1898: március 16-án Torinóban megalakul az olasz szövetség (FIGC). Az első elnök: Mario Vicary mérnök. Az első, nem hivatalos olasz labdarúgó bajnokságot Torinóban bonyolítják le, és az egy napos torna végén a Genoa diadalmaskodik.
1905: az olasz szövetség csatlakozik a FIFA-hoz.
1910: május 15-én Milánóban Franciaország ellen debütál az olasz labdarúgó válogatott. A mérkőzés a hazaiak 6:2-es sikerével zárul. A folytatás azonban kevésbé fényes, a Millenárison ugyanis május 26-án Magyarország Schlosser két találatával 6:1-re alázza az olaszokat.
1912: a később legendássá váló Vittorio Pozzo vezetésével Olaszország első alkalommal szerepel a csak európai csapatokat felvonultató Stockholmi Olimpián. A Finnország elleni vereség (2:3) után a házigazda Svédországot ugyan Bontadini góljával legyőzik a taljánok (1:0), azonban Ausztria ellen esélyük sincs (1:5).
1913: az első országos bajnokság döntőjét Észak és Dél képviselője vívja. A Pro Vercelli 6:0-ra legyőzi a Lazio Romát.
1920: a második ötcsillagos szereplés. Antwerpenben Baloncieri és Brezzi góljaival 2:1-re nyernek Pozzo legényei, ám a nyolc között a franciák a jobbak (1:3). A vigaszágon az olaszok Sardi és Badini találatával 2:1-re verik Norvégiát, de kikapnak a spanyoloktól (0:2).
1924: a párizsi olimpián az olaszok visszavágnak az öngólt vétő spanyoloknak (1:0), Luxembourg ellen Baloncieri és Della Valle eredményes (2:0), a negyeddöntőben azonban Svájc 2:1-re diadalmaskodik.
1928: Olaszország Amszterdamban már a negyedik olimpiáján szerepel, s ezúttal sikerrel jár. A csapat az első körben Rosetti, Levratto, Banchero és Baloncieri közreműködésével 4:3-ra felülmúlja Franciaországot, a negyeddöntőben 1:1-es újrajátszást követően az olaszok Levratto duplájával 7:1-re lelépik a spanyolokat. Bár az elődöntőben a címvédő, egyben későbbi győztes Uruguay kemény diónak bizonyul (2:3), a bronzért az 1925-ben Pozzót váltó Augusto Rangone mester tanítványai 11:3-ra kiütik Egyiptom legjobbjait.
1933: Giorgio Vaccaro személyében új elnök kerül a szövetség élére. A „presidente” év végén megerősíti helyén a Pirelli-gyár menedzseréből az egyik legelismertebb fociszakemberré avanzsáló, 1929-ben kinevezett Vittorio Pozzo szövetségi kapitányt, s az ingyen dolgozó szakember három arannyal, két világbajnoki- és egy olimpiai címmel hálája meg az 1948-ig (!) „kölcsönzött” bizalmat.
1934: habár az olasz válogatott nem vett részt az első világbajnokságon, a második hazai rendezésű világ-randevún rögtön csúcsra ér. A Squadra Azzurra Görögország (4:0)-, Egyesült Államok (7:1)-, Spanyolország (1:1, 1:0) testén masírozik az elődöntőig, ahol a Sindelar-féle osztrák Wunderteam is kitűzi a fehérzászlót (1:0) a Vittorio Pozzo által felkészített olaszok előtt. A római döntőben Olaszország-Csehszlovákia 2:1 Orsi és Schiavio illetve Puc góljaival.
1936: olasz diadalmenet a Berlinben. Az Egyesült Államok elleni debütáló mérkőzést botrány szakítja félbe. Piccini két amerikai futballistát is végérvényesen „kivon” a játékból, ennek ellenére az olasz játékosok által sajátos módon (tenyeret tapasztanak a szájára) meggyőzött német Weingaertner játékvezető csak a sokadik durva belépő után állítja ki …Ravát. A megfogyatkozott olaszok Frossi góljával végül 1:0-ra nyernek. A folytatás döccenőmentes. Japán ellen 8:0 (Frossi hármat, Biagi négyet vállal), Norvégiát Negro és Frossi góljai ejtik ki (2:1). Utóbbi a döntőben kettőt lő Ausztria ellen (2:1). Az arany mellett Frossi 7 találatának köszönhetően a gólkirályi címet is elhódítja.
