„Ahol sok-sok, képzett edző dolgozik, ahol nagyon sok versenyző van, ott előbb-utóbb siker lesz. Hát ezt Magyarországon párbajtőrben nagyon nehéz elmondani. Nekem is hetvenéves koromra itt kell még ugrálnom? Hát valakinek rá kéne ébredni, hogy mit akarunk. Akarunk-e magyar sportot? – így a versenyzőként négyszeres olimpiai bajnok szakvezető.
Kulcsár így folytatta: „Amíg az edzői pálya nem lesz tisztes megélhetést biztosító valami, az edzőterem olyan hely, ahova a papák, mamák el tudják vinni a gyermekeiket, mert azok úgy vannak ellátva, felszerelve, hogy nyugodtan otthagyhatják őket, addig nem lehet sokat remélni. Valaki jöjjön le a Honvéd vívótermébe, és meglátja, leesik a csempe – kesergett.
„Ez persze nagyon sok pénzbe kerül, és nem én döntöm el, vagy a vívószövetség, nálunk sokkal magasabban lévő embereknek kell egyszer eldönteniük. Hát addig meg itt szenvedünk, és próbáljuk a csodát csodára halmozni, lehúzni a tizedik, tizenkettedik bőrt. Most erre futotta” – utalt a szövetségi kapitány arra, hogy a nagy eredmények ezúttal elmaradtak párbajtőrben. Igaz, péntekig még mindig ez a szakág a legeredményesebb vívásban, Pekingben. Mincza-Nébald Ildikó bronzérmet szerzett, Boczkó Gábor a negyedik, a férficsapat pedig az ötödik helyen zárt.
Kulcsár Győző kifakadt (MTI)
Szóba került az elkerülhetetlen generációváltás is. „Ha ezek az apukák, anyukák egyszer abbahagyják, akkor nagyon nehéz lesz egyáltalán összeszedni egy csapatot. Párbajtőrben embereket kell találni, mert a mostaniak fizikailag megszűnnek. Ezzel együtt az egész olimpiai mozgalmat egy kicsit át kell értékelni.”
„Nagyon nagyok az elvárások, a másik oldalon pedig nincs betét. Az ember elmegy Ausztriában egy vívóterembe, vagy Vercellibe, abba a harmincezres olasz mezővárosba, ahol én sokáig dolgoztam, tip-top kis ékszerdobozokat talál. Valaki jöjjön le a Honvéd vívótermébe, és meglátja, leesik a csempe. Oda mióta nem tettek bele egy fillért se?” – tette hozzá Kulcsár.
Zárásként még leszögezte, a sport erőn felül teljesít. „Valahol máshol kellene szembesülni azzal, hogy ez már nem működik. Most már kiderül, hogy nem első az első, hanem mindig második, ha pedig korábban második volt, akkor eggyel visszább megy. Kell hazai hátország, hogy egy bajnokságon meg kelljen feszülni azért, amennyiben valaki a legjobbak közé akar kerülni.”
