„A beruházás mintegy háromezer négyzetmétert érint a belvárosi Kossuth téren, és a februárban kezdett munkának már csaknem a harmadával végeztünk” – mondta el a National Geographic Online-nak Tóth Zsolt, ásatásvezető régész. Így már nagyvonalakban ismerik a terület múltját, azonban akár egy következő feltárási nap is hozhat meglepetéseket.
A mélygarázs építése miatt hiába hatolnak le nyolc méter mélységbe a munkagépek, a régészetileg értékes terület ennél jóval magasabban, az újkori földtakaró eltávolítása után egy-két és fél méter mélységben található. A különböző rétegek szépen kirajzolják a város múltját, a római kortól egészen a késő középkorig.
Maguk bontottak a rómaiak
„Már a város kezdeti idejéből is találtunk régészetileg értékes nyomokat, amelyek azelőtt születtek, hogy a rómaiak valóban építkezni kezdtek volna” – jelentette ki Tóth Zsolt. „Akkoriban ugyanis az épületek alapozása előtt rendezték a területet, hogy megoldják a domboldalra épülő város vízelvezetését, hiszen a nagyobb esőzések után megindult a víz a Mecsekből. Hogy ezt kordában tartsák, a rómaiak vízelvezető árkokat ástak, amelyekből három is előkerült az első század vége, második század eleje körüli időből.”
Fotó: Kovács Olivér
Ezután csaknem egy évszázaddal, a második század végén már egészen biztosan beépült a terület. Évtizedeken át házak álltak a mai Kossuth téren, azonban a harmadik század végén, amikor Sopianae Valeria tartomány közigazgatási székhelye lett, a rómaiak átépítették a várost. Lecsökkentették a területét, azonban a körülbelül négyszázszor ötszáz méteres alapterületű új Sopianae-t kőfallal vették körül. A mai Kossuth téren álló házak balszerencséjükre kívül estek az új városfalon, ezért azokat az alapjukig visszabontották, a köveiket pedig az építkezésekhez használták fel.
Újabb fél évszázad telt el, mire a területet ismét használatba vették. Ez már az a korszak, a negyedik század második fele-ötödik század eleje, amikor Pécs leghíresebb ókori építményeit, az ókeresztény sírkamrákat is emelték. A mai tér is temetőként szolgált a korszakban, azonban a régészek ezen a területen nem akadtak díszes sírépítmények nyomára.
A teljes cikket a National Geographic Online honlapján olvashatja >>