1938: a franciaországi világbajnokságon Olaszország Norvégia ellen kezd. A címvédő Ferraris II és a 94. (!) percben eredményes Piola góljaival legyőzi a skandinávokat (2:1), a vendéglátók ellen Colaussi szerez vezetést, Heisserer egyenlít, azonban a második játékrészben Piola két góljával eldönti a továbbjutást (3:1). A döntőért Brazília következik. A gól nélküli első félidő után ismét Colaussi töri meg a jeget, ám ezúttal Meazza büntetője nyomán hamar eldől a továbbjutás, Romeu a 87. percben csak szépíteni tud. Az aranyért a remek magyar csapat az ellenfél, ám Sárosiék sem tudják megállítani minden idők egyik legjobb olasz válogatottját (Olivieri – Foni, Rava – Serantoni, Andreolo, Locatelli – Biavati,
Meazza, Piola, Ferraris II, Colaussi). Bár Colaussi találatát Titkos a 7. percben megválaszolja, Piola góljával és Colaussi ismétlésével már a 35. percben kétgólos előnybe kerül a címvédő. A 70. percben Sárosi dr. ugyan visszahozza a magyar reményt, azonban Piola a 82. percben beállítja a végeredményt.
1938 világbajnok csapata (Popper Foto)
1948: a londoni olimpián a címvédő Olaszország 9:0-ra veri az amerikai csapatot, a négy között viszont a négy gólt szerző Hansennek köszönhetően Dánia 5.3-al kiejti a délieket (olasz részről Cavigioli, Caprile, Pernigo talál be Nielsen kapujába).
1949: Superganál a sűrű köd miatt lezuhan a Torino együttesét szállító gép: a második világháború utáni évek legnagyobb olasz egyesületének tagjai a roncsok között lelik halálukat.
1950: a brazíliai világbajnokságra a címvédő jogán – sok európai csapattal ellentétben – az utazást vállaló olaszok az első mérkőzésüket elbukják Svédország ellen (2:3). Carapallese góljára a svédek hárommal válaszolnak, így Muccinelli hiába szépít a 78. percben, egyenlítésre nem marad idő. Paraguay ellen Carapallese és Pandolfini eredményes (2:0), ám a dél-amerikaiakkal döntetlent játszó skandinávok jutnak tovább a csoportból.
1954: a svájci világbajnokságon a házigazdák a hajrában 2.1-re felülmúlják a csapatkapitány Boniperti révén a 44. percben még egyenlítő olaszokat. A második csoportkörben az azúrkékek Pandolfini, Galli,Frignani és Lorenzi góljaival 4.1-re verik a belgákat, ám pótmeccsre kényszerülnek, s ott ismét Svájc diadalmaskodik (4:1).
1957: a második BEK-döntőben a Real Madrid 2:0-ra győz a Fiorentina ellen a Santiago Bérnabeuban rendezett találkozón
1958: a svédországi vb selejtezői során Olaszország és Portugália az észak-írek mögött végez, így nem jut ki a tornára. A brüsszeli BEK-döntőben Schiaffino góljával vezetést szerez a Milan, ám Di Stefano révén a Real egyenlít. A hajrában Grillo ismét az olaszoknak szerez előnyt, de Rial találata nyomán 2:2-vel végeznek a csapatok. A hosszabbításban Gento találata a döntő.
1960: a római olimpián a hazaiak korosztályos csapata indul, ám a mindössze 17 éves Rivera és az egyaránt 21 esztendős Burgnich és Trapattoni vezérletével Brazíliát és Nagy-Britanniát megelőzve csoportja élén végez. Az elődöntőben Jugoszlávia elleni 1:1 után pénzfeldobás dönt, s ebben az olaszok alulmaradnak. A bronzéremért Magyarország Orosz és Dunai találataival 2:1-re legyőzi a házigazdákat.
1961: az első KEK-döntőben a Hidegkúti Nándor által felkészített Fiorentina Milani duplájával 2:0-ra legyőzi a Rangerst Glasgowban. Firenzében Milani és Hamrin eredményes (2:1). A VVK-döntőben a Roma Birminghamben Manfredini duplájának köszönhetően 2:2-es döntetlent játszik, míg Rómában Farmers öngóljával és Pestrin találatával 2.0-ra nyernek az olaszok. Az év végi aranylabda-szavazáson az argentin-olasz Sivori végez az élen, megelőzve az Intert erősítő spanyol Suárezt..
1962: a KEK-döntőben a Fiorentina az első felvonás 1:1-es eredménye után 3:0-ra kikap az Atlético Madridtól.
A chilei vb-n az olaszok az NSZK elleni 0:0 után a házigazdákkal kerülnek szembe, s először tapasztalják, mi is a „házigazdának járó bírói segítség”. Az angol Aston a 8. percben Ferrinit, a 41.-ben Davidot is lezavarja a pályáról, a hazaiak a hajrában Lorenzo Buffon – a válogatott kapuját napjainkban őrző Gianluigi nagybátyja – hálójába préselt két góllal felőrlik az európaiak ellenállását (0:2). Az utolsó mérkőzésen az olaszok Mora góljával és Bulgarelli duplájával legyőzik Svájcot, ám csomagolhatnak.
