1986. április 26-án 1 óra 23 perckor az észak-ukrajnai Csernobilban működő atomerőmű négyes reaktorblokkjában robbanás történt, a baleset következtében sugárszennyezés érte az akkor még Szovjetunióhoz tartozó Ukrajna, Fehéroroszország, Oroszország, sőt Európa nagy területeit is. Az ENSZ 2005-ben közzétett adatai szerint négyezren haltak meg a baleset után daganatos betegségekben Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban, ezt a számot azonban több civil szervezet is megkérdőjelezte. Csak Ukrajnában hivatalosan 2,3 millióan „szenvedtek károsodást a katasztrófa következményei miatt”.
Hanyatlóban az iparág?
Az atomenergia esélyei a XXI. században címmel szervezett a héten konferenciát az Energia Klub. A rendezvény célja az volt, hogy nemzetközi szaktekintélyek segítségével rávilágítsanak a nukleáris ipar által háttérbe szorított, de a civilszervezet szerint perdöntő tényekre az atomenergiával kapcsolatban.
Steve Thomas, a Greenwich-i egyetem professzora szerint a nukleáris ipar hanyatlóban van, és ezt a trendet az iparág saját erőforrásaival nem is tudja megállítani. Míg Ázsiában több mint egy tucat atomerőmű épül, addig Nyugat-Európában és Észak-Amerikában mindössze három. Ennek az az oka, hogy atomerőművek építéséhez állami támogatásra van szükség,a liberalizált piacokon viszont csak korlátozottan lehet állami támogatást szerezni és ez gyakran kevésnek is bizonyul. Amerikában például a 15 milliárd dolláros támogatási csomag ellenére nem indult az elmúlt években egyetlen beruházás sem.
A paksi atomerőmű masdártávlatból (fotó: MTI)
A finnországi Olkiluotoban épülő atomerőmű, amely azt lenne hivatott bizonyítani, hogy a liberalizált piacon is versenyképes a nukleáris energia az építkezés második évében csődöt mondott. A költségek már az eredetire tervezett másfélszeresére rúgnak, és a tervezett építési idő is 4-ről 6 évre emelkedett. Az építkezés során számos biztonsági probléma is felmerült, amely a nukleáris ipar tapasztalatlanságára világít rá – véli a professzor. Wolfgang Kromp, a bécsi egyetem fizika és anyagtan professzora az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítása kapcsán számos biztonsági kockázatról tett említést, a berendezések, a reaktortartály és a szerkezeti anyagok öregedését, gyengülését hozta fel legfőbb veszélyforrásként. A nukleáris hulladék kezelését a mindmáig megoldatlan problémák közé sorolta.
Perger András, az Energia Klub munkatársa kiemelte, hogy egy, a paksihoz hasonló kapacitású új atomerőmű legalább 2000 milliárd forintba kerülne, és megépítése esetén a villamos energia ára mintegy 30 százalékkal növekedne. Kardos Péter, a szervezet szakértője előadásában arra a tényre hívta fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben nem az atomenergia jelentheti a megoldást. Egy sor aggály mellett – amelyet a nukleáris energetika felvet – gyakorlatilag már nincs elegendő idő arra, hogy a kibocsátás-csökkentéshez hozzájáruljon, ráadásul más, gazdaságilag hatékonyabb megoldások elől szívná el a forrásokat.
Nem mérsékli a klímaváltozást
A nukleáris ipar úgy érvel, hogy az atomerőművek nem bocsátanak ki szén-dioxidot, és ezért az atomenergia nemhogy nem járul hozzá a klímaváltozáshoz, hanem egyenesen a klímaváltozás elleni küzdelem egyik letéteményese. Ez az egyszerű logika azonban több helyen is sántít – áll a konferenciára kiadott háttértanulmányban. Az erőművek ugyan valóban nem bocsátanak ki üvegházhatású gázokat, ennek ellenére a nukleáris áramtermelés nem tekinthető klímasemlegesnek: a teljes életciklusra – uránbányászattal, fűtőelemgyártással, az erőmű építésével és lebontásával, a hulladékkezeléssel együtt – kalkulálva az atomenergia nem elhanyagolható mértékű szén-dioxid kibocsátásáért felelős. Ennek mennyisége vita tárgya.
