A természeti jelenségeket, a számukra érthetetlen eseményeket mondákkal próbálták megmagyarázni eleink. E sztorik a folyó vagy tó eredetét magyarázzák, történelmi személyek cselekedeteit beszélik el, de gyakoriak a csodás kincsek, a vízben élő ártó vagy jóindulatú lényekről szóló mondák is.
Thuróczy János krónikájában 1488-ban a legfelségesebb folyónak nevezte a Dunát, amikor a honfoglalás mondáját írta le. A történet szerint a magyar kém egy Duna-vízzel megtöltött kulaccsal, perjefűvel és földdel tért vissza az övéihez, ahol maga Árpád vezér kóstolta meg a vizet – majd eldöntötte, hogy ez a terület megfelelő lesz a magyaroknak, és a folyót Duna atyának nevezte. Egy fehér lovat küldött Árpád Szvatopluknak, és cserébe csak vizet, füvet és földet kért. Ennek a cselnek a segítségével – az ősi babona szerint – jogosan uralhatták az országot.
Munkácsy Mihály így álmodta meg a honfoglalást
(forrás: Wikipedia)
Kovács Sándor Iván a S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának című tanulmányában megemlékezik emellett a Bonfini történetírásában szereplő hiedelemről is. A reneszánsz író felsőbbrendű tulajdonságokkal, sőt tudattal ruházta fel a folyót: szerinte az volt az ókorban a feladata, hogy védje, őrizze a római birodalom határait, nehogy a dühöngő barbárság betörhessen.
Vizes Hetek a FigyelőNeten
Vizes hetek sorozatunkban bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket. Megmutatjuk, milyen gasztronómiai, természeti csodáknak adnak otthont, hogyan illeszkednek hazánk gazdasági és üzleti életébe, válogatunk a vízhez köthető szabadidős és kulturális tevékenységekből, de sorra vesszük a köréjük font legendákat, hiedelmeket is. Elsőként a Dunáról, majd a Balatonról írunk, utána a Tisza és a hazai gyógyvizek kerülnek sorra.
Mátyás nem volt a jégen
Hunyadi Mátyás Thuróczy Chronica Hungarorumában
(forrás: Wikipedia)
Reneszánsz év az idei, ugyanis 1458-ban, éppen 550 éve választották királlyá Hunyadi Mátyást, a monda szerint a Duna jegén. A fiatal, ekkor 14 éves királyjelölt valószínűleg nem a jégen állt, hanem Buda várában tartózkodott.
Buzás Gergely történész korábban a National Geographicnak elmondta: ha nincs befagyva abban az évben a Duna, akkor lehetséges, hogy Mátyást nem választják királlyá. „A befagyott Dunán ugyanis át lehetett kelni, azaz Szilágyi seregei tulajdonképpen erődemonstrációt tarthattak. Így az a bárói párt, amely nem akarta igazán Mátyást királlyá választani, lényegében azt látta, hogy kiszolgáltatott Szilágyi embereinek, kénytelen volt belemenni a királyválasztásba.”
Kincsek a víz mélyén
A Dunából kiemelt, Iupiter Optimo Maximo Teutano feliratú oltárkő
(forrás: Sulinet)
Elsüllyedt hajókkal, kincsekkel, épületekkel ugyan nincs tele a Duna menti mondavilág, ám azért akad néhány. A Mosoni-Dunában, Kunszigetnél például egy római kori kikötőerőd maradványára bukkantak a búvárrégészek. A „bölcskei-szikláról” pedig a néphagyomány már évszázadok óta megemlékezett, mint a víz alatti zátonyról, és jó halfogó helynek tartották. A szirtről a ’80-as évek régészeti feltárásai során kiderült, hogy valójában egy oltár darabjait, 18 darab domborműves, feliratos római kori kőfaragványt rejt a víz.