1963: a londoni BEK-döntőben a címvédő Benfica Eusébio góljával vezetést szerez, de Altafini duplájával fordít és nyer a Milan (2:1). A France Football szavazásán Rivera a második.
1964: a BEK bécsi döntőjében az Inter Mazzola duplájával és Milani góljával 3:1-re legyőzi a Real Madridot.
Az olasz csapat első alkalommal áll rajthoz az Európa-bajnokságon. A selejtező első körében Rivera két- és Orlando négy góljával az olaszok Bolognában 6.0-ra legyőzik Törökországot, míg Isztambulban Sormani szerez győztes gólt (1:0). A második körben a szovjetek Moszkvában 2:0-ra legyőzik Edmondo Fabbri együttesét, s Rómában is a 89. percig vezetnek, ekkor Rivera egyenlít (1:1).
1965: az Inter Milánóban a Benfica ellen Jair góljával megvédi címét (1:0). A VVK-ban egyéb kötelezettségei miatt a Ferencváros vállalja, hogy a torinói meccs alapján dőljön el a kupa sorsa. A Juventus elleni találkozót végül Fenyvesi góljával 1:0-ra a budapestiek nyerik. Az aranylabda-ankéton az Inter hátvédje, Facchetti második.
1966: a hosszú ideje válságban lévő olasz válogatott valaha volt legnagyobb kudarca. Az angliai világbajnokságon Koreai NDK-Olaszország 1:0. A kudarc – előtte a válogatott Chilét Mazzola és Barison találataival 2:0-ra verte, ám 1.0-ra kikapott a szovjetektől – miatt lemond a stáb, illetve Giuseppe Pasquale FIGC-elnök. A helyébe lépő Artemio Franchi ismét a labdarúgás élvonalába vezeti a klubszinten megfelelő bázissal rendelkező olasz futballt.
1967: Ferruccio Valcareggi a szövetségi kapitány. Az 1974-ig maradó szakember egy Eb-arannyal és egy vb-ezüsttel gazdagítja a Squadra Azzurra trófea-gyűjteményét.
A lisszaboni BEK-döntőben a Celtic meglepetésre 2:1-re legyőzi a Mazzola révén eredményes Intert.
1968: a rotterdami KEK-döntőben a Milan Hamrin két góljával 2:0-ra legyőzi a Hamburgot.
A válogatott veretlenül végez a 6. Eb-selejtezőcsoportban. A negyeddöntőben azonban Szófiában némi szerencséje is van: Kotkov, Dermendjiev és Zsekov találataival, valamint Penev öngóljával a bolgárok 3:1-re vezetnek, a 83. percben Prati szűkíti a különbséget. Nápolyban Prati és Domenghini góljaival 2:0, így Olaszország részt vehet a saját rendezésű tornán. A nápolyi San Paolóban a szovjetek elleni 0.0 után ismét a feldobott érme dönt – ezúttal a házigazdák a szerencsések. A római döntőben Domenghini csak a 81. percben egyenlíti ki a Dzsajics találatát, a két nappal későbbi újrajátszáson Riva és Anastasi már az első játékrészben betalál (2:0), így az olasz csapat két vb-arany után Eb-aranyat szerez.
Két vébécím után 68-ben Eb-t nyert az olasz válogatott
1969: Madridban a Milan Pratti tirplájával és Sormani góljával 4:1-re legyőzi az Ajaxot, és elhódítja a BEK-trófeát. A France Football szavazása alapján a milanos Rivera az év játékosa, míg válogatottbeli csapattársa, Riva a második.
1970: a mexikói világbajnokságon az azzurrók Domenghini góljával legyőzik a svédeket (1:0), majd az Uruguay és Izrael (!) elleni 0:0 után a B-csoport élén végeznek. A negyeddöntőben a házigazda Mexikó Gonzalez góljával előnybe kerül, de Pena a saját kapujába továbbít, így 1:1-el vonulnak pihenőre a csapatok. Szünet után olasz örömjáték: Riva kettőt, Rivera egyet vállal (4:1). A döntőbe jutásért Olaszország a focitörténelem egyik legnagyobb meccsét teljesíti az NSZK válogatottja ellen (4:3). Boninsegna az olaszokat juttatja előnyhöz, az Interben játszó Schnellinger a 90. percben egyenlít. A 95. percben Gerd Müller már a németeknek szerez vezetést, azonban a söprögető Burgnich valamint Riva góljai nyomán ismét fordul a kocka. Müller ugyan egyenlít, az aranylabdás Rivera viszont a 111. percben beviszi a győztes találatot. A végsőkig kimerült olaszok négy nap múlva simán, 1:4-re alulmaradnak a minden idők legjobb válogatottjának tartott Brazíliával szemben.
