Noha szerda volt hivatalosan a Sziget első napja, ebből
semmi nem érződött. Ez már a harmadik nap volt, akárhogy is trükközünk a
nulladik és a mínusznedik napokkal. Idén n=1 volt, de simán lehet, hogy
akárcsak néhány nyugati fesztiváltesó, itt is megnő a jövőben néhány valós
számmal. Kifizetődőbb ugyanis egy megakoncertet tartani, egy színpadot
felszerelni, mint az egész Szigetet beüzemelni. Láttuk, idén is, tavaly is,
közel hatvanezer ember látogat ki akkor is, ha egy koncert van, akkor is, ha
csúcsra jár a Sziget. Éjjel pedig megtelnek a kiskocsmák, partihelyek, és folyik
tovább a buli élőzenekar nélkül is.
Kié a Sziget? Szerdán ugyanolyan tömeg volt, mint a hét korábbi napjain,
alig lehetett közlekedni az utcákon, és jó adag türelemre volt szükség a sorbanállásoknál. A tömeg, úgy tűnt,
leginkább külföldieket takart. Legalábbis nagyon sok angol, olasz, francia,
német szót hallani, de most először orosz fesztiválozót is sokat láttunk. Ez
utóbbiak persze leginkább az orosz zenekarok koncertjein tűntek fel. Amiből
többet is szerencsénk volt hallani.
Akcióban a Leningrad (fotó: Horváth Viktória)
A külföldi fiatalok jelenléte a Szigeten, amellett hogy
örvendetes persze, nagy dilemma elé állítja a rendezőket. Más program kell
nekik, mint a hazai közönségnek. Idén a főidő előtti idősávban (a világsztárok
előtt) összesen egy magyar zenekar, a Tankcsapda fért bele a egész héten a
nagyszínpad programjába (vasárnap). Kiszorult onnan a Kispál és a Borz, és idén
egyáltalán nem lesz Quimby a Szigeten.
(Állítólag időegyeztetés miatt.) Még két magyar együttes kapott helyet a
nagyszínpadon: a PASO szombaton háromkor és az URH. Ez utóbbi, akármilyen
kedves történet a szívünknek az alternatívrock alapzenekara, a nagyszínpadon
szerepeltetni bátor vállalkozás. Az idehívott sztárok sora pedig leginkább a külföldiek ízlését
szolgálja, kevésbé veszi figyelembe a hazai igényeket.
Ír punk Kaliforniából
A napot a nagyréten kezdtük. Hatkor a a Flogging Molly
csapott a húrokba. A Los Angeles-i csapat az ír népzenét vegyíti a punkos
beindulással, amolyan Pouges-módra. Vörös hajú, szemüveges frontemberük azonban
nem olyan nagyivó, és hangi adottságait tekintve is felülmúlja Shane MacGowant, a
Pouges frontemberét. Na, persze ez nem minden. A zenekar basszusgitárosa Cseh
Lacihoz hasonlított, csak tele volt tetoválva, meg nyilván nincs két ezüstérme
sem. Ezerrel nyomták a többiek is a pörgős zenét, egyedül a hegedűs lány nem engedett
el egy mosolyt sem. A közönség kemény magja együtt énekelte a dalokat a
Flogging Mollyval, bizonyára nem magyarok voltak.
A hegedűs lány nem engedett el egy mosolyt sem (Fotó: Gáti András)
A koncert után a konferanszié felkonferálta Alanis
Morissette-et, amire enyhe fújogás volt a válasz, nyilván a „floggysok” nem „alanisosok”.
Az FN-kultúrkommandójának egy része ezen a ponton szakított a nyugat-európai trendekkel,
és a nagyszínpad helyett a világzenei és az A38 színpadok előadóira
összpontosított. Mondhatnánk, a keleti és a balkán gyökerek erősebben
vonzották őket, mint az MTV-sztárok.
Magyar zászlóval köszöntötték Alanist
Háromnegyed nyolckor kezdődött az anyai ágon magyar származású énekesnő koncertje.
Alanis a program szerint legújabb, Flavors of Entanglement című albumát mutatta
be, de az új dalokból csak ízelítőt hallhatott a dugig telt nagyrét, az album
eddigi legsikeresebb száma az Underneath nem hangzott el. Úgy tűnt azonban,
hogy a közönséget kárpótolták az énekesnő előző hat albumából összeválogatott
jól ismert számok. Alanis az Uninvited akkordjaira vonult be a lazán elegáns
farmer és fekete mellény összeállításában, és a védjegyévé vált hosszú
kiengedett hajával elbűvölte a közönséget. Háttérként egy rózsaszín árnyalatú
plakátot választott, amely imára kulcsolt kezet és hófehér békegalambot
ábrázolt.
