A nyolc találkozón 16 gól esett, a kettes átlag debütálásnak mindenképpen megteszi, igaz, a spanyol-orosz mérkőzés nélkül siralmas lenne az eredmény.
Ettől függetlenül az európai futball kapcsán rendre a vétkes védekezés “trendje” ellen szajkózók sem panaszkodhatnak, hisz több mérkőzés is gólparádéba torkolhatott volna: a portugálok három kapufája, a kimaradt német ziccerek, az olasz-hollandon sorjázó helyzetek, avagy a három gól után takarékra kapcsoló, előtte viszont lenyűgözően eredményes spanyol kontrajáték a garancia arra, hogy a folytatás akár jobb is lehet.
Volt már ennél szürkébb Eb.
A csoport: ki társul a portugálokkal?
Az A csoportban már az első játéknap után tisztulni látszik a képlet, ha addig nem volt az. Portugália kiemelkedik a mezőnyből, nem kétséges. Az első, kétgólos sikeren túl játékosainak minősége, de edzőjük tapasztalata is könnyed továbblépésre predesztinálja a korábbi Eb-döntősöket.
A törökök ellen elsősorban a középpálya volt meggyőző, nem utolsó sorban azért, mert a félholdas csapatnak ez a leggyengébb csapatrésze. A törökök ritkán ütköztek a fizikai kontaktust nem igazán kedvelő portugálokkal, s ha Decóékat hagyják kedvükre adogatni, meglesz az eredménye.
A portugálok hiátusa rendszerint a csatárposzt, egyelőre úgy tűnik, Nuno Gomes rácáfol a jóslatokra. A 2000-es Eb-n négy góljával ezüstcipős csatár remekelt az első találkozón, ő volt csapata legjobbja.
Várhidi péter: Kiváló ez az eb
Eddig kimondottan tetszik az Európa-bajnokság. Ugyan a csapatok általában a biztonságra törekednek, de a meccsek nagy részének remek a tempója. Nem esett idáig túl sok gól, és ez véleményem szerint a folytatásban sem lesz másképp. Az is szembetűnő, hogy a 16 résztvevő között is vannak minőségi különbségek.
Komoly meglepetés idáig nem volt, továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy a C jelű négyes továbbjutói közül valamelyik csapat biztosan bekerül a döntőbe. A halálcsoportban a pillanatnyi forma dönt, mind a három (holland, francia, olasz) együttes esélyes a végső győzelemre. Rajtuk kívül a német és a spanyol csapat igazolta a várakozásokat, velük is számolni kell.
A portugáloknál nagy kérdés, hogy mire képes Ronaldo? A többi játékosban nem érzem a gólt, és ha a Manchester sztárja nem tudja a szezon közben mutatott formáját hozni, akkor a véleményem szerint képtelenek lesznek javítani a négy évvel korábbi ezüstérmükhöz képest.
A portugál-cseh találkozó végeredménye nagyban befolyásolja majd, hogy a portugálok mellett (mögött) ki lép majd a negyeddöntőbe. A cseheket a vendéglátók elleni első bemutatkozás után sokan lesajnálják, ám a két évvel korábbi vb-n remeklő svájciak elleni egygólos diadal ér annyit, hogy Kolleréket ne kelljen elintézni egy legyintéssel.
Ahol a hátvédek is eredményesek. Pepe gólja a törökök ellen (AP)
Tény, hogy ez a csapat tudásban meg sem közelíti az elmúlt tornák cseh „felhozatalát”, de kitartással nem egy együttes ért már el kiugró sikereket. Ráadásul Karel Brückner jól keveri a lapokat, elsőrendű cserélő, s a taktikát is nagyban igazítja a soron következő ellenfélhez. Ettől függetlenül aligha a csehek a portugálok elleni tusa esélyesei, de tizenkét éve sem voltak azok, viszont volt egy Poborsky, meg az ő emelése.