Riva az aranylabda-szavazás harmadik helyezettje.
1971: az utolsó VVK-döntőben a Juventus Bettega és Capello találataival 2-2-re végez a Leeds Uniteddel. Az angliai visszavágón Anastasi egyenlít (1-1), ám több idegenben lőtt gólja miatt az United lesz a győztes. A France Football ankétján Mazzola a második.
1972: a 6. Eb-selejtezőcsoportot megnyerő címvédő olaszok a milánói 0-0 után Brüsszelben 2-1-re kikapnak a belgáktól, s így idő előtt búcsúznak.
A rotterdami BEK-döntőben az Ajax 2-0-ra legyőzi az Intert.
1973: a belgrádi Crvena zvezda-stadionban az Ajax Rep találatával 1-0-ra legyőzi a Juventust, s másodszor is megvédi BEK-elsőségét. A KEK-ben olasz győzelem születik. Szalonikiben a Milan Chiarugi góljával 1-0-ra legyőzi a Leeds együttesét. A Juventus kapusa, Zoff Európa második legjobbja az év végi France Football-szavazás szerint.
1974: meglepetés a KEK-döntőben. Rotterdamban a Magdeburg 2-0-ra legyőzi a Milant.
Az NSZK-ban rendezett világbajnokságon egy félidőn át érik a meglepetés. Haiti Sanon góljával 1-0-ra vezet Olaszország ellen, de Rivera, majd a 66. percben saját kapujába továbbító Auguste találataival fordítanak az európaiak, végül Anastasi biztosítja be a győzelmet (3-1). Az argentinok ellen is egy öngóllal eredményesek az olaszok (1-1), ám a remek lengyelek 2-1-re legyőzik a Capello góljával szépítő csapatot, amely nem lép tovább. A kudarc után Valcareggi lemond; helyén Fulvio Bernardini kezd, ám utóbbi eredménytelensége után 1977-től Enzo Bearzot lesz a szövetségi kapitány.
1976: az 5. Eb-selejtezőcsoportban az olasz válogatott Hollandia és Lengyelország mögött végez.
1977: Az UEFA-kupa döntőjében a Juventus Tardelli góljával 1-0-ra győz Torinóban; míg Bilbaóban Bettega gólja azt jelenti, hogy a végül 2-1-re kikapó torinóiak idegenben lőtt több góljuknak köszönhetően nyernek.
1978: a csalódást keltő 1974-es vb után Argentínában a bronzmeccsig menetelnek az olaszok. A franciák elleni 2-1-re megnyert meccs (Rossi és Zaccarelli eredményes) után, a Squadra Azzurra az argentinok elleni nyitómeccs után összezuhant magyar csapat ellen Rossi, Bettega és Benetti találataival a 81. percig 3-0-ra vezet, ekkor Tóth tizenegyesből szépít. A csoportelsőségért vívott meccsen Bettega góljaival a Bearzot-fiúk Argentínát is legyőzik (1-0). A második csoportkörben az NSZK elleni 0-0 után Rossi góljával Ausztria is kipipálva (1-0), ám Brandts öngóljával hiába vezetnek az 50. percig, a vétkes egyenlít, majd Haan a 75. percben kivívja a holland győzelmet (1-2). A bronzmeccsen ismét a második félidőre készül el erejéve az olasz csapat. Causio góljával a 64. percig előnyben játszanak a kékmezesek, Nelinho viszont egyenlít, a brazilok érmét pedig Dirceu biztosítja a 72. percben (1-2).
1980: az olaszországi Európa-bajnokságon csak a B-csoport második helyén végez a Belgium mögött rossz gólkülönbsége miatt lemaradó – gólt sem kapó, de csak egyet lövő – hazai csapat, így a bronzért mérkőzhet. A címvédő Csehszlovákia büntetőkkel 9-8-ra győz, miután a rendes játékidőben 1-1-el zárult a mérkőzés (a rendes játékidőben Jurkemik találatára Graziani válaszol).