Pontos adat nem ismert, de nagyságrendileg a világ CO2-kibocsátása mindössze 3 százalékkal nőne, ha atomerőművek helyett szénerőművekkel termelnék az energiát. A villamosenergia-ipar ugyanis a kibocsátásoknak csak mintegy egyharmadáért felel, így az atomenergia szerepe nem nevezhető érdeminek – véli az Energia Klub. Amennyiben érdemi szerepet szánnánk az atomenergiának, akkor a jelenlegi 439 reaktornál lényegesen több, mintegy 2000 új reaktorra lenne szükség.
Eddig a jószerencse óvott meg?
A biztonság a nukleáris ipar egyik sarokköve. A csernobili katasztrófa igazolta, hogy egy egyébként igen kicsire becsült valószínűséggel bekövetkező baleset minden képzeletet felülmúló következményekkel jár. 1986 óta legalább 15, nukleáris eseményeket rangsoroló, azok összehasonlítását elősegítő skálán (INES) 3-as szintű esemény történt. A skálán az 1-es jelöli a rendellenességet, a 7-es egy csernobili szintű balesetet. A 3-as besorolás jelentése „súlyos üzemzavar”, meghatározása szerint olyan esemény, ahol egy újabb, az eseményt negatívan befolyásoló tényező esetén már baleset következett volna be.
A Greenpeace április 5-én derítette ki, hogy az Asco-I spanyol atomerőműben bekövetkezett baleset következtében jelentős radioaktív sugárzás érte a reaktoron kívüli lakott területeket. Az erőmű vezetői ezt az információt négy hónapon keresztül titokban tartották, az állami felügyeleti szervek napokon keresztül alábecsülték a balesetet – közölte a nemzetközi zöldszervezet. Később beismerték, hogy a szivárgás legalább százszor nagyobb méretű volt, mint azt eredetileg bejelentették. Franciaországban, mindössze három hónappal a Flamanville 3 elnevezésű atomerőmű építésének kezdete után több hibát is felfedeztek a nyomottvizes reaktorral (EPR) kapcsolatban.
A francia nukleáris biztonságot vizsgáló ügynökség, az ASN a Flamanville 3 vezetőjének írott leveleiben kifejti, hogy a reaktor beton alapzatát nem megfelelően öntötték ki, és máris repedések keletkeztek benne, az acélerősítő rudakat rosszul helyezték el, a tároló bélését a vállalat a megfelelő engedélyek nélkül hegesztette, és a hegesztett elemek egynegyede is hiányos. A levelek szerint a terv kivitelezése eltér az engedélyezett projekt specifikumoktól, elégtelen, sőt, nincs semmiféle minőségellenőrzés, valamint az építő nem volt képes a hibákat pontosan kijavítani, sem pedig a folyamatok minőségén javítani.
Olcsón termel
A nukleáris erőművek támogatói szerint egyedül az atomenergia jelent reális alternatívát a fosszilis energiahordozók kiváltására. Akár tetszik, akár nem, a Föld szén-, földgáz- és kőolajkészletei belátható időn belül kiapadnak, és az igényekhez képest az alternatív megoldások mennyisége és hatásfoka is messze kevés. Azzal érvelnek, hogy a legújabb típusú atomerőművekben egyre elképzelhetetlenebb egy csernobili méretű katasztrófa, és a világ energiaellátása már most is elképzelhetetlen nukleáris energia nélkül, a kereslet pedig folyamatosan nő. A legnyomósabb érv az atomenergia mellett az, hogy miután az erőmű megépült, minden másnál olcsóbban termeli az áramot.
