Bár az Egyesült Emírségek hét emirátusa közül egyelőre egyértelműen Dubai a legismertebb, Abu Dzabit pedig legfeljebb a hét hercegség fővárosaként (és egyben az egyik hercegségként) ismerték eddig, könnyen lehet, hogy nemsokára ez utóbbi kerül a nyilvánosság érdeklődésének középpontjába.
Persze a különleges épületeiről és a világtérképet formázó mesterséges szigeteiről, valamint sípályájáról ismert Dubai továbbra is a pihenni vágyók Mekkája maradhat, de az tény, hogy Abu Dzabi hercegsége sem kis vállalkozásba fogott: a fővárostól 30 kilométerre: a Perzsa-öböl mentén fogják felépíteni a világ első tökéletes ökovárosát.
Presztízs a környezettudatosság jegyében
Átlagos esetben a napon akár 50 Celsius fok, termőtalaj helyett homok, ivóvíz helyett sós tengervíz, gazdag élővilág helyett pedig néhány bogárfaj és a tomboló homokvihar – nem épp ideális feltételek egy 50 ezer fős város felépítéséhez. Az építkezés során ráadásul semmiféle környezetkárosító anyagot nem használhatnak, és maga a város is a környezetvédelem legszigorúbb szabályai szerint működik majd.
Január közepén pontosan egy ilyen város első terveit mutatták be az újságíróknak a projekt vezetői. Az elképzelések szerint 2009-re az első lakók már el is foglalhatják lakásaikat illetve üzleteiket, a több mint hat négyzetkilométeren elterülő város teljes egészében azonban csak 2016-ra lesz kész.
Hogy mennyibe kerül a Masdar (arabul: forrás) névre keresztelt ökováros felépítése, arról nem sok szó esett a The Guardian című brit napilap beszámolója szerint. A hercegség illetékesei egyet azonban tudatosítottak a jelenlévőkben: nem fognak spórolni a projekten, hiszen a nyersolaj eladásból származó bevételeikből jelenleg még bármilyen presztízsberuházást finanszírozni tudnak. Márpedig akárhogy is nézzük dolgot, Masdar egyértelműen a presztízsről szól, még akkor is, ha a projektben komoly értékek (és nem csak a luxus) rejlenek: a tervezett városban például egyetemi központ is nyílik, amelynek fő kutatási területe a megújuló energiaforrások és a zöld technológia lesz.
Masdar makettje
Mindenre figyeltek
Mitől is lesz olyan különleges ez a város? Elsősorban attól, hogy a WWF One Planet Living nevű programjának legszigorúbb előírásait egytől egyig teljesíti – azaz a tökéletes ökováros mintaképét fogják felépíteni a sivatagban.
Ha csak az épületeket nézzük: az öt emeletnél nem magasabb házak újrahasznosított anyagból készülnek, amelyek átalakításába a lehető legkisebb energiát fektették. A maximum három méter széles utcák és a mélyen benyúló tetők nemcsak a járókelőket védik a tűző naptól, de az épületek belsejét is valamelyest megkímélik a forróságtól. Az utcáknak nemcsak a szélessége, hanem a hossza is korlátozott: egy-egy utca legfeljebb 70 méter hosszú lehet, hogy a város szélén felállított szélkerekek elég huzatossá tegyék a város utcáit és tereit, ahol egyébként a tengerből nyert vízből táplálkozó szökőkutak is elviselhetőbbé teszik majd a sivatagi város forróságát.
A város megfelelő tájolása biztosítja, hogy az összes háztetőre felszerelt napkollektorok a lehető leghatékonyabban működhessenek. A város ugyanis java részt (legalább 80 százalékban) napenergiával fog működni, amit pedig a nap nem fedez, azt szélenergiával vagy biomasszából nyert energiával pótolják. Energiára pedig szükség lesz, hiszen Masdar autómentes városnak épül, ami azt jelenti, hogy csakis tömegközlekedési eszközök révén (vagy gyalogosan) lehet eljutni a város egyik végéből a másikba. A közlekedés egyébként szó szerint három szinten zajlik majd: az egyik szinten az Abu Dzabiba igyekvőket szállítja egy elektromos high-tech vasút, a második szint a gyalogosoké, a harmadik szinten pedig a ma már egyes nyugati országok reptereire is közlekedő, vezető nélküli személyi taxik suhannak majd a különleges építésű pályákon.
Megértek a változásra?
A város vízfogyasztása a tervek szerint az átlagos városi vízfogyasztás 50 százalékát teszi majd ki. A csatornákba kerülő szennyvizet teljes mértékben újrahasznosítják: egyrészt az ivóvízellátást, másrészt a város szélén létrehozott mezőgazdasági terület öntözését oldják meg vele. Persze az is jó kérdés, hogy a sivatag közepén mégis miből lesz egyáltalán ivóvíz: nos, a megoldás a napenergia segítségével sótlanított tengervízben rejlik – Masdar ugyanis a tengerhez viszonylag közel épül fel.
A város természetesen egyáltalán nem bocsát ki üvegházhatású gázokat, vagy bármilyen egyéb szennyező anyagot, de az is a One Planet Living része, hogy a város építésén dolgozó munkások is méltányos fizetésben részesüljenek. Szó mi szó, a változás ebből a szempontból ugyancsak ráfér az Emírségekre. Ha csak az egy főre jutó éves üvegházhatású gázkibocsátást nézzük, akkor Katart és Kuvaitot követően, az Egyesült Arab Emírségek harmadik helyezettként 34,1 tonna üvegházhatású gázt bocsát ki évente egy főre számítva.