Legendás roncsokról, kincsesládákról, hirtelen meggazdagodott halászokról suttogtak évszázadokon át a Dunakanyar falvainak lakói. A legendák szerint ezeknek a szerencsefiaknak a hálójába Mária királyné hajóinak aranya került. Történelmi tény, hogy az özvegy királyné a mohácsi csata után hajókon próbálta Bécsbe menteni a kincstárat a törökök elől, és néhány elsüllyedt valahol Esztergom és Pilismarót környékén. A hajók régészeti feltárása az idén kezdődött meg – erről a Középkori aranyat keresnek a Dunában című cikkünkben bővebben olvashatnak. A dunabogdányiak szerint pedig egy kincseket szállító török hajó süllyedt el a falu mellett.
Szerelmesek temetője
A bajaiak szerint a Duna mellékága egy tragikus szerelmi história végső állomása volt. A helyiek által Sugovicának keresztelt folyószakasz nevének eredetmondája szerint Sugó Mátyás gazdag vízimolnár fia beleszeretett egy szegény halász Vica nevű lányába, ám a szülők ellenezték a házasságukat, ezért a fiatalok a vízbe ölték magukat. A Sugó és a Vica nevek összeolvadásából keletkezett eszerint a földrajzi név. A Dunának ezen a szakaszán egykor főként halászatból és a malmokból éltek az emberek, ennek az emlékét őrzi a halászlé készítési módja is: Pakstól Apatinig a hagyományos hallevesbe még ma is tésztát tesznek.
A sorsüldözött szerelmesekről szóló helyi történetek nem olyan gyakoriak, mint gondolnánk: dr. Magyar Zoltán, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa a FigyelőNetnek elmondta, hogy tájegységenként jellemzően csak egy-kettővel találkozhatunk.
Húsdaráló a fehér ház alatt
Az úgynevezett „urban legend” (városi legenda) egy külön műfaja a népmondáknak. Főként a városokhoz kötődő összeesküvés-elméletek tartoznak ide. Magyar Zoltán a „húsdarálót” említette: az ÁVH főhadiszállásának több emelet mély pincéjében található megsemmisítő eszközt, amelynek a végtermékét, a ledarált emberi testeket a Dunába ürítették. A legenda szerint a horgászok igen jó kapásról meséltek ezen a területen, és állítólag a mai napig rengeteg csontot lehet találni a folyó medrében. A húsdaráló története a néprajztudós szerint a mondákban szereplő kaszakútból származik, amelybe az elítélteket dobták. Például Vajdahunyadon is létezett hasonló.
Az emberek fantáziáját a föld alatti létesítmények mindig megmozgatták. A Duna alatti alagutak is ebbe a kategóriába tartoznak. Ennek a tengerszemmondákban ismerhető fel a gyökere. Magyar Zoltán említett olyan természetes alagutakról szóló mondákat, amelyekben a korábban tengerbe esett tárgy – például sétapálca – a történet főhősének a faluja melletti tóban tűnik fel, ezzel bizonyítva, hogy a tó és a tenger összeköttetésben állnak egymással. Ez a mondatípus azonban főként az aggteleki karszt környékén terjedt el.
Lemoshatatlan a kőre fröccsent vér
Szent Gellért halála a Magyar Anjou Legendáriumban
(forrás: Wikipedia)
Szent Gellért haláláról szinte mindenki tudja, hogy 1047-ben Kelenföld hegyéről – a mai Gellért-hegyről – egy kocsin legurították a Dunához, de az már nem teljesen világos a laikusok számára, hogy amikor leért, még élt. A hosszabb legendájában részletesen megemlékeznek a meggyilkolásáról, és kiderül: végül egy kővel verték agyon. Az irat szerint a vérét hét évig nem volt képes a Duna lemosni a kőről, ezért azt a papok később szent relikviaként őrizték.
A Dunához köthető szentünk Margit is, aki a Nyulak szigetén – amelyet később róla neveztek el – élt kolostorban. Egy legendába illő tettet, csodát ő is véghez vitt a folyóval. A zárdába látogató szerzetes, fráter Marcellus nem hitte el Margitnak, hogy hatalmas árvíz volt a szigeten, ezért hazugnak nevezte. A szentéletű Árpád-házi királylány erre imádkozni kezdett: a Duna ismét megáradt, és a víz üldözni kezdte a hitetlen atyát.
Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.
