kettőt is meglátogattunk ezek közül, és ezzel közvetlenül megtapasztaltuk a „nagy
múzeumi dilemmát”.
Elsőként a várba mentünk fel, ahol egyrészt a feltárt
köveket, oszlopfőket, domborműveket néztük meg a kőtárban, másrészt a királyi
vár egyes részeit, valamint a kiállított fegyvereket, harci ruházatot, zászlókat
és egyéb tárgyakat a kiállítótermekben. Mindent megpróbáltunk, hogy érdekessé
tegyük a gyerekek számára mindezt, de a fránya kölkök – néhány puska, meg
páncélruha megcsodálása után – csak szaladgáltak. Nem kötötte le őket a sok
üveges vitrin, még a múzeumőr nénik szigorú tekintete sem vetette vissza a
rendetlenkedhetnéküket.
Az egykori káptalani épület
Gyorsan elhagytuk hát szent királyunk egykori lakhelyét és
lesétáltunk a városba, ahol némi fagyi után – szigorúan tartva magunkat az
előre eltervezett programhoz –, a Duna Múzeumba is becitáltuk a gyerekeket. És
csodák csodája: itt nem rendetlenkedtek, nem szaladgáltak és alig akarták
elhagyni a barokk épületet. Ez a fejlemény amellett, hogy csillapította
kételyeinket saját szülői alkalmatlanságunk terén, ráirányította a figyelmet
arra, hogy mitől jó, érdekes ma egy múzeum a gyerekek (és a felnőttek) számára.
Vizes Hetek a FigyelőNeten
Vizes hetek sorozatunkban bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket. Megmutatjuk, milyen gasztronómiai, természeti csodáknak adnak otthont, válogatunk a vízhez köthető szabadidős és kulturális tevékenységekből, de sorra vesszük a köréjük font legendákat, hiedelmeket is. Elsőként a Dunáról, majd a Balatonról írunk, utána a Tisza és a hazai gyógyvizek kerülnek sorra.
Örvényt kelthetnek
A Duna Múzeum, teljes nevén Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum 2001-től
várja a látogatóit a mai formájában. A kiállítás főbb tematikai egységei: a víz
fizikai és kémiai tulajdonságai, vízszabályozások, árvizek, árvízvédelem, a
magyar térképészet históriája, a vízellátás-csatornázás története, egyetemes és
magyar technikai és vízügyi kronológia. Ettől persze még lehetne ez is egy
újabb unalmas tárlat, de a kiállítás rendezői mozgó maketteket, interaktív
játékokat, videobemutatókat álmodtak a termekbe.
Tekerik a csigavonalas vízemelőt
A legemlékezetesebb a gyermekek számára kialakított
“játszószoba”, amelyben egy pancsoló medencére telepített makettek
segítségével tanulmányozhatók a víz fizikai törvényei. Nemcsak megnézhetik,
hanem ki is próbálhatják, hogyan működik a zsilip, a szivattyú, a vízikerék, vagy
éppen a hullámoztató. Örvényt kelthetnek, amiben eltűnik a pingponglabda, vizet
mozgathatnak a láncos kúttal, vagy kipróbálhatják, mi lesz a hajókkal viharban,
ha nem a kikötő védettségében horgonyoznak.
Talpunk alatt Magyarország Ez a hatalmas játék teljesen elvarázsolja a gyerekeket, de –
mi tagadás – sokan a felnőttek közül is itt értettük meg, hogy működik a
vízemelő, vagy mi a jelentősége a különböző „sarkantyúknak”. Ha netán a gyerekek le akartak volna ülni, lerajzolni a látottakat, vagy
bármit, azt is megtehették volna. A múzeumban dolgozók – ellentétben a morc
vármúzeumi teremőrökkel – értettek a gyerekek nyelvén, nagy kedvvel és
szaktudással mutogatták a látni (és kipróbálni) valókat.
Az archimedeszi csavar
A másik nagyszerű ötlet a teremnagyságú Magyarország
domborzati térkép, ami egy plexi lap és a talpunk alatt terül el.
Kigyalogolhatták a gyerekek a vidéki nagymama városához vezető utat,
megnézhették, hogy juthatnák el oda hajóval. (Persze, ha hajózható volna minden
patak…)
Kifelé menet újra megcsodáltuk a több emelet nagyságú
vízimalomszerű mechanikus szerkezetet, ami mindenféle trükkös dolgokat mozgat. Például a megfelelő helyre bedugott pénzérmére Duna Múzeum-mintát ver.
Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.