1982: Olaszország harmadszor is világbajnok. A spanyolországi Mundial csoportmeccsein csak szenvedő Squadra Azzurra – Lengyelország (0-0), Peru (1-1, Conto góljára Collovati öngóllal „válaszolt”) és Kamerun (1-1, Graziani) ellen is kínlódnak Paolo Rossiék – a középdöntőben két világbajnokot búcsúztat. A Maradonát, Passarellát és Kempest is bevető címvédő Argentína ellen a második félidőben Tardelli szerez vezetést, Cabrini pedig a 67. percben megduplázza az előnyt. A hajrában Passarella szabadrúgása nyomán élednek az argentin remények, de rögtön odalesz a kraft, a 84. percben ugyanis Gallegót kiállítja a román rainea játékvezető. Az argentinok nem bírnak magukkal; a brazilok ellen (1-3) Maradonát zavarják le a pályáról így az olasz-brazil meccs dönt a továbbjutásról. Minden idők egyik legmagasabb színvonalú vb-összecsapásán az azúrkékek a Zoff – Gentile, Cabrini, Collovati (Bergomi), Scirea – Tardelli (Marini), Antognoni, Oriali, Conti – Rossi, Graziani csapattal esnek a Valdir Perez – Leandro, Oscar, Luizinho, Junior, Cerezo – Zico, Falcão,
Serginho (Paulo Isidoro) – Socrates, Eder összeállítású, s döntetlen esetén továbblépő braziloknak. A 8. percben Cabrini baloldali beívelése után Rossi fejel a brazil kapuba, a brazilok válasza sem késik sokáig: a jobbösszekötő helyén Zico szökteti remekül Socratest, s a szakállas támadó a rövid sarokba helyez. A szünet előtt már ismét az olaszok vezetnek; Cerezo hibája nyomán Rossihoz kerül a labda, a csatár ellép, majd halálos nyugalommal kilövi a bal alsó sarkot. Ismét a brazilok sodródnak a kiesés szélére, jönniük kell és jönnek is. Egy balodali átadás nyomán Falcao elé kerül a labda, a kifele keresztező Cerezo három olasz védőt is „elvisz”, így a Roma egykori középpályása akadálytalanul a kapuba helyez. 2-2-nél már az olaszokat sürgeti az idő – és a 74. percben eldöntik a mérkőzést, egyben a továbbjutást. Conti jobboldali szöglete után Tardelli kísérletébe Rossi még bele tud piszkálni (3-2). Az elődöntőben Olaszország Rossi két találatával könnyedén múlja felül a remek lengyeleket (2-0), a döntőben a harmadik, 1974-es világbajnok NSZK következett. Az első félidőben Cabrini büntetőjét védi Schumacher, ám szünet után gólokban tetőződik az olasz nyomás. Rossi, Tardelli és Altobelli is betalál, míg Breitner büntetőből szépít (3-1).
Az aranylabda-szavazáson a vb-gólkirály Rossit választják az év labdarúgójának.
Rossi megállíthatatlan volt 82-ben (Popper Foto)
1983: Athénban a BEK döntőjében a Hamburg Magath találatával 1-0-ra felülmúlja a Juventust.
1984: az 5. Eb-selejtezőcsoportban Olaszország – szégyenszemre – a negyedik helyen végez Románia, Svédország és Csehszlovákia mögött.
Rómában a helyi AS a Liverpoollal mérkőzik a BEK-trófeáért. A rendes játékidőben 1-1 az eredmény, a büntető-lövéseket az angolok 5-3-ra nyerik. A KEK-ben a Juventus Vignola és Boniek góljaival 2-1-re legyőzi a Portót.
1985: a tragédiával körített brüsszeli BEK-döntőben a Juventus Platini büntetőjével 1-0-ra legyőzi a Liverpoolt.
1986: a címvédő jogán résztvevő Olaszország a mexikói világbajnokságon nem alkot nagyot. A bolgárok ellen Altobelli vezetést szerez, ám Szirakov a hajrában egyenlít (1-1), míg a ’78-as és ’82-es világbajnokok csatáján, az olasz-argentin meccsen Altobelli góljára Maradona válaszol (1-1). Dél-Korea ellen elsősorban Altobelli van elemében, a csatár két gólt szerez, egy büntetőt viszont eltékozol (3-2). A franciák ellen a nyolcaddöntőben semmi sem sikerül (0-2).
1988: a németországi Európa-bajnokságon az Azeglio Vicini vezette megfiatalított olasz válogatott szerepel – a továbbjutást is az ifjak vívják ki, a svédek és portugálok előtt megnyerve a 2. selejtezőcsoportot. A házigazda ellen Mancini szerez vezetést, ám Brehme szabadrúgásból egyenlít, míg a spanyolok ellen Vialli lövi a győztes gólt (1-0). Dánia ellen már egy tartalékosabb csapat nyer 2-0-ra Altobelli és De Agostini találataival. A veretlen olaszok a torna esélyesei, ám a szovjetek ellen elég ötpercnyi kihagyás, és elúszik a továbbjutás (a 60. percben Litovcsenko, két perccel később Protaszov veszi be Zenga kapuját).
