Idén több évfordulója is van a Tisza-tónak: 35 évvel ezelőtt vagyis 1973-ban adták át a Kiskörei-vízlépcsőt, 30 éve pedig befejeződött a második ütemű duzzasztása, vagyis ekkor alakult ki a Tisza-tó mai mérete. A Tisza-tavat – korábbi nevén Kiskörei-víztározót – eredetileg mezőgazdasági, energiatermelési és ipari vízigény kielégítésére tervezték. Az idegenforgalom (vízi sport) csak az utolsó helyen állt a kiemelt funkciók sorában.
vizes hetek sorozat a figyelőneten
Vizes hetek sorozatunkban bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket. Megmutatjuk, milyen gasztronómiai, természeti csodáknak adnak otthont, hogyan illeszkednek hazánk gazdasági és üzleti életébe, válogatunk a vízhez köthető szabadidős és kulturális tevékenységekből, de sorra vesszük a köréjük font legendákat, hiedelmeket is. Elsőként a Dunáról, majd a Balatonról írunk, utána a Tisza és a hazai gyógyvizek kerülnek sorra.
Az eredeti tervek szerint három ütemben készült volna el a tározó. A harmadik ütemben a tó vízszintjét a maihoz (1978-as szinthez) képest mintegy 1,5 méterrel tovább növelték volna. Ez a lépés nem a műszaki feltételek hiánya, hanem a természetvédelem előtérbe kerülése, valamint a mezőgazdasági vízigények növekedésének elmaradása miatt hiúsult meg – magyarázza az okokat Fejes Lőrinc, a Közép-Tisza- vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Kiskörei Szakaszmérnökség vezetője. Az 1978-as elárasztás után ugyanis fokozatosan igen változatos, mozaikos víztest és vízi ökoszisztéma alakult ki.
A magyarországi tavakkal ellentétben nem egyetlen nagy nyílt vízfelület jellemzi a tavat, hanem változatos vízmélységű, szigetekkel, csatornákkal, holtágakkal szabdalt átfolyásos tóról van szó, amely hasonlít a terület 19. századi folyószabályozás előtti állapotára. A feltöltés után fokozatosan megjelenő vízi élővilág hihetetlen gazdagsága, a természetvédelem felértékelődése valamint a gazdasági tényezők is amellett szóltak, hogy ne valósuljon meg a harmadik ütem. Ennek során ugyanis egységes, nyílt vizű tó jött volna létre, amelynek legfeljebb a part menti szakaszán lenne nádas és vízi növényzet – mondja a szakember.
A fentiek fényében egy 1993-ban hozott kormányrendelet előtérbe helyezte a természetvédelmi és turisztikai funkciót. A korábban prioritást élvező mezőgazdasági és ipari vízkivétel a mezőgazdaság leépülése, valamint a térség tervezett iparosításának elmaradása miatt háttérbe szorult.
Nézze meg képgalériánkat!
Vadregényes vízi világ
Védett értékek
A 33-as főúttól északra lévő Valki-medence 1979 óta a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik, a főúttól délre elterülő Poroszlói- és Sarudi-medence egy része pedig 1996-ban lett ramsari terület. Jelenleg a tározó mintegy kétharmada (70 km2) áll természetvédelmi oltalom alatt, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe tartozik. A védett növényfajok közül említést érdemel a sulyom, a fehér tündérrózsa, a tündérfátyol, a mocsári nőszirom, a nyílfű, vagy az ebszőlő csucsor. A nádasokban, sekély vizű területeken több mint 200 madárfaj fordul elő, többek között búbos vöcsök, bakcsó, vörös gém, üstökös gém, fekete gólya, kanalas gém; a ragadozó madarak közül a kerecsensólyom, a vándorsólyom és a réti sas. Gazdag a hal fauna is, az ötvennél is több halfaj között több védett faj található.
A tó területe napjainkban a nyári feltöltéskor 127 km2, ebből 104 km2 vízfelület (amelyből 62 km2 nyílvíz, 42 km2 pedig vízinövényzettel benőtt), a fennmaradó 23 km2 terület pedig sziget, félsziget. A középvonala mentén 33 km hosszú Tisza-tó Poroszló és Tiszafüred között a legszélesebb: 6,6 km. A Tisza-tó messze nem egy szokványos duzzasztott tó arculatát mutatja. A változtatható vízszint, a terelőgátak, csatornák, holtágak, szigetek igen változatos, vadregényes vízi világot teremtenek, amely nem csak az élővilág számára, de az ökoturizmusnak is kedvező.
A tó északi része a Valki- valamint a Poroszlói-és Sarudi-medence egy része ramsari terület. A Tiszavalki-medence egyes részei csak külön engedéllyel, kutatási céllal látogathatók. A Poroszlói-medencében létrehozott Tisza-tó sétány, amely nem más, mint egy lábakon álló sétahíd, egész évben nyitva áll a nagyközönség előtt, és lehetőséget nyújt a madárvilág megfigyelésére. A tó északi része elsősorban az ökoturizmusnak, madármegfigyelésnek nyújt teret.
