A műkereskedelmi aukciók tulajdonképpen egyfajta speciális árutőzsdék, azzal a különbséggel, hogy itt nem szabványosított minőségű árut kínálnak, hanem egyediesített termékeket. Az egyedi műtárgyak megítélése pedig szubjektív folyamat, amely erősen marketingbefolyásolt. Ezen a piacon a híreknek ármanipuláló szerepük van – fejtette ki a budapestaukcio.hu oldal szakértője. Ezért is visszatérő jelenség, hogy a nagy aukciós időszakra muszáj valami nagy szenzációval előállniuk a galériáknak. Az év közben előkerült ritkaságokat, vagy padláson, sufniban fellelt műkincseket éppen ezért „spájzolják” az aukciós időszakra, és ilyenkor jönnek elő a nagy meglepetésekkel.
Soha nem látott remekművek
Tihanyi Lajos: Önarckép
175 válogatott tétel kerül Virág Judit kalapácsa alá október 19-én 18 órakor a Budapest Kongresszusi Központban. A kortárs és klasszikus anyagból kiemelkedik három alkotás: egy ez idáig ismeretlen Gulácsy Lajos-kép, egy 1936 óta eltűntnek vélt Tihanyi Lajos: Önarckép és egy ugyancsak ismeretlen Czóbel Béla: Csendélet. A három mű a századelő és a húszas évek egy-egy remeke.
Gulácsy Lajos Nő kék kancsóval (Fons amoris II.) című festménye 1909-re datálható. A Fons Amoris, azaz a Szerelem kútjának témája kedvelt Gulácsy-motívum. A most olasz magángyűjteményből, feltehetően Gulácsy itáliai tartózkodása alatt festett és az ismeretlenség homályából előkerült kép induló ára 40 millió forint.
Czóbel Béla: Csendélet
Tihanyi Lajos 1920-as önarcképét eddig kizárólag egy fekete-fehér reprodukció alapján ismerhette a közönség. Tihanyi legtöbbet reprodukált, de lappangó önarcképéről 1936 óta a műtörténészi szakmának nem volt tudomása. A mester Párizsban megjelent monográfiájában szerepelt utoljára reprodukálva, akkori tulajdonosának megnevezésével. A portré jelentőségét mutatja, hogy azóta a fekete-fehér felvételt hat különböző Tihanyival foglalkozó tanulmány és monográfia is újraközölte. A kép kikiáltási ára 22 millió forint.
Czóbel Béla csendélete a teljes ismeretlenségből bukkant elő. Az 1908-ban alkotott kép a Czóbel-életmű korai, fauve-os időszakának egyik legjelentősebb alkotása. Korabeli írott forrásokból ismert volt a kép, de eddig ezt a vásznat sem látta senki. A festmény most 24 millió forintért kerül kalapács alá.
Rekord áron indul a Kieselbach
A magyar műkereskedelem történetének mindezidáig legmagasabb kikiáltási árával indítja útnak a Kieselbach Galéria a több mint nyolc évtizedig lappangó, 1921-ben festett Bortnyik Sándor-képet, a Lámpagyújtókat. A 124-szer 90 centiméteres tempera-papír kép másfél év előkészítés után erre az aukcióra tért haza Magyarországra. A galéria reményei szerint a korszakot reprezentáló kép méltó gyűjteménybe kerül majd, feltéve ha a magyar kulturális értékek felett őrködő közhivatal nem nyilvánítja védettnek a műalkotást.
Brotnyik Sándor: Lámpagyújtó
Az 1924-es Geometriai formák térben című Bortnyik-festményért 1997-ben a maastrichti nemzetközi vásáron 250 000 svájci frankot fizettek. Ugyanezért a képért, amely 2005-ben visszatért a nemzetközi műtárgypiacra, már az Art Baselen 1 millió svájci frankot szurkolt le új tulajdonosa. Minden adott tehát ahhoz, hogy a most bemutatott alkotás az eddig legdrágábban eladott magyar műtárgy legyen.
A magyar művészet jellegzetes sajátosságát a történelem sorozatos törései adják. Nincs olyan ország, mely ilyen intenzíven élte volna meg a 20. század drámáit, s ennyiszer kényszerült volna korábbi identitásának feladására. E nagy törések, radikális változások közül a Tanácsköztársaság és az azt követő emigrációs hullám az egyik legfontosabb. A progresszív magyar értelmiség és a modern művészek jelentős hányada külföldre, Bécsbe, Berlinbe, Párizsba menekült. Ez volt az első állomása annak a kivándorlási hullámnak, mely a 20. század folyamán oly sok alkalommal tizedelte meg a magyar elitet. Az írók közül Márai, Déry, Illyés és Kassák, a festő Kernstok, Bernáth, Berény, Kmetty, Uitz, Perlrott, Moholy-Nagy, Pór és természetesen Bortnyik – csupán néhány név annak érzékeltetésére, milyen szellemi érvágást jelentett a forradalom bukását követő retorzió a 20. századi magyar történelemben.