Svájc, akárcsak a világbajnokságon, szimpatikus gárda. Frei sérülése viszont nagyban szűkíti az alpesiek támadóerejét, mindamellett ő volt a vezér; tehát minőségi illetve mentális hiány. Hakan Yakin ugyan kiválóan pótolta, kérdés, hogy a technikás támadó-középpályás a későbbiekben is felnő-e a feladathoz? Ha igen, a svájciaknak lesz keresnivalójuk a törökök ellen, hisz a védelmük masszívabb és labdabiztosabb.
A törökök is csak győzelem esetén reménykedhetnek, így a házigazdák ellen adva van a nemes feladat. Döntetlen esetén mindkét együttes nehéz helyzetbe kerül, a vesztes viszont matematikailag is lemondhat a továbbjutásról. Fatih Terim gárdája már csak nyomokban emlékeztet az ezredforduló kiváló „szpáhiijaira”. Az idősebb csillagok – Sükür, Alpay, Bastürk, Haszan Sas, Ümit Davala – után nagy a nihil. Mindez még kontrasztosabb, ha a mostaniak közül Servet kamionokat idéző fordulását, vagy Tuncay ígéretes helyzetben bemutatott luftjait felidézzük.
Nihat, vagy a fentiekkel még együtt futballozó Emre Belezoglu ügyes játékosok, a „Türko” legnagyobb problémája viszont az, hogy nem tűnt fel egy Ilhan Mansizhoz fogható tehetséges fiatal. Játékuk a korábbiak fényében meglepően sematikus, s fő erényük, a meg nem alkuvás is tovatűnni látszott a portugálok elleni „fegyverletétel” során. Fájó veszteség lehet Gökhan Zan, az egyetlen nívósabb középső védő sérülése is.
Cseh gól: Sverkos jött, látott, győzött (Getty)
B csoport: horvát altatás?
Amennyire Portugália uralja négyesét, a B csoportban Németország a nagyágyú. Igaz ez még akkor is, ha a horvátok esetleg megcibálják – nem először – a Nationalelf bajszát. A Bilic-legénység Ausztria ellen csapnivaló játékkal tüntetett, ám ez ne tévesszen meg senkit. Főképp a németeket ne.
Joachim Löw csapatát sokan megsüvegelik az első fordulóban nyújtott alakításért, joggal. Az esélyesek közül – a spanyolok színrelépéséig – a németek nyújtották a legkorszerűbb játékot, a focit – eddig – ők játszották a leggyorsabban, s ez nagyon sokat számít.
Podolski: alaposan elsült az a balláb (MTI)
A mezőnyben még a rövidpasszos játék is kiválóan sikerült, s úgy nyertek 2-0-ra a masszív lengyelek ellen, hogy nagy lövőik (gyakorlatilag a teljes középpálya) közül egyedül Ballack próbálkozott, de ő sem vitte túlzásba. A német csatársor erős, és érvényes rájuk is az, hogy a sok pihenő – Podolski kispadozott, Klose formán kívül futballozott, míg Gomez és Ballack az őszt átpihente sérülése miatt – jótékony hatással volt (lehet) nyári teljesítményükre.
A horvátok jó szokása, hogy első csoportmeccsüket átbóbiskolják, nem volt ez másképp az 1996-os Eb-n (1-0 a törökök ellen nyögvenyelős játékkal) s az 1998-as vb-n (bűngyenge 3-1 Jamaica ellen) sem. Mindkétszer messzire jutottak.
A déliek tili-tolis, sokpasszos-altatós játéka nem tetszik a ritmust felpörgetni igyekvő németeknek – ha a Modric, Kranjcar és minden bizonnyal (a német fociban otthonos, s így kezdőbe kerülő) Rakitic alkotta „könnyűlovasság” az alkalmi ritmusváltásra várva hatásosan tudja lassítani a játékot, a horvátok meglephetik Ballackékat.
Ha nem, akkor Pletikosának jóval több és nehezebb dolga lesz, mint az osztrákok ellen. A meccs érdekessége lehet a két együttes „gyenge pontjainak” összecsapása: az Eduardo nélkül kevesebb spiritusszal üzemelő Olic-Petric kettős és a Lehmann előtti M-M védőtengely különcsatája.
