Mozikban a Stones-film

Bahrtalo! (Jó szerencsét!)

Lakatos Róbert Bahrtalo! (Jó szerencsét! című, jellegzetesen „hangérien” road movie, aminek forgatásán a stábtagok minden bizonnyal remekül szórakoztak Erdélyben, Pesten, Bécsben és Egyiptomban is. A néző csak azért nem unatkozik, mert a könnyű meggazdagodással minduntalan próbálkozó roma embernek (Gábor Lajosnak) és magyar jó barátjának (Boros Lórándnak) a kettőse emlékezetes, rögtönzéseik mulatságosak és mulattatóak. A filmben felbukkanó farkas-kutyus – akit a valóságban sem engedtek be a forgatás helyszínéül szolgáló hurghadai hotelbe –, aztán rátett az elegáns szálloda előtt a vörös-szőnyegre, amit a rendező az utolsó forgatókönyvi példánnyal tisztított le. Azaz: innentől emlékezetből, rögtönözve dolgoztak, mondhatnánk, szartak a forgatókönyvre. Hehe.



Interjú Lalival:

A fikciós dokumentumfilm nem létező műfaj, ezt bizonyítja a Bahrtalo!, vagyis azokra az opusokra húzzák rá ezt a formakabátot, amik sem nem játék-, sem nem dokumentumfilmek. Akinek persze inge – tetszik az ilyesmi –, vegye csak magára, komázni fogja.

Speed Racer – Totál turbó



Az autóversenyző bátyja halála után az öcs (Emile Hirsch) is birokra kel az ellenféllel ugyanazon a (halálos) pályán. Az egyszerű történet ellenére a Speed Racer – Totál turbó mégsem gagyi mozi. Feszültség is van benne, ám a fő erénye a látvány. Az persze eltagadhatatlan, hogy ez a film nem a Mátrix, de elég nehéz helyzetbe kerül az, aki a pályája elején egy kultikus filmmel rukkol elő. Larry és Andy Wachowski korszakteremtő filmje folytatásaiban (Mátrix – Újratöltve, Mátrix – Forradalmak) „megmutatta”, hogy nem tud ilyen filmet készíteni, és a későbbi filmjük, a V mint vérbosszú ugyan jó kis mozi, nekünk tetszett, azonban nem formálta át a közízlést és gondolkodást.

A két testvér a Speed Racer – Totál turbó című filmjével pedig azt mutatta meg, hogy nem is akar. A teljesítmény a szintén – más okok miatt – kultikus státuszba emelkedett Desperado-rendező, Robert Rodriguez Kémkölykök-szériáját idézi, miszerint arra kiválóan alkalmas, hogy a filmidő erejéig (itt: két óráig) lekössön, és bizonyítékát adja, a fiúk értenek a filmkészítéshez. És bizony ez is valami. (Az meg már csak külön kis örömünk, hogy viszontláthatjuk Christina Riccit. Jó tesz nekünk.)

Pénzhamisítók



Az idei esztendő Oscar-díjas idegen nyelvű filmje meglepetésre Stefan Ruzowtizky osztrák–német holocaust-krimije lett. Egyáltalán nem méltánytalanul. „Vissza-képekből” derül ki, hogy a háború utáni szűkszavú férfiú, Salomon Sorowitsch (Karl Markovics) karján mit is keres a vészjósló fogolybillog… A sachsenhauseni lágerben a führer személyes parancsára azért tereltek össze tehetséges zsidó grafikusokat és simliseket (mint Sorowitsch), hogy a szövetségesek bankóit hamisítsák. Hogy azokkal majd jól elárasszák azokat, és a Harmadik Birodalom gazdasági fölényével támogassa meg a fegyvereinek a szavát. Az 1942-es lágernyomor és halál képei között élesedik ki Sorowitsch és Adolf Burger (August Diehl) dilemmája: az életben maradásért – az enni- és innivalóért – vajon szégyen-e, ha az ember beáll az ordasok közé. Vagy…

Az egykori szemtanú, Burger hiteles emlékregénye nyomán keletkezett film magával ragad, annak ellenére, hogy a szereplői nem tudnak igazi testet ölteni, és egy-egy morális parancs szószólójává válnak. Ruzowitzky drámája azonban így is kimagaslik a hasonszőrű holocaustfilmek közül.

Shine a Light

Mi lehet annak a végeredménye, ha egy Oscaros rendezőguru, jelen esetben Martin Scorsese és a 20. század meghatározó rock-bandája, a Rolling Stones összeáll egy monstre zenés-szöveges „doku-klipre”? Egy remek film. Más kérdés, hogy – bár a Dolby-hangzás jól dübörög a moziban – a produkció szerintünk inkább a házi téka polcára való. A rajongóknak azért, mert rajongók, a többieknek meg egyszerűen azért, mert szórakoztató, jó kis elegy a film.

A 2008-as berlini filmfesztivál nyitófilmje úgy született, hogy még 2006 őszén a Stones stadionturnéja közben időt szakított arra, hogy barátaival a legendás New York-i Beacon Színházban olyan számokat játsszon, amiket élőben korábban soha. A különleges vendégszereplőkkel – Jack White a White Stripes együttesből, Christina Aguilera és Buddy Guy – megtartott két koncert (október 29. és november 1.) adja a film alapját. A Shine a Lightban ritkán látható archív felvételetek is helyet kaptak, mellettük – ha úgy tetszik: kötelező kellékként – a színpad mögött készült felvételek és interjúk szintúgy láthatók. Az átfogó filmanyaggal és a jelenetek közvetlenségével Scorsese egy különleges zenés filmet készített, ami a nézőknek soha nem látott arcáról mutatja be a Rolling Stonest a rivalda fényeiben, illetve mögöttük.