Márciusi kultifjak előre, itt a tavasz. Nincs már értelme a meleg szobában heverni és a tévé távkapcsolóját unottan nyomkodni. Az olvasás is jobban esik egy napsütötte padon, hát még akkor, ha egy kisebb kirándulást is teszünk napfényben fürdőző kicsiny országunkban. Ez alkalommal tavaszköszöntő kiállítási programajánlónkat ismerd meg hazádat mozgalommal kombináltuk.
Romok a görög templomban
Budapesttől alig húsz percre Szentendre művészetének árnyékában a barokk Vác is tartogat meglepetéseket. Az impozáns főtérről nyílik a Görög Templom kiállítótér, ahol március 5-től Kőnig Frigyes képei láthatók április 6-áig. Korunk egyik legbiztosabb művészeti-festészeti tudását birtokló Kőnig ez alkalommal rom ciklusából állít ki. „A kiállításon emberi alkotások képei szerepelnek.
Nyomok, hűlt helyek csupán; az építményeket alkotóik régen elhagyták. Ember, élet nincs a képeken, ha csak a magányos szemlélő nem érzékeli a saját szívének dobbanását, vérének áramlását, ami ijesztő magunkra maradásunkban megeshetik. Vannak köztük olyanok, amelyek mintha régi épületek – nagyrészt középkori várak, – hol húsukat vesztett csontvázai, hol omladozó belső testüregei maradványai lennének. Mások – s ezek, a modern háború elhagyott bunkerei és erődítményei, nem falazatokból állnak, hanem formába öntött, lekerekített betontömbökként jelennek meg – mintha csigák és tengeri lények üres páncéljai lennének. Mind fenyegető ma is. Elfojthatatlan a bizonytalanság kellemetlen érzése: vajon biztos-e, hogy tényleg kihaltak, s nem rejtenek mégis veszélyt akár a bennük pislákoló élet okán, akár mert ártó lények, szellemek tanyái is lehetnek? Kőnig Frigyest gyermekkora óta lenyűgözik a várak, róluk kódex-szerű könyvet is készített és adott ki. Mindent tud róluk: ismeri a romokat. (…) Az elmúlás metafizikai horrorját így győzi le a monumentalitás érzete – fogalmaz Marosi Ernő, művészettörténész a festmények kapcsán. A kiállítás után érdemes egyet sétálni a Duna-parton.
Felejthetetlen barokk-romromantika…
Végtelen szalag Győrben
A Möbiusz-elv problémája egyaránt foglalkoztatja a tudományt és a művészetet is. Az önmagába visszatérő, a térben végtelen vonal, több mint összetett probléma, már-már metafizikai kérdés. Möbiusz-álmok, Möbiusz-koncepciók címmel most kortárs képzőművészek dobták papírra és térbe a szalag problematikáját, a győri Városi Művészeti Múzeum Képtárában március 8. és május 12. között látható kiállításon. A névsor látatlanban is izgalmas anyagot rejt, láthatóak lesznek Csörgő Attila, Erdély Dániel, Erdély Miklós, Farkas Ádám, F. Farkas Tamás, Galántai György, Gémes Péter, Haász Katalin, Keserü Ilona, Kelemen Zénó, Kispál Attila, Lakatos Gy. László, Lebó Ferenc, Marafkó Bence, Orosz István, Pauer Gyula, Rényi Krisztina, Schmidt Motor Péter, Szabadvári Attila, Zsankó László munkái.
Saját farkába harapó – Möbiusz – kígyó…
Keresztút
Ha már a Dunántúlon járunk érdemes a szombathelyi képtárba is ellátogatni. Március 6-tól egy hónapon át látható Mátrai Erik képzőművész kiállítása. Mátrai egy fura alkotó, a szakralitás és a modern művészeti eszközök alkalmazása művészetének különös feszültséget ad. A most kiállított keresztény tematikájú művek elsődleges forrása személyes inspiráció. Vallásos emberként meghatározó hatást gyakorolt rá a keresztény művészet és neveltetés. Ugyanakkor nem tekinti magát sem egyházi, sem keresztény művésznek. Az ősi ikon-formátumhoz való visszatérés és a kortárs high-tech alkalmazása számára természetes. Hisz a kor halad, Van Eyckék számára a legkorszerűbb képalkotó eszközök és csúcstechnika az olajfesték volt. Mátrai számára a high-tech és az archaikus minták együttes alkalmazása természetes. „Legyen a gépnek halleluja…”
Képek a Forrásban
Papageorgiu Andrea fiatal, tehetséges alkotó. Az 1980-as születésű festő 2005-ben Amadeus alkotói ösztöndíjat, 2006-ben és a rá következő évben is a hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat Különdíjait kapta. Friss, erőteljes koloritjaiból, „tavaszi” tájképeiből a Forrás Galériában látható kiállítás március 6. és március 21. között. A tárlat után korzó az Andrássy úti fák alatt.
Tavaszi szín vizet áraszt…
Magán- és közterek
Sóváradi Valéria “képein a sík felületen megjelenő erőteljes térbeliség, az érzéki szín- és fényviszonyok, valamint a szinte sterilnek nevezhető, a személyes gesztus megjelenítésétől tartózkodó felületkezelés együttese különös, metafizikus ihletettségű atmoszférát teremt… Minden forma csak félig, részben, teljességének hiányával van jelen. (…) Az egzakt, fény-árnyék kontrasztokra építő térábrázolás ellenére teljesen bizonytalan a térképzetünk. Mintha minden pillanatban történhetne valami” – fogalmaz Verba Andrea művészettörténész Sóváradi festészetéről. A Klebelsberg Kuno Művelődési, Kulturális és Művészeti Központban március 7. és március 28. között látható kiállítást nem érdemes kihagyni. A kiállítótér magántere után érdemes az épületet is megnézni.
A pillanat mozdulatlan történései…
Picasso Szegeden
2008. március 1. és május 13. között 135 művet bemutató szegedi tárlaton a nemzetközi avantgárd elevenedik meg, olyan világhírű művészek alkotásain keresztül, mint Picasso, Miro, Vasarely, Warhol vagy Lichtenstein. A világ képzőművészete soha nem ment át akkora és olyan hirtelen változásokon, mint a XX. században. A gyors hatások és izmusok közül, a mindig megújuló, ezer színt és formát felvonultató, merész, felrázó és elgondolkodtató alkotások kavalkádjából kiemelkedik egy név: Pablo Picasso. Ez a név a modern, az extravagáns, és az innovatív fogalmak szinonimája lett. A napjaink művészetét is meghatározó Picasso kiteljesítette az avantgárd törekvéseket. Ezekről ad képet a REÖK-ben nyílt kiállítás. A kiállítás fő részét negyven Picasso munka Honoré de Balzac „Az ismeretlen remekmű” című kisregényéhez készített rézkarc, akvatinta, litográfia, fa-, illetve linómetszet adja. Amikor Balzac 1831-ben megírta ezt a művet, még nem sejthette, hogy a 20. század legjelentősebb képzőművészeti irányzata fog kinőni a Pygmalion-történetből. Megalkotta Frenhofer mestert, a festőt, aki elképesztő ügyességgel tudta pár ecsetvonás segítségével mások képeit feljavítani, és aki életcélul tűzte ki a tökéletes kép létrehozását. Olyan aktot akart festeni, ami az utolsó ecsetvonásokat követően életre kel. Balzac ebben a művében valójában az avantgárd kulcskérdéseit írta meg. Ezek tudatában érthető, hogy pont az irányzatot „elindító” Picasso készített illusztrációkat a kisregényhez.
Show és művészet…