Az eddigi egyetlen horvát találat. Modric tizenegyese (MTI)
A két esélyes mögött az első fordulót vereséggel kezdő lengyelek és osztrákok feszülnek majd egymásnak. A lengyel és az osztrák védelem is erős közepesre vizsgázott első mérkőzésén. Az osztrákok csak büntetővel kaptak ki (igaz, a nagy akarás miatt néha fura mozdulatokkal takarítottak), míg Leo Beenhakker tanítványai prímán zártak a németekkel szemben – értékelésük még jobb is lehetne, ha Bak és pláne Golanski nem bénázik Podolski második gólja előtt.
A defenzívával ezúttal sem lesz baj egyik oldalon sem, elől viszont a sokadszorra reaktivált Vastic, valamint a németek ellen látványosan alibiző Smolarek kevés lehet, viszont érdemes lesz figyelni a Jansent nem egyszer beforgató Lobodzinskire.
C csoport: holland jubileum – 1988, 2008
A C csoportban egy eufórikus, egy letargiába eső és két félig elégedett együttes veselkedhet neki a folytatásnak. Az olaszok veresége valahol törvényszerű volt: eddig még egyszer sem játszottak jól azok után, hogy vb-döntősök voltak. Az 1972-es és 1984-es Eb-re ki sem jutottak, míg 1996-ban a csoportkör jelentette a végállomást. A lapok nem véletlenül kritizálták Donadoni kapitányt, a hollandok elleni buktában vastagon benne volt.
A Materazzi-Barzagli középső védőkettős minden idők egyik leggyengébb olasz alternatívája ezen a poszton, Donadoni tragédiája elsősorban az, hogy egy létfontosságú tornán kénytelen lesz kísérletezni. Mert a románok ellen az olaszoknak győzniük kell, sőt, ha tovább akarnak lépni, a franciák ellen sem elég a döntetlen. Kötelező kockáztatni, nagy a nyomás, s lehet, ez kellett ahhoz, hogy az azúrkékek letudják a vb-arany után érzett jólakottságot.
Ölelkező hollandok: soha rosszabb rajtot (MTI)
Közhely, hogy a squadra azzurra nyomás alatt játszik igazán jól, akkor, ha botrány van a háttérben. Ezúttal mindössze szakmai alapon tornyosulnak a viharfelhők, azonban a helyzet legalább annyira kétségbeejtő, mint a „totonero” és a „calciopoli” előtt volt. A cinikus labdarúgásban otthonos román gárda ráadásul a lehető legkellemetlenebb ellenfél egy formáját keresgélő csapat számára. A catenacciót ezúttal ők játszzák majd, míg az olaszoknak gólt kellene rúgni, nem is egyet.
Egy alaposan felforgatott, Cassanót, Del Pierót, De Rossit felvonultató csapatnak lehet esélye a többgólos győzelemre is, de újabb vesszőfutás is lehet a vége, ha a ritmikus futballt esetleg felváltja a hollandok ellen is látott kapkodás. A történelem mindenesetre ellenük szól, világbajnokként már kaptak ki a románoktól, még az 1984-es Eb selejtezőiben (Bölöni álomgólja 35 méterről).
Amszterdam már az újabb Eb-győzelemre készül, ám a nagy örömködés kissé elhamarkodott. Az Oranje remekül mutatkozott be, de még távolról sem teljesítette feladatát. 33 százalékkal nem lehet csoportot nyerni, azaz az olaszok elleni „mestervizsga” után azok a franciák következnek, aki sétáltak egy jót, a románokkal karöltve. Ugyan a fő nyilatkozgatós, születésnapos, olasz-meccseldöntős Sneijder szerint a franciák is rémálmukban ütköznek meg a holland csapattal, szavainak második fele – az első a világbajnok legyőzésével teljesült – akkor nyer értelmet, ha a gallok is belefutnak egy nagy verésbe.
