A tapasztalatok szerint a magyar lakosság körülbelül úgy viszonyul az elektronikus fizetéshez, mint a pirézekhez, amely egy fiktív etnikum éppen az elutasítás mérésére. Ismeretlenül is elutasítóan viselkedünk vele szemben is, pedig esetében korántsem kitalációról van szó. A III. E-Money Konferencián ismertetett kutatás legalábbis ezt támasztja alá. A válság elmérgesedése előtt készült felmérés szerint hiába születnek az újabbnál újabb e-fizetést megvalósító technológiák, mi még mindig a pénztárcánkhoz ragaszkodunk. Még úgy is, hogy a különböző megoldásokhoz szükséges eszközök elterjedtsége nem indokolná a stagnálást.
Hazánkban ma a lakosság 79 százaléka használ mobiltelefont, 41 százaléka fér hozzá az internethez, és 63 százaléka rendelkezik bankkártyával. Utóbbit ráadásul Hann Endre, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet ügyvezető igazgatójának megfogalmazása alapján sokan kényszerből használják, mivel a bankszámlájukra kapják a fizetésüket. Ennek megfelelően a legtöbben (97 százalék) csak a pénzfelvételig jutnak el, míg 66 százalék az, aki fizet is vele.
A kutatás során a megkérdezettek még az NFC (Near Field Communication) lehetséges bevezetésére is ismeretlenül nemet mondtak, mondván biztosan nem élnének vele, csupán 30 százalék mondta azt, hogy kipróbálná. S a már meglévő technológiák sem állnak jobban. A megkérdezetteknek csupán 6 százaléka vásárolt már interneten, 8 százalék fizetett már mobillal, valamint csak 17 százalék él a mobilbankolás (2007-ben ez még 21 százalék volt) és 4 százalék az elektronikus számlavezetés lehetőségével, amelyek a penetrációk alapján nagyon alacsony értékek. Persze minden technológiának idő kell, hiszen a hitelkártya is létezett már az 1973-as olajválság előtt, mégis csak később terjedt el. Ennek apropóján a teljesség igénye nélkül megnéztük azon elektronikus fizetési megoldásokat, amelyeket (még) nem használunk.
Mobilfizetés: valami elkezdődött?
Kezdjük rögtön azon új MobilFizetés-megoldással, amit a konferencián jelentettek be az FHB Bank, a Pannon és a T-Mobile képviselői. A két mobilcég ügyfelei a banknál vezetett számlaegyenlegük vagy a biztosított hitelkeretük terhére szolgáltatásokat, árukat vásárolhatnak, számlákat egyenlíthetnek ki, és pénzt is küldhetnek egymás között mobiltelefonjuk segítségével. A szolgáltatás használata egyszerű, habár sokat kell pötyögni hozzá.
Elsőként is kiválasztjuk azt, amiért fizetni szeretnénk, majd meg kell adnunk telefonszámunkat vagy MobilFizetés-azonosítónkat a kereskedőnek, aki azzal kezdeményezi a tranzakciót. Az adtacsere után egy megerősítést kérő üzenetet kapunk, amit a számlához tartozó kóddal hagyhatunk jóvá vagy éppen utasíthatunk el. Ha ezt is elküldtük, akkor még egy, a fizetés sikerességét visszaigazoló SMS érkezik a telefonra, s az ügylet megjelenik a bank által kezelt számlán.
A MobilFizetés kuriózuma, hogy a felhasználóik immár nem a mobilszolgáltatónál vezetett egyenleg, hanem egy banki számla keretéből vásárolhatnak. Bár a felesleges SMS-ezgetést nem iktatja ki, de több olyan új technológiát is hazánkba csábíthat, melyekkel egyelőre még ellenségesek vagyunk. Így például a Medián által is említett NFC-t, amely megszüntetné a felesleges gépelést, meghonosítva az érintéses fizetést. A technológia biztonságos vezeték nélküli rádiófrekvenciás adatátvitelt tesz lehetővé alig néhány centiméteres hatókörön belül, például egy leolvasókészülék és egy, a közvetlen közelébe helyezett mobiltelefon között is.
Eddig mindenhol megkedvelték az emberek, ahol bevezették. A németországi Hanauban például a készülékeket elektronikus vonaljegyként lehet használni a helyi tömegközlekedésben, de emellett számos kedvezményt is igénybe lehet velük venni. Ausztriában pedig már közel 120 pályaudvaron és 400 ital- és ételautomatánál lehet fizetni NFC-s mobiltelefonokkal.
Kijelző a bakkártyán
Korántsem biztos persze, hogy a mobilfizetésé lesz a közeljövő, hiszen a bankkártya sem adja könnyen magát, amely a mobiltelefonhoz hasonló adottságokkal rendelkezik: mindig kéznél van, és egyszerű kezelni. Erre bizonyíték a Visa Paywave kártyája, amely a hagyományos lehúzáson túl NFC-kommunikációra is alkalmas, így a mobilvásárláshoz hasonlóan használható.
A gyártó a bizalmatlanság leküzdése miatt azonban egy másik kártyát is kifejlesztett: a PIN-kártyát, melyet egy valódi nyolc számjegyű alfanumerikus kijelzővel és beviteli mezővel láttak el. A technológia az online vásárlásoknál jön jól, ahol a hagyományos bankkártyák esetében nincs szükség PIN-kód megadására, a Visa PIN-kártya viszont egy folyamatosan változó, nyolcjegyű számot generál a kódunk megadását követően, amit a kijelzőn megjelenít, s amellyel jóváhagyhatóvá válik a tranzakció.
Csodaasztal és újlenyomat
Japán példája azonban azt mutatja, hogy a mobil és a kártya nem konkurenciája egymásnak, inkább kiegészítői. Tokióban ma már sokan elektronikus pénztárcára, a bitWallet Edy készülékére cserélték hagyományos bukszájukat. Az Edy nagy előnye, hogy ma már a keleti országban sok helyen elfogadják, s maga a technológia sem igényel nagy beruházást, mivel csak egy smartkártyáról van szó, amit képesek a mobiltelefonba is beépíteni. A tokiói techőrültek az Edyvel nem szöszmötölnek sokat a fizetésen: a banki terminálok töltik, a kereskedői készülékek pedig szívják a pénzt. Egyszerű.
Hasonlóan egy német szupermarket fizetési rendszeréhez, ahol a vásárlók ujjlenyomatukkal fizethetnek, s később azt egy összegben téríthetik meg. Nem is beszélve a Microsoft Surface asztaláról, amelyből a redmondi cég nem tud eleget gyártani. Hazánkban ezért még nincs is, habár a konferencián elhangzottak szerint ez hamarosan változhat. A Surface esetében a fizetés meglehetősen egyszerű. Elég csak rátennünk a bankkártyánkat, majd kézzel ráhúznunk azon termékek ikonjait, amelyeket mi fogyasztottunk, végül egy csúszkán beállítani a borravaló mértékét, s jóváhagyni az egész műveletet.
A fenti technológiák nagy valószínűséggel hazánkban is megjelennek, a kérdés csak az, hogy mikor. Főként, mert a meglévő újdonságokkal sem élünk, így egy szolgáltatónak sem feltétlenül érdeke az innováció, miután mi konzervatívak vagyunk. Érdekes adalék a végére, hogy a Medián kutatása szerint az emberek 63 százaléka inkább áll sorba, mint hogy egy picivel többet fizessen az e-megoldásokért.