Itt egyéni vagy akár a nemzeti park szakemberei által kísért vízitúrákon is részt lehet venni. Meglepő módon a tó télen gyalogtúrázásra is alkalmas, ugyanis ősszel annyira lecsökkentik a vízszintet, hogy keményebb tél esetén a fagyott tófenéken és sekélyvizű befagyott részeken szervezett gyalogtúrákat lehet indítani. Délen az Abádszalóki-medence viszont a tömegturizmus helye, itt motorcsónak használata is megengedett. A horgász-turizmus pedig az egész tavon népszerű.
Az elmúlt években jelentős fejlődés ment végbe a turisztikai szolgáltatások (szálláshelyek, vendéglátóipari egységek) terén. 2006-2007-ben ROP pályázat keretében megépült a tavat szinte körbeérő mintegy 55 km hosszú kerékpárút Tiszafüredtől Poroszlóig. Jelenleg még hiányzik a 33-as főúton Poroszlót Tiszafüreddel összekötő 9 kilométeres szakasz. A tervek már elkészültek a híd kiszélesítésére (jelenleg ugyanis a hídon már nincs hely külön kerékpársáv kialakítására), a beruházás anyagi fedezete viszont még hiányzik” – tette hozzá a szakember.
—-Veszélyt jelent a távolról érkező szennyezés—-
A tó vízminőségét a Tiszán érkező víz állapota határozza meg. A felső szakasz vízgyűjtő területén lévő állattartó telepek, ipari létesítmények, bányák és a kommunális szennyezések gyakran okozhatnak gondot a Tisza magyarországi szakaszán, erre extrém példa a 2000-ben bekövetkezett cianidszennyezés. Nagyobb áradáskor tovább növeli a gondot a felsőbb partszakaszról bemosódó illegálisan lerakott hulladék. A folyóhoz képest a Tisza-tó kedvezőbb helyzetben van, ugyanis tó feltöltését biztosító zsilipek lehetővé teszik, hogy a fentről érkező szennyezett vizet kizárják a tóból, kivéve a nagyobb áradásokat, ilyenkor ugyanis a zárt zsilipek mellett a szigeteket meghágva, de mintegy természetes szűrőmezőn jut be a víz a medencékbe.
A tó déli részén, a népszerűbb strandokkal rendelkező településeken, nyáron többszörösére duzzad a települések lakossága és a szennyvíztermelés. Például Abádszalók lakossága strandszezonban mintegy 5000 főről akár 20 ezer főre is nőhet hétvégenként. A szennyvíz viszont nem jelent terhelést a tónak, ugyanis a települések nagy része csatornázott, néhány helyen pedig most épül a csatornahálózat, a tisztított szennyvizet, pedig Kisköre alatt engedik a Tiszába.
Kicsi az öntözővíz-kitermelés
A tó eredeti fő funkciója vagyis az öntözővíz biztosítása máig megmaradt, bár a tervezetthez képest jóval kisebb szerepet tölt be. A környező terület vízellátása a Jászsági- és a Nagykunsági-öntözőcsatornán keresztül történik, de ezek kihasználtsága ma már csak 10 illetve 40 százalék. Nagy előnye viszont a nagykunsági rendszernek, hogy ökológiai vízpótlás biztosítható a Körös-völgy folyóiba gravitációs úton, a nyári aszályos napokon, amikor egyébként kevés vízmennyiség érkezik a Körösökön a hátoron túlról. Ipari célú vízkitermelés az eredeti tervekkel ellentétben nincs.
Viszont a Kiskörei-vízerőmű energiatermelése a tervezetthez hasonló mértékű. Az erőmű energiatermelése 100 millió kWh körül van évente, de nagy árvizes években ez alatt marad (ugyanis ekkor a magas alvízszint miatt nem érhető el a 6-7 méteres optimális vízlépcsőmagasság, amely a turbinák maximális kihasználásához szükséges), de volt olyan év is, hogy az energiatermelés értéke elérte a 120 millió kWh-t. A duzzasztómű másik funkciója a hajók zsilipelése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A teherhajó-forgalom ugyanis az 1980-as évek után jelentősen visszaesett, viszont megnőtt a kirándulóhajók száma.
Szabályozzák a növényzet terjedését
„Idén megkezdődtek a Tisza-tó nagyprojekt előkészítési munkálatai, amely a következő 2-3 évben KEOP forrásból valósul meg. A tórekonstrukció magában foglalja a rosszabb állapotban lévő zsilipek és a partvédelmi létesítmények felújítását. A program során kotrást végeznek a tóban, ugyanis eddig a tervezett évenkénti kotrás forrás hiányában nem valósult meg” – tette hozzá Fejes Lőrinc. A nagy árhullámokkal érkező hordalék lerakódik, valamint a sekély vízmélység miatt keltett hullámok elegyengetik a tó aljzatát, vagyis lepusztítják az egykori magaslatokat mindez hozzájárul a tó feliszapolódásához.
A vízi növényzet gyors ütemű terjedése szintén gondot jelent, hiszen csökkenti a vízbe jutó fény és oxigén mennyiségét, ami kedvezőtlen feltételeket teremt a halak számára. Ezért a szakemberek rendszeresen végeznek „aratást”, amellyel szabályozzák a növényzet által borított terület nagyságát, és megakadályozzák, hogy a nyílt víz irányába terjedjen. A hamarosan induló tórekonstrukció során a vízi növényzet szabályozására is sor kerül.
Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.