Alanis (Fotó: Gáti András)
Az új albumról elsőként a Citizen of the Planet című szám
csendült fel, amelyet közönség a vártnál kisebb ovációval jutalmazott, holott
ebben a dalban többek között elhangzik Magyaroroszág neve is, amikor arról
énekel, hogy hazánkhoz is kötik rokoni szálak. Habár a rajongók többsége még
nem tudta fejből az új album dalszövegeit, volt olyan is, aki címeres magyar
zászlót lobogtatott az énekesnő második magyarországi látogatásának örömére. Az
új lemezből szinte kizárólag a dinamikusabbakat hozta el, ilyen volt a Versions
of Violence és a Moratorium.
Olvassa el az FN Tudósító (carrie07) beszámolóját Alanis Morissette koncertjéről!
A közönség a leglelkesebb tapssal Alanis karrierjének olyan mérföldköveit
jutalmazta, mint a Hand in my pocket, vagy a You Learn című szám, amelyet a
koncerten az énekesnő külön a magyar közönségnek ajánlott. A közel másfélórás
koncertet talán az egyik legnagyobb kedvenccel, a Thank Youval zárta.
padlót fogott a Leningrad zenekartól. Vagy tizenhat tagból áll a zenekar, sok
fúvós, gitárosok, dobosok, szintis és a frontemeberek. Ezekből egyből három,
egy valódi énekes-gitáros, amolyan punk-Viszockij, volt egy gyönyörű, ezüstös
ruhácskában táncoló karibi típusú bombanő, gyönyörű hanggal, és egy százötven kilós
kopasz kolléga, aki nem nagyon szólt bele a zenei interpretálásba, „csak
showelemként” működött. Konkrétan őrülten rázta a fejét, és időnként a fejéhez sörösdobozokat
ütögetett, amitől azok persze telespriccelték a színpadot és az első sorokat. Volt
amikor a fogával tépte szét a dobozt, és egy széket is gallyra vágott. Egészen
őrült volt az egész előadás, ska, punk és orosz börtönsanzonok keveredetek a
zenében.
Sajátos sörbontás (fotó: Horváth Viktória)
A közönség táncolt, pogózott, előkerültek a szörfözők is. Valaki hozott egy
felfújható gumicsónakot is. Az egyik orosz csónakos elég zűrösen borult le a
kezekről, véresen jött hátra, de néhány perc múlva már újra ott úszott a
tömegben orosz kis zászlóval a szájában. Itt feltűnő volt a sok orosz,
legalábbis a dalok szövegeit több százan ordították együtt az énekesekkel. A
levegőben egyfolytában repkedtek a söröspoharak, még jó, hogy csak műanyagot
kapni a Szigeten. Szóval egy nagyon zúzós punkkoncertről volt itt szó, sok
orosz lélekkel.
legyen ön is fn tudósító!
Éjszakai kultúrsokk
A letaglózó előadás és némi gyros és fröccs elfogyasztása
után egy újabb orosz zenekar koncertjét nézte meg a félkommandó az A38 Hajó
sátrában, amely először van idén kint a fesztiválon. A Markscheider Kunst nevű
formáció azonban csalódást keltett. Nagyon korrekten nyomták a különböző „orosz
ízesítésű” salsákat, meg rumbákat, de semmi különös nem történt. A közönség itt
is zászlókkal és a dalok szövegének ismeretével bizonyította, hogy az oroszok
már spájzból is kijöttek. De a letaglózó Leningrad után nagyon zsengének hatott
ez a produkció, úgyhogy elmentek körülnézni más színpadok környékén.
Kultur Shock (fotó: Horváth Viktória)
A nagyszínpadon az est sztárja, a Kooks játszott még,
majdnem annyian tomboltak rá, mint a keddi Iron Maidenre. Persze a Leningrad
után ez sem jöhetett be, inkább belenéztek egy korrekt kis Ramones-tribute
banda zúzásába. Az legalább energikus volt, még akkor is, ha Ramones-tribute
band itthon is több akad, kár Kaliforniából importálni ilyet.
Shocké volt. Na, itt megint kaptunk rendesen. A zenekar a cigány, török, zsidó,
arab zenéket keveri meg a punk, a metál és a pszichedelikus rock elemeivel.
Janicsárra emlékeztető, nagydarab énekes-frontemberük kiválóan összefogta ezt
az elég tág zenei spektrumot: ha kellett müezinként kántált, ha kellett
metálosn hörgött. Itt már kisebb közönség gyűlt össze, de aki ott volt, biztos
nem felejti el a produkciót.
Kifelé jövet, úgy fél kettő tájt, azt tapasztaltuk, hogy
minden kocsmánál, kávézónál, egyéb sátraknál áll a bál. Mindenütt tömeg, a
fiatalok táncoltak asztalon, az utca közepén, a pultokon. Egyes helyeken jóval
többen buliztak így, mint a még üzemelő sátrakban az élő koncerteken. A hídon
ezúttal simán átjutottunk, még a HÉV is járt.
Jamiroquai és a Kaiser Chiefs, valamint a hazai vonalból a Kispál és a
Ludditák.
