Miniszteri szintű utasítást kaptak a pakisztáni internetszolgáltatók február végén a YouTube videómegosztó oldal hozzáférésének korlátozására – a hivatalos indoklás szerint egy Mohammed prófétából gúnyt űző videó miatt – olvasható a Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában.
Egy technikai malőr nyomán aztán – ha csak két órára is – a fél világ megérezhette, milyen is az, amikor az internet sem szabad, merthogy egy kódolási hiba következtében nem csak Pakisztánban vált elérhetetlenné a szolgáltatás. Több országban azonban nem lepődtek meg: az internet korlátozása ugyanis nem egyedülálló jelenség a világban.
Ahol politikai vagy vallási alapon áll fenn a cenzúra, ott a Web 2.0-ás szolgáltatások gyakorlatilag mind megfigyelés alatt állnak, vagy teljesen elérhetetlenek: blogmotorok, videómegosztó-oldalak, interaktív hírportálok vagy lexikonok válnak első körben kirekesztetté, mivel a webes tartalmak felügyelete esetükben a legkomplikáltabb.
Ázsiában a legnépszerűbb a cenzúra
A legszigorúbb internetes cenzúrák ázsiai országokban működnek: az RFS.org (Reporters Without Borders – Újságírók Határok Nélkül), az internetes sajtószabadság elkötelezett szervezete 13 államot nevez meg „az internet ellenségeként”; ebből 9 ázsiai ország, mellettük Fehéroroszország, Tunézia, Egyiptom és Kuba szerepel még a listán.
A cenzúra eszközrendszere hasonlít az írott sajtóban megismertekhez: diktatórikus rendszerek titkolnak információkat (tüntetések, rendőri túlkapások, kínzások dokumentációit), egyúttal próbálják „megóvni” népüket ellenzéki, illetve határaikon túli rendszerkritikus véleményektől, „istenkáromló tartalmaktól”.
A pakisztáni kormány 2006 februárjában azonnal letiltatta az elérési útvonalait azoknak a Dániában készült képregény-rajzoknak, amelyek gúnyt űztek Mohammed prófétából – egyszersmind utasították a rendőrséget, hogy aki megosztja, elérhetővé teszi e képek valamelyikét, a Korán szerint istenkáromlásért halállal büntetendő.
Alig egy hónappal később, 2006 márciusában, a fehéroroszországi elnökválasztások idején „rejtélyes módon” két hétre elérhetetlenné váltak az ottani ellenzéket támogató weblapok. Lukasenko győzelmét követően aztán valahonnan, valahogyan mégis előkerültek.
Szíriában pár hete az Asszad-kormányzat betiltotta a Facebook közösségi oldal elérését, mondván: az lehetőséget teremt izraeliek számára a szír közösségekbe való beépülésre.
Iránban magas az internetfelhasználók aránya, ám a Mahmud Ahmadinedzsad hatalomra lépése óta élő szigorú cenzúra miatt számos blogger, internetes lázadó ül iráni börtönökben. Amikor 2006 vége felé szexjelenetek bukkantak föl az egyik legismertebb iráni szappanopera-sztárról, végleg betiltották a YouTube-ot. Az OpenNet Initiative szerint Irán egyike az internet „legádázabb ellenségeinek”, 2006-ban már 10 millió oldal szerepelt tiltólistájukon, és a szélessávú hozzáférés lehetőségét is megszüntették – olvasható a Figyelőben.
Önkéntes korlátozók
A netes cenzúrával foglalkozó szervezetek megkülönböztetnek egy harmadik kategóriát – ez pedig a szociális alapú cenzúra, amely a drogokkal, pornográfiával kapcsolatos tartalmakat, szerencsejáték-oldalak elérési adatait szűri.
Globális tendencia, hogy egyre több ország blokkolja az ilyen tartalmú portálok elérési útvonalait. Leginkább a szociális alapú cenzúrához, és a fiatalkorúak védelméhez köthető már Európában és az Egyesült Államokban is elterjedt önkéntes cenzúra – ilyen célokra fejlesztették ki a kulcsszavak megadása alapján szűrő cybersitter-programokat, de ugyanezt a célt szolgálja a Google „safe search” opciója is.
(A Figyelő cikkéből megtudhatja azt is, hogyan működik a dollármilliárdokért fejlesztett „Kínai nagy tűzfal”, miként korlátozza a netes tartalmakat Észak-Korea és Kuba. Kiderül az is, hogyan és miért cenzúrázzák a világhálót az Egyesült Államokban és néhány európai uniós országban, valamint választ kapunk arra a kérdésre, hogy egyáltalán eredményes lehetnek-e ezek a kísérletek.)
