Erzsébet II. András magyar király (1205-1235) és merániai Gertrud királyné gyermeke, akit négyéves korában eljegyeztek a türingiai tartománygróf fiával, s hatalmas hozománnyal, arany- és ezüstkincsekkel megrakodva, díszes udvari kísérettel küldték új otthonába, Wartburg várába. Ahogy Erzsébet cseperedett, egyre erősebben látszott rajta a kiválasztottság jele: nemcsak gyakran imádkozott, mindenkivel jót is cselekedett.
Gyűrű jelezte férje halálát
Erzsébet búcsúja férjétől (Tóthné Pálmai Katalin alkotása)
Erzsébet nemcsak gazdag hozománnyal bírt, hanem híresen szép is volt, benne a középkor eszményképe tökéletesen kiteljesedett: a szépség, a jóság és az igaz harmóniája. Minden lehetősége és adottsága megvolt ahhoz, hogy a földi világnak, a földi örömöknek éljen. Férjével, Lajossal tökéletes testi-lelki szerelemben élt, rövidebb útjaira elkísérte, s ha távolabbról érkezett haza, „elébe lovagolt és ezernél is több csókkal borította el” – írták a kortársak.
Amikor férje nem tartózkodott a tartományban, Erzsébet igazgatta az országot, s gondoskodott a kedves szegényeiről. 1226-ban nagy járvány és éhínség tört ki, amikor Erzsébet megnyittatta a raktárakat, kenyeret süttetett, és kórházat építtetett a wartburgi vár tövében. A korabeli elbeszélés szerint húsz évesen, Lajos távollétében Erzsébet hirtelen összeomlott, szörnyű lelkiállapotba került, amikor a búcsúzáskor kapott zafírgyűrű megrepedt – szeretett férje, Lajos halálát jelezte. Két héttel később szülte meg harmadik gyermeküket.
A rózsa- és a kereszt-csoda
Betegségéből felépülvén, ekkor még mindig előtte állt a választás lehetősége: a világi boldogság, temérdek vagyon és javak, hiszen II. Frigyes német-római császár megkérte a kezét. Azonban Erzsébet lemondott a világi hívságokról. Miután gyermekeiről megfelelően gondoskodott, belépett Assisi Szent Ferenc harmadik, a világiak számára alapított rendjébe, és Isten szegényei szolgálatára szentelte életét. Az általa alapított ispotályban ápolta, fürdette a betegeket, gyapjút font és vásznat szőtt.
Erzsébet lemond a világi hívságokról (Tóthné Pálmai Katalin alkotása)
Irgalmas cselekedeteivel kapcsolatos a legtöbbet emlegetett a híres rózsa-csoda. Télvíz idején kenyeret vitt az éhezőknek, s édesapja – más leírás szerint férje – kérdőre vonta, hogy mit visz a kebelében. Azt válaszolta, hogy rózsákat, és Isten nem hagyván cserben földi szolgáját, a kenyeret valóban rózsává változtatta. Éppoly ismert a kereszt-csoda, amikor férje irigy rokonai beárulták Erzsébetet Lajosnak, hogy egy embert fektetett a hitvesi ágyba. A tartománygróf felemelte a takarót, s lám az ágyban a megfeszített Krisztust látta a leprás betegben. Térdre esett, megértvén Erzsébet életszentségét.
Halálában is megkoronázták
Erzsébet halála (Tóthné Pálmai Katalin alkotása)
A csodáknak és élete tisztaságának, áldozatvállalásának köszönhetően Erzsébet halála után azonnal megkezdődött a szentté avatási procedúra, majd négy év múlva a pápa a szentek közé iktatta.1236. május 1-jén emelték földi maradványait a marburgi Szent Ferenc templom oltárára. A koporsót a hajdani kérő, II. Frigyes császár mezítláb, vezeklőruhában vitte a vállán az érsekkel együtt.
A császár a fejéről levette a koronáját, majd Erzsébet fölé helyezte a következő szavakkal: „Ha nem tudtalak császárnévá koronázni a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy.”
Kórházakat és templomokat szenteltek Erzsébetnek
Gyorsan elterjedt német földön a mindenét odaadó, alázatos királylány tisztelete. Szűz Mária mellett a Német Lovagrend védőszentjévé választotta, a hesseni őrgrófi ház és Hessen védőszentjévé, „Németország dicsőségévé” vált, de a ferencesek harmadik rendje – amibe belépett –, majd a ciszterciták és a domonkosok is követték e példát.
Sorra alapították a Szent Erzsébet-kórházakat, leprozóriumokat, -templomokat, -kápolnákat és -kolostorokat a Német-Római Birodalomban, majd a Magyar Királyságban és Európa-szerte. Erzsébet tiszteletét öccse, IV. Béla magyar király (1235-1270) és gyermekei is elősegítették.
Az első Szent-Erzsébet kórházat maga II. Frigyes császár alapította Nürnbergben. A Magyar Királyságban az első Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomot Győrben, a ferencesek építették. IV. Béla király Esztergomban a ferenceseknek pompás bazilikát emeltetett, és Nagyszombatban Szent Erzsébet templomot és -zárdát.
A magyarországi Szent Erzsébet-templomok közül különösen kiemelkedik a kassai plébániatemplom, a Dóm. A Nyulak Szigetén (Margitszigeten) Erzsébet unokahúga, a későbbi Szent Margit imái a Szent Erzsébet oltár fölött szálltak az Ég felé. Feltételezett szülővárosában, Sárospatakon évente, s jelenleg is többnapos ünnepségsorozatot tartanak, s tiszteletére Erzsébet-rózsákat ültetnek a plébánia-templom mellett álló szobra köré.
a szerzőről
Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója, egyetemi docens.