Sagnol sallangmentesen tette a dolgát (MTI)
Kicsi rá az esély. A francia együttes még annak ellenére is rendkívül szilárd, hogy Domenech mindent megtett a gyengítésére. A nagy csatákra rendszerint felszívják magukat az öreg harcosok – Thuram, Makelele? Sagnol – is, s amennyiben Van Basten nem tud rendet tenni a győzelemtől túlittasult fejekben, a narancsmezeseket akár olyan meglepetés érheti, mint korábban az olaszokat. A franciák ellen szól, hogy Toulalan nem egy Zidane, de még csak nem is Deschamps, pedig valakinek irányítania is kéne.
D-csoport: okkal bizakodhatnak a spanyolok
A németek mellett a spanyolok mutatták a legmeggyőzőbb formát. Luis Aragones csapata egykettőre felszámolta az orosz ellenállást – a Hiddink-legénység a második félidőre már lehorgasztott fejjel ment ki. A tornák nagy pechvogel-csapata ismét erődemonstrációval rajtolt (akárcsak két éve az Ukrajna elleni 4-0-val), de úgy tűnik, lelkiekben lényegesen erősebb az elődöknél.
Príma primadonnák: Villa és Torres (MTI)
A csatárkettős príma – a hármat vállaló Villa mellett külön ki kell emelni a négy évvel korábbi önmagához képest is rengeteget fejlődő, önzetlen Torrest – a mögöttük lévő középpályán kevesebb a „név”, annál több a futásmennyiség (és a jó passz), egyedül a védelem középső része hiányposztos – de ezzel például a németeknek is meg kell tanulniuk együtt élni.
Amennyiben a spanyolok bajba kerülnek, a veszedelem valószínűleg a Puyol-Marchena kettős lelkén szárad majd. A csoportban erre nem kerül sor, a svéd-görög duó ennél lényegesen gyengébb adottságú. Még annak ellenére is, hogy az Európa-bajnokság eddigi legszebb megmozdulása a kétségtelenül zseniális Ibrahimovicé.
A Nikopolidisz kapujának jobb felső sarkába bombázott dropban az volt a legszebb, amilyen könnyedséggel kivitelezte azt az Inter támadója. Hirtelen ütemváltás, finom testcsel, majd izomból, mégis agyafúrtan: ahogy kell. A svédek ásza egyben csapata legnagyobb gyengesége is: a válogatott vészesen „egyemberes”. Jellemző, hogy ziccerben a zöldfülűséggel aligha vádolható Larsson a csatártársra várva még akkor is a passz lehetőségét kereste, amikor csak a görög kapus volt előtte.
Ibrahimovic: mindenki fölött (Getty)
A svéd védelem biztos lábakon áll, ha a labda az égből jön, akkor esetleg bajba kerülhet, ha az füvet súrolva érkezik: spanyol vagy – egy Arsavinnal feljavított – orosz lábakon. A görögök esete hasonló. A második gólnál bemutatott esetlenkedés-sorozaton kívül az Európa-bajnok hátsó alakzata ismét tisztességesen tette a dolgát, a problémák egy sorral előrébb kezdődnek. A visszavonult Zagorakisz nélkül a középpályás sor meglehetősen ötlettelen, a támadók közül meg a kontrajátékban rendkívül hasznos, a játékot januárban befejező Vrizasz hiányzik, de nagyon. A címvédő továbbjutási esélye olyannyit gyengült, hogy újabb”görög csodára” lenne szükség.
A torna előtt az orosz csapat volt a „sötét ló”, és az is maradt. A spanyolok elleni lélektelen, az improvizációt nélkülöző játék társult a torna két legdarabosabb védőjének díszszemléjével: Kologyin és Sirokov annyiszor tűzte ki a fehér zászlót, ahányszor egy spanyol arra járt, teljesítményükre még a nemzetközi tapasztalat hiánya sem lehet mentség. A „szbornaja” további sorsa függ attól, hogy Guus Hiddink hogyan kezeli majd a „védőkérdést”. Ha nem sikerült megtalálni a megoldást, az oroszok úgy járhatnak mint négy éve: akkor a második forduló után csomagoltak.