Avantgárd az emigrációban
Gulácsy Lajos: Nő kék kancsóval
Az elmenekülő művészek emigrációban készült alkotásainak zöme eltűnt, így e korszak – a 20. századi magyar művészet egyik legizgalmasabb időszaka – szinte fehér folt. Érthető okokból a nemzetközi érdeklődés éppen ennek az alig egy évtizednek a művészi termésére a legnyitottabb. Hisz ezekben az években a magyar alkotók – köztük Kassák, Moholy-Nagy és Bortnyik – teljesen szinkronban dolgoztak Európa legjelentősebb festőivel. Nem véletlen, hogy éppen ők hárman a legismertebb magyar művészek külföldön.
Ám a Magyarországra visszaköltözött Bortnyik és Kassák életművének ebből a korszakából alig maradtak fenn méretükben, állapotukban és kvalitásukban is reprezentatív alkotások, így zömében apró rajzok, kollázsok, korabeli folyóiratlapokon reprodukált metszetek adnak számot a magyar avantgárd legnagyobbjainak munkásságáról.
Védeni vagy nem védeni
„Bortnyik Sándor Lámpagyújtója főmű – nyilatkozta Kieselbach Tamás a FigyelőNetnek. – A kép nem került volna a magyar társadalom elé, ha a tulajdonost nem sikerül meggyőzni, hogy hozza be az országba. A festmény ezután minden nagy nemzetközi avantgárd kiállításon ott lehet, szerepelhet bármely, a korszakot bemutató kiadványban, és ezzel Magyarország presztízse növekszik.” Az aukciósház véleménye szerint ezért hiba lenne, ha a magyar örökségvédelemmel foglalkozók levédenék a képet.
A védett tárgyat birtokolni a jogi szabályozás okán kötelezettségekkel jár. A tárgyra végleges kiviteli engedély nem adható, az az ország területéről csak – kulturális vagy tudományos célból, és az erre szakosodott hivatal engedélyével – ideiglenesen vihető ki. Az októberi árverés emiatt két kérdést vet fel: mennyire lesz képes a licit során emelkedni a minden eddigi legmagasabb 100 milliós kikiáltási ár, a másik kérdés pedig, hogy az állam partner lesz-e, hogy jelentős nemzeti értéket képviselő, eddig lappangó főmű állami védelem nélkül maradjon, és akár ismét elhagyja Magyarországot.
Sokmilliós felhozatal
Az őszi festményárverésen a Kieselbach Galériában a Bortnyik-képet is beleértve 251 tétel kerül eladásra, több mint 700 millió forint értékben. Vevőre találhat a K&H Bank gyűjteményéből Szőnyi István Dunakanyar Zebegénynél című alkotása, kikiáltási ára: 6 millió forint. Négy Aba-Novák-festmény is szerepel, közülük a két legjelentősebb kép az Olasz tengeröböl templommal és a Vásárban (15 millió forint). Ajánlatot lehet tenni Gróf Batthyány Gyula Kerti mulatság című alkotására, ennek ára 18 millió forint, a Hölgylovas 14 millió, a Nimfák az erdőben című képért pedig 7 és fél millió forintról indul a licit. Gulácsy Lajos 1906-os Kalapos hölgye 18 millió forintért várja új tulajdonosát. Czigány Dezső almás csendélete 24 millió forint, míg Ligeti Antal, későromantikus magyar tája 14 millió forintos kikiáltási árról indul.
Virág Judit az említett „sufniből előkerült” klasszikus anyag mellett kortárs műalkotásokkal is jelentkezik. A tételsorban Nádler, Bak Imre, Hencze Tamás, Deim Pál, majd Gyémánt László, Földi Péter egy-egy alkotása reprezentálja korunkat. Kalapács alá kerül a nemrég elhunyt Csernus Tibortól és el Kazovszkijtól három-három kép. Az árak 480 ezertől indulnak, és figyelve a kortárs művészet iránti érdeklődést, megjósolhatatlan, hol állnak majd meg végül.
Időben visszafelé haladva „keményednek” a licitlépcsők egy jó Vaszary János-képért – a mestertől is három kép kerül terítékre – már 550 ezer, illetve 14-14 millió forintot kell kifizetniük a vevőknek. Szőnyi István dunakanyari képe 4 millió, Mednyánszky patakos erdőrészlete 6,5 millió forintról keresi a vevői kegyet.