1989: A barcelonai BEK-döntőben a Milan Gullit és van Basten duplájával 4-0-ra kiüti a Steauát. A berni KEK-fináléban a Barcelona 2-0-ra legyőzi a Sampdoriát. Az UEFA-kupa döntőjében is érdekelt egy olasz csapat. Nápolyban a hazaiak Maradona és Careca góljaival 2-1-re legyőzik a Stuttgartot, míg a németországi visszavágón Alemao, Ferrara és Careca találatainak köszönhetően 3-3-ra végez a két csapat, így a nápolyiak diadalmaskodnak.
A Milan hátvédje, Baresi a második helyen végez a France Football év végi szavazásán.
1990: a Milan megvédi BEK-címét. A bécsi döntőben az olaszok Rijkaard góljával győzik le a Benficát (1-0). A KEK-ben is nyernek az olaszok: Göteborgban a Sampdoria Vialli duplájával 2-0-ra nyer az Anderlecht ellen. Olasz döntő az UEFA-kupában. A Juventus Galia, Casiraghi és De Agostini góljaival 3-1-re győzi le a Buso révén eredményes Fiorentinát. A visszavágón gól nélküli döntetlen születik.
Nápoly Maradonát segíti. A negyedik arany felé menetelő olasz válogatott immár másodszor marad alul büntetőkkel egy hazai földön rendezett világeseményen. A csoportmérkőzések alatt Ausztria (1-0, Schillacci) és Egyesült Államok (1-0, Giannini) sem jelent különösebb akadályt, ellenben Csehszlovákia ellen (2-0, Schillaci, Baggio) egy cseh találatot les miatt érvénytelenítő Quiniou játékvezető is segíti a Baggio hosszú cselsorozata révén a vb-legszebb gólját bemutató hazaiakat. A 16 között Uruguay (2-0, Schillaci, Serena), a 8 között Írország (1-0, Schillaci) sem tud betalálni a hálóját agilisan őrző Walter Zengának. Az elődöntőben azonban Schillaci góljára Caniggia válaszol. Argentína-Olaszország 1-1, büntetők következnek: Baresi és Serrizuela, Baggio és Burruchaga, De
Agostini és Olarticoechea nem hibázik, ellenben Donadoni lapos lövését Goycoechea megfogja. Maradona belövi a magáét, Serena viszont ismét az argentin kapusba lő – Olaszország csak a bronzért játszhat. Bariban a veterán Shilton hibáját is kihasználva a hazaiak Baggio góljával és Schillaci büntetőjével 2-1-re legyőzik Angliát.
A világbajnokság gólkirálya, Schillaci az aranylabda-szavazás másodikja.
1991: az UEFA-kupa az olasz csapatok vadászterületévé válik. A második olasz döntőben az Inter Matthäus és Berti góljaival Milánóban 2-0-ra legyőzi a Romát, a fővárosiak Rizzitelli találatával 1-0-al vágnak vissza.
1992: Az UEFA-kupa döntőjében a Torino-Ajax első felvonása 2-2-re végződik a piemonti városban (olasz részről Casagrande duplázik), Amszterdamban 0-0 a végeredmény, így az idegenben többször eredményes hollandok diadalmaskodnak.
A 3. Eb-selejtezőcsoportban Olaszország csak a második lesz a Szovjetunió (majd FÁK) mögött, így nem jut ki a svédországi tornára.
Az utolsó, Londonban rendezett BEK-döntőben a Barcelona Koeman szabadrúgásával a hosszabbításban legyőzi a Sampdoriát (1-0).
1993: a Bajnokok Ligája első döntőjében Münchenben a Marseille Boli fejesével 1-0-ra legyőzi a Milant. A londoni KEK-döntőben a Parma Minotti, Melli és Cuoghi találataival 3-1-re veri az Antwerpent. Az UEFA-kupában a Juventus Dino Baggio egy- és Roberto Baggio két góljával előbb idegenben oktatja a Dortmundot (3-1), majd hazai pályán is hármat rámol Klos kapujába (Torinóban Dino Baggio dupláz és Möller állítja be a végeredményt; 3-0).
A France Football szerint Roberto Baggio az év legjobb európai labdarúgója.
1994: Athénban a BL-döntőben a Milan Massaro duplájával, Szavicsevics és Desailly góljával 4-0-ra kiüti a Barcelonát. Koppenhágában viszont elbukik a KEK-címvédő Parma: az Arsenal 1-0-ra bizonyul jobbnak. Az UEFA-kupában az Inter Bécsben Berti találatával 1-0-ra veri a Salzburgot; a milánói visszavágón Jonk góljával nyernek az olaszok (1-0).
