Úgy tűnik, az alkohol nemcsak az emberek gátlásait oldja. A krónikus alkoholhatásnak kitett ecetmuslicák (Drosophila melanogaster) hímjei minden fajtárssal párzani akarnak, még az sem számít, ha hím az illető.
Noha első pillantásra meghökkentő, a berúgott muslicák és az ittas emberek viselkedése között sok párhuzamot lehet fölfedezni, állítja Ulrike Heberlein, aki a San Franciscó-i Californiai Egyetemen tanulmányozza az alkohol és a kokain hatását a gyümölcslegyekre.
Ahogy az etanol koncentrációja nő a szervezetben, a legyek egyre koordinálatlanabbakká válnak és egyre kevésbé vesznek tudomást a környezetükről, vagyis becsípnek. Egymásnak ütköznek, nekimennek a falnak.
Még több alkohol bevitelekor a legyek tompulttá válnak, és ha tovább adagolják az alkoholt, akkor elpusztulnak. Figyelemre méltó módon még a különféle viselkedéseket kiváltó etanol koncentrációja is hasonló a muslicáknál és az embereknél, mondja Heberlein. A muslicáknál is kialakul alkoholtolerancia és adott esetben alkoholelvonási tüneteket mutatnak.
Ezeket a tulajdonságokat egyesítve a muslicákhoz rendelkezésre álló genetikai információkkal és eszközökkel feltehetünk olyan kérdéseket, amelyeket nem tudunk megválaszolni az emberek tanulmányozása során, mondja Robert Anholt, a raleigh-i Észak-Karolinai Állami Egyetem genetikusa. Azt is hozzáteszi, hogy embereknél csak a viszonylag nagy hatásokat kiváltó géneket lehet megbízhatóan azonosítani, a muslicáknál viszont sokkal jobb a felbontóképesség, mert olcsón és gyorsan lehet sok gyümölcslegyet tenyészteni.
Nemi eltévelyedés
Az előbbieket szem előtt tartva vizsgálták meg a krónikus alkohol-kitettség hatását az ecetmuslica szexuális viselkedésére a Pennsylvaniai Állami Egyetem neurológusai. A kutatók megállapították, hogy az ismételten etanolgőznek kitett hím muslicák kevésbé válogatósakká válnak a partnerválasztás tekintetében. A becsípett rovarok gyakran a hím társaknak udvarolnak, miközben egy hagyományos „muslicaszerenádot” adnak elő szárnyuk rezegtetésével.
Végül a kéjsóvár hímek udvarlási őrjöngésben törnek ki. A hímek láncba fejlődve üldözik egymást. Ezzel szemben a nőstények párzási viselkedésére kevés hatással van az alkohol, igaz ők normális esetben nem udvarolnak a párjuknak.
Az eredmények arra utalnak, hogy a muslicák nem változtatják meg alapvetően a nemi irányultságukat, de szexuálisan túlfűtöttekké válnak. Az alkohol hatására elhomályosodott agyú hímeknek nagyobb kihívást jelent a többi muslica nemének megkülönböztetése a tömegben.
Noha a részeg legyek szexéhesebbekké válnak, a sikeres közösülések száma csökken ugyanúgy, ahogy azt már rég megfigyelték a becsípett embereknél.
A kulcs a dopamin?
Az előzetes vizsgálatok arra utalnak, hogy a szex és az alkohol között a dopamin nevű idegingerület-átvivő anyag lehet a kapocs. A kutatók megfigyelték, hogy a dopaminkoncentráció mérséklése az ittas muslicákban csökkentette a hím–hím udvarlásokat. A dopamin azonban összefüggésben áll az általános aktivitási szinttel, ezért az is elképzelhető, hogy a csökkent dopaminszint egyszerűen lustábbá tette a legyeket.
Az eredmények érdekesek és segíthetnek megérteni, hogyan reagálnak más állatok az etanolra. A következő lépés annak kiderítése, hogy vajon az alkohol specifikusan hat a szexuális viselkedésre, vagy csak az általános éberségi szintet emeli meg.
A szex és az alkohol közötti összefüggés intuitív is lehet. A kábítószerek és a szex az emlősök agyának ugyanarra az áramkörére hatnak. Az úgynevezett jutalomközpont nyilván nem a drogok használatához fejlődött az evolúció során, hanem a természetes jutalmakhoz, amilyen az élelem és a szex.
