nem feltétlenül jár jól az a cég, amely számolatlan szórja a pénzét kisebbek megvásárlására. A cégek már jobban megnézik, hogy mikor kit vásárolnak fel, s vélhetően emiatt visszafogják ezen költekezéseiket is. Ez azonban a start-up cégek aranykorának végét is jelentheti a világon. Magyarországon pedig még nehezebb sors várhat rájuk.
KITARTÁS, KITARTÁS…
Kása Károly szerint érdemes a start-up vállalkozásoknak folyamatosan próbálkozniuk, illetve több lábon állniuk, s a munka meghozza majd gyümölcsét. „Ha tízből kilenc próbálkozás bukást hoz, akkor is lesz egy, amely kárpótolni tudja az innovatív vállalkozókat.” A WebLib ügyvezetője úgy gondolja, hogy mindenképpen „cool” dolgokat kell készíteni, elhivatottnak kell lenni, s menni kell folyamatosan előre, megújítva a már meglévő start-up céghez kötődő terméket. Ez előbb-utóbb ismertséget vagy jó referenciát fog hozni, amire már lehet építeni.
Miskolczy Csaba szerint sokat segíthetnek a start-up cégek életképességén azok a rendezvények, konferenciák, versenyek is, ahol a vállalkozók a befektetőkkel találkozhatnak, személyes kapcsolatokat építhetnek ki, bemutathatják szolgáltatásaikat, illetve üzleti tapasztalatokat gyűjthetnek.
Makay Mátyás szerint pedig a legfontosabb az, hogy a cégek készüljenek fel a nehézségekre, mert azokat „valahogy ki kell bírni”. Ezenfelül érdemes minél nagyobb tömeget megcélozni, minél nagyobb igény kielégítésére törekedni. Valamint nem árt egy, a pénzügyekhez értő szakember is a cégnél a grafikus–programozó–ötletgazda triumvirátus mellé.