Csak büntetőket ne kellene rúgni! Az Egyesült Államokbeli World Cup-on Olaszország a szokásához híven bemutatott csoportbeli bukdácsolás – Írországgal 0-1, Norvégiával 1-0 (D. Baggio), Mexikóval 1-1 (Massaro) után a nyolcaddöntőben Roberto Baggio duplájával hosszabbításban múlja felül a titkos esélyes Nigériát (2-1). A nyolc között Spanyolország ellen (2-1) ismét a két találatot jegyző Baggio a hős, aki az elődöntőben Bulgária ellen is „egymaga” vívja ki a finálét (2-1). Los Angelesben azonban 0-0 után tizenegyesekkel Brazília diadalmaskodik 3-2-re – Baggio kapu fölé rúgja büntetőjét (a tizenegyeseket Albertini és Evani illetve Romário, Branco és Dunga értékesíti; olasz részről Baggio mellett Baresi és Massaro is hibázik, míg a braziloknál Marcio Santos kísérletét védi Pagliuca).
Baggio a második helyen végez az aranylabda-szavazáson.
1995: a bécsi BL-döntőben az Ajax Kluivert találatával legyőzi a Milant. A hat év alatt harmadik olasz UEFA-kupa fináléban a Parma az időközben megszerzett Dino Baggio góljával 1-0-ra legyőzi a Juventust, a torinói találkozón Vialli és Dino Baggio góljaival 1-1-es eredmény születik.
1996: Rómában a Juventus 1-1-es állás – Ravanelli góljára Litmanen válaszol – után büntetőkkel 4-2-re legyőzi az Ajaxot, és története során először győz a BEK(BL)-ben.
Az angliai kontinenstornán Olaszország casiraghi duplájának köszönhetően győzelemmel kezd Oroszország ellen (2-1, ), azonban Csehország visszavág 1990-ért (Nedved góljára Chiesa válaszol, azonban Bejbl ismét betalál az Apolloni kiállítása nyomán megfogyatkozott azurkékeknek), míg a már továbbjutott Németország emberhátrányban is kitart, és hazaküldi a vb-ezüstérmest.
1997: a müncheni BL-döntőben a Dortmund 3-1-re legyőzi a Juventust. Az olaszok részéről Del Piero szépít 2-0-s állásnál. Az Inter is elbukja a németek elleni döntőjét. A gelsenkircheni 0-1 után a milánóiak hazai pályán Zamorano góljával 1-0-ra nyernek a Schalke ellen, a hosszabbítást követő büntetőpárbajt 4-1-re a németek nyerik.
1998: a Juventus zsinórban harmadszor játszhat BL-döntőt, és megszakítás nélkül másodszor veszít. Amszterdamban a Real 1-0-ra legyőzi a torinóiakat. Az UEFA-kupa párizsi döntőjében az Inter Zamorano, Zanetti és Ronaldo találataival 3-0-ra veri a Laziót.
A franciaországi vb-n Cesare Maldini tanítványai magabiztosan végeznek csoportjuk élén. Chile ellen 2-2-es döntetlent játszanak (Vieri és Baggio eredményes), míg Kamerunt Baggio fejesével és Vieri duplájával 3-0-ra, Ausztriát ismét a Vieri-Baggio tandem góljaival 2-1-re győzik le. A nyolcaddöntőben Norvégia ellen Vieri villan (1-0). A negyeddöntőben a házigazda franciákkal gól nélküli döntetlenre végeznek, s 1990 és 1994 után ismét büntetőrúgások után búcsúznak. Zidane és Baggio tökéletes kísérlete után Lizarazu és Albertini is hibázik. Trézeguet, Costacurta, Henry, Vieri és Blanc is bírja a nyomást, Di Biagio azonban ront (3-4).
1999: a Lazio nyeri az utolsó KEK-döntőt. A rómaiak Vieri és Nedved góljaival 2-1-re győzik le a Mallorcát. Az UEFA-kupa moszkvai fináléjában a Parma Crespo,Vanoli és Chiesa találataival 3-0-ra legyőzi a Marseille-t.
