Új nyári szállást kaptak a Fővárosi Állat- és Növénykert kétujjú lajhárjai, amelyek korábban a Majomház üvegtetejű csarnokában laktak egy olyan – úgynevezett immerziós – térben, ahol a közönség az állatok között sétálgathat. A fedett tér nyári kiváltására egy kültéri kifutót alakítottak ki a lajhároknak a Majomház oldalában. Az új kifutóban két felnőtt állat – név szerint Banya és Alf -, valamint egy tavaly született ifjú lajhárhölgy kapott helyet.
Romantikus happy end
A nemrégiben érkezett új lajhárhímet, akit még a Nürnbergi Állatkertben egyszerűen csak Kleinernek „Kisebbik” kereszteltek, tenyésztési okok miatt egyelőre a szomszédos karmosmajmok kifutójában helyezték el. Habár az új kifutót kifejezetten „lajhárbiztosra” tervezték, a felnőttekhez képest jóval nagyobb felfedezői kedvvel bíró fiatal nőstény kivételesen ügyes alpinistának bizonyult, és némi gondolkodás után kereket oldott az új kifutóból. Valószínű azonban, hogy csupán az érdeklődés hajtotta, mert a gondozók annál a szomszédos kifutónál találták meg a szökevényt, ahol a Németországból nemrégiben érkezett új lajhárhím is lakik.
forrás: MTI
A történet akár romantikusnak is tűnhetne, ám a kíváncsi lajhárhölgy csak tizenhat hónapos, így további másfél évre van szüksége, hogy az ivarérettséget elérje. Az állatkert munkatársai mindenesetre úgy döntöttek, hogy a kifutójából kereket oldott állatot átköltöztetik az új hímhez, ha már ennyire érdeklődik iránta. Az új lajhárkifutó egyébként mintegy 200 négyzetméter alapterületű. Mivel fán lakó állatoknak ad otthont, kiterjedt mászófarendszert is építettek bele, sőt, az állatkert munkatársai árnyékolóról is gondoskodtak, a forróbb napokon pedig esőztetéssel kedveskednek az állatoknak.
Nem lusta, csak lassú
Maguk a kétujjú lajhárok Közép-Amerikában, illetve Dél-Amerika északi részén őshonosak. A felnőtt állatok testtömege 4 és 8 kilogramm közötti. Táplálékuk döntően levelekből, továbbá hajtásokból, gyümölcsökből, esetenként apróbb állatokból áll. A lajhárokat a lustaság mintaképeként szokták emlegetni. Német nevük, a Faultier is „lusta állatot” jelent. Való igaz, hogy a lajhárok nem a sebességükről nevezetesek, ám lassúságuknak semmi köze a lustasághoz.
A lajhár tápláléka rostban gazdag, energiában viszont szegény, így az állat anyagcseréje sokkal lassabban működik, mint az emlősállatok többségének. A lenyelt táplálék több nap, esetenként néhány hét alatt halad át a tápcsatornán, és az állat hetente átlagosan csak egyszer ürít bélsarat. Ilyen anyagcsereviszonyok mellett a lajhár naponta legalább tizenöt órát alszik, és az ébrenlét perceiben sincs sok felesleges energiája a futkározásra. A lassú mozgásnak azonban előnyei is vannak: az állat ugyanis így sokkal jobban el tud rejtőzni a rá leselkedő ragadozók elől.
