Méreteiben, arányaiban is újat mutat a szélesebbre, hosszabbra és laposabbra épített Passat CC, amelynek nevében a CC nem az autóiparban megszokott jelentéssel bír. Esetében Comfort Coupénak kell dekódolni a két betűt, ne is számítsunk nyitható keménytetőre.
Szemrevaló formáján nehéz fogást találni, a széles lapos kasztni sportosságot, eleganciát sugall, a lámpák szépek, az ablakkeret nélküli ajtók látványosak. A szűkre szabott ablakok és a széles A-oszlop miatt sem kesergünk, legfeljebb kanyarokban kicsit tornázni kell, hogy a zebrán szambázó összes gyalogost biztonsággal észrevegyük.
Nagy kár, hogy a mindössze négy személy utaztatására alkalmas autó hátsó üléseinek fejtere nem mondható éppen tágasnak. 190 centivel ugyan elférni beállított vezetőülés mögött, de nagyon laza módra kell ülni, hogy a fejünk ne súrolja a plafont. Ennyire lecsúszva pedig nem valami komfortos az utazás. A kényelmes sportülések egy darabig ugyan sikeresen tudják feledtetni a közeli plafont, de sajnos nem örökre.
Végre tort ülhetünk a kék fény felett
A beltérben egyedül talán a műszerfal alján lévő puritán műanyagok rontanak egy leheletnyit a minőségi érzést nyújtó, igen szépre sikerült utastér összhangján. De ezt az apróságot hamar kihevertük, miután végignyomkodtuk az összes kapcsolót, megtapogattuk a középkonzolt és belefeledkeztünk az érintőképernyős hifi babrálásába.
Képek a CC-ről (vezess.hu)
Ha mindezzel végeztünk, még a motor beindítása után is tartogat meglepetéseket a berendezés. Mégpedig a műszerfal környékén. Örömmel jelentem, a gyárban a végére értek a kifogyhatatlannak látszó kék műszerfalvilágításhoz használt lámpakészletnek. A Passat CC-ben már kellemes, fehér fényt használnak háttérvilágításként. Bonthatjuk a pezsgőt és reménykedjünk, hogy a CC és a Scirocco után hamarosan a márka többi modelljéből is száműzik a kéket.
Keretmentesen
Ki, illetve beszálláskor a látványos, keretmentes ajtók üvegei megereszkednek néhány centimétert. Ez a vicces szolgáltatás a kulcsnélküli ajtónyitással párosítva remek szórakozást kínál, ha elég “ügyesek” vagyunk ahhoz, hogy néha a benzinkutak gőzborotvájánál csapassuk le a kocsira rárakódott kevésbé makacs szennyeződéseket. A kilincsre csordogáló habos vizet ajtónyitási szándéknak véli a rendszer és gyorsan résnyire nyitja az ablakokat. Ez pont elég arra, hogy a langyos lé az üveg belsejére csorogjon.
A Passat CC turbós motorja jól húz már aránylag alacsony fordulaton is és a 11,3 literes, főleg városi közlekedéssel összehozott fogyasztást is el tudjuk fogadni. A hatfokozatú manuális váltó kezdetekben valamiért nem volt a kedvencem, szerintem ebbe az autóba már inkább egy tisztességes automata illene. Aztán idővel mégis összerázódtunk, de igaz barátokká nem váltunk, szerintem némi határozatlanság van a munkájában.
A váltógomb mellett háromállású kapcsolóval állíthatjuk be a futóműtől kívánt keménységet a komfortostól a normálon át egészen a sportosig. És ez csak az egyik a számtalan technikai varázslat közül, amit a Passat kínál. Adaptív, radaros tempomatja van, és segít a parkolásnál, valamint beszáll a parkolóhely keresésébe is. Kapható még hozzá sávfigyelő rendszer, amely szükség esetén még a kormányzásba is finoman beleszólogat, szóval van hozzá finomság gazdagon.
Így szinte csak a vevők pénztárcája szab határt, mekkorára tudják dagasztani a mezei Passaténál alapból kb. egymillióval húzósabb, 7,84 milliós indulóárat.