2000: Hollandiában már az 1982-es világbajnokság egyik hőse, Dino Zoff vezérli az azúrkékeket, akik a csoportban maximális pontszámmal zárnak (Törökországot Conte góljával és Inzaghi tizenegyesével 2-1-re, Belgiumot Totti és Fiore találataival 2-0-ra, Svédországot Di Biagio és Del Piero góljaival 2-1-re verik az olaszok). A negyeddöntőben Románia sem fejt ki nagyobb ellenállást (2-0, Totti, Inzaghi), a négy között azonban a nyolc között Jugoszláviát lehengerlő Hollandia következik. A mérkőzés 34. percében a második figyelmeztetést összeszedő Zambrottát kissé elhamarkodottan zavarja öltözőbe a német Merk játékvezető – aki további két büntetővel kedveskedik a házigazdáknak. Azonban Frank de Boer Toldoba rúgja, Kluivert pedig a kapufára lövi kísérletét, így 120 perc után is 0-0 áll az eredményjelzőn. A „lutriban” ezúttal az olaszok idegei bizonyulnak jobbnak – Toldo Frank de Boer, és Bosvelt lövését is fogja, míg Stam az égbe lő, így a heroikusan küzdő Nestáék kerülnek a döntőbe. Franciaország ellen azonban megfordul a szerencse: Delvecchio gólja után 1-0-s állásnál Del Piero két ziccert ront, a másik oldalon Wiltord egyenlít, majd a hosszabbításban Trezeguet gólja jelenti a véget.
2002: a távol-keleti világbajnokságra esélyesként érkező olasz válogatott, a 2000-es Eb után visszatérve a hagyományokhoz csak kínlódik csoportjában. Az Ecuador elleni 2-0 (Vieri duplázik) után Horvátországtól vereséget szenvednek Giovanni Trapattoni emberei (1-2, Vieri), a Mexikó elleni 1-1 (Del Piero egyenlít) azonban azt jelenti, hogy a 16 közé kerülnek. A házigazda Dél-Korea ellen viszont esélyük sincs a 18. percben Vieri révén előnybe kerülő olaszoknak. A vb után nem sokkal eltiltott ecuadori Byron Moreno ítéletei nyomán végül aranygóllal a hazaiak jutnak nyolc közé, míg Olaszországnak az erkölcsi győztes pozíciója jut.
2003: olasz döntő a BL-ben. Manchesterben a Milan 0-0 után büntetőkkel 3-2-re legyőzi a Juventust. A Milan veterán hátvédje, Maldini a harmadik helyen végez a France Football ankétján.
2004: a portugáliai Európa-bajnokságra esélyesként érkező olasz csapat a dánokkal 0-0-ra végez, ám elveszíti a sportszerűtlen Tottit. A folytatásban a svédek ellen Cassano szerez vezetést, Ibrahimovic viszont a hajrában egyenlít, így az olaszok Perrotta és Cassano góljaival hiába verik 2-1-re a bolgárokat, a dán-svéd „megnemtámadási szerződés” (2-2) nyomán veretlenül kiesnek.
2005: a Milan és a Liverpool Isztambulban 3-3-ra végez a BL-döntőben. A tizenegyes-párbajt az angolok 3-2-re nyerik.
2006: A németországi világbajnokságon a ghánaiak ellen jól kezdenek az olaszok, Pirlo és Iaquinta találataival 2-0-ra nyernek. Az Egyesült Államok ellen döcög a játék – Gilardino góljára Zaccardo öngólja a válasz (1-1) -, ám az „életükért” játszó csehek ellen Materazzi majd Inzaghi is eredményes (2-0). A nyolcaddöntőben Materazzi kiállítása sem bontja meg az olaszok sorait, akik egy véleményes Totti-büntető után a rendes játékidő hosszabbításában ejtik ki az ausztrálokat. Az ukránok ellen Zambrotta szerez vezetést, majd Toni egy duplával lezárja a továbbjutás kérdését (3-0), ellenben a házigazdák ellen a rendes játékidőben 0-0 az állás, a hosszabbítás hajrájában viszont Grosso és Del Piero is eredményes. A berlini döntőben Zidane büntetőből szerez vezetést, Materazzi egy fejessel válaszol. A hosszabbítás második félidejében a két gólszerző összeszólalkozik, s a Zidane-fejessel lezárt affér nyomán a franciák emberhátrányba kerülnek. A világbajnok kiléte azonban 1994 után másodszor ismét büntetőkkel dől el, s ezúttal az olaszokra rámosolyog a szerencse: Pirlo, Wiltord és Materazzi gólpárbaja után Trezeguet a lécre bombáz, így De Rossi és Abidal, Del Piero és Sagnol párosa után Grosso biztosítja a sikert.
Cannavaro az év labdarúgója a France Football szerint, mögötte csapattársa, Buffon végez.
2007: Athénban a Milan visszavág a két évvelkorábbi BL-kudarcért a Liverpoolnak. A lombardok Inzaghi két góljával 2-1-re verik az angolokat.
A B-selejtezőcsoportot megnyerő Olaszország kijut az Európa-bajnokságra.
