A Gyorskocsi utcai épületben, amelynek egyik szárnya most a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetnek, a másik pedig a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati főosztályának ad helyet. Moór Marianna színművésznő olvasta fel a per ítéletét, amelyben kimondták Nagy Imrének és társainak bűnösségét.
A mintegy száz érdeklődőt, hozzátartozót és közéleti személyiséget Bohó Róbert, a per egykori tanúja visszaemlékezései alapján vezették körbe az épületben, ahol megtekinthették az úgynevezett kihallgatói szobát, az írószobákat” és a magánzárkákat. Történészek szerint a per 1958. június 9-e és 15-e közötti végső szakasza bizonyíthatóan a megemlékezés helyszínén folyt.
A Nagy Imre-per anyaga mintegy 27 ezer oldalt és 72 órányi hangfelvételt tesz ki. Az egész tárgyalási folyamat egy koncepciós per és egy bosszúper keverékének mondható, amely – Nagy Imre tiltakozásának ellenére – azért volt zárt, mert a hatalom félt egy nyilvános pertől – mondta Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár munkatársa.
Hanák Gábor, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa megtorló, „zárt kirakatpernek” nevezte a történteket. Az akkor történtek felidézése után a résztvevők megkoszorúzták a Nagy Imre és társai kivégzésének emlékére, 1989. június 15-én állított táblát. A Nagy Imre-per hanganyaga a Legfelsőbb Bíróságtól 1990-ben került a MOL-ba, ahol ma is megtalálható. Tavaly a felvételeket az Országos Széchényi Könyvtár segítségével digitalizálták.
