Macskafogó 2. – A sátán macskája
Tagadhatatlanul jelentős elvárásnak nézett elébe Ternovszky Béla rendező, Nepp József forgatókönyvíró és Maros Zoltán figuratervező, amikor arra adta a fejét, hogy ott folytatja, ahol húsz éve abbahagyta. (Interjú Ternovszkyval ás Marossal itt.)Azazhogy elkészíti a kultikus tiszteletnek örvendő – és nagyjából minden magyar filmnéző által (joggal) körberajongott – Macskafogó második felvonását. Nem pusztán azért, mert a második részek zömében (jóval) gyengébbre sikerednek, mint a korábbiak, hanem mert mindenki a korábbi – magas – színvonalat várta el. A megoszló kritikák özönében mi azokhoz csatlakozunk, akiknek tetszett – „bejött” – a film, mind a látványvilágát, mind a történetét, vicceit tekintve.
Az alkotóknak alapvetően azzal a nagy kihívással kellett megküzdeniük, hogy most hiányzott az újdonság varázsa, a frissesség ereje. Ez nyilván levon a film tetszési indexéből. Nepp szarkasztikus-ironikus poénjai azonban ellensúlyozzák ezt, annak ellenére, hogy akadnak a rutinos öreg rajzfilmes róka viccei között erősen szakállasok is (lásd: borz-alom), de hát ugyebár, egy újszülöttnek minden vicc új, és a két film közötti időben (húsz év) felnövő generációnak ma már gyermekei vannak. Akiknek – és nekünk szintúgy – működőképesnek bizonyult a rajzos és a háromdimenziós technika kombinálása. Az egységes designból inkább a pokoli óriásmacska, Moloch alakját és a japán animékat idéző Moloch kontra Macskafogó-robot párharcát éreztük kilógónak.
A film története szerint egy újságíró egér, Stanley egy „pafrikai” dzsungelbeli szelídítetlen macskatörzsre bukkan, amelyik (Cicafer után, hehe) az alvilág második leggonoszabb lényét (Moloch) megidézve indul ellentámadásra a kis mitugrászok – és a világbéke ellen –, s közben előkerülnek régi kedvenceink (Lusta Dick és Maxipotzak, illetve Mr. Teufel, Safranek és Mr. Gatto, no meg a patkány-kvartett). És újfent csak Grabowski az, aki megmentheti az egérséget a végpusztulástól.
A Macskafogó 2. – A sátán macskája legnagyobb hibája (vagy tévedése) az, hogy az első rész figuráit sokszor kényszeresen rángatja elő – értjük persze, ugyebár a felfokozott elvárások (mindenki a kedvencét akarja látni) –, még akkor is, ha semmilyen funkcióval, szereppel nem tudja ellátni. Ekképpen a levegőben lóg Lusta Dick és a bőregerek csapata, a film elejei és végi megjelenésük totálisan értelmetlen és felesleges, a patkányok is alkalmasint csak oda vannak rakva (mondván: ugyebár őket szerették anno a mozi-népek), és kis híján erre a sorsra jut Mr. Teufel és Safranek. (De, szerencsére nem, vagy nem egészen.)
Összességében azonban a benyomás kedvező, és szinte száz százalék, hogyha az idősebbek fanyalogni is fognak (akár alapból a letűnt gyerekkori éveik után), a kicsik rajongani fognak érte. Szurkolunk, hogy Ternovszkyék filmje minél több nézőt vonzzon az ünnepek során – meg persze később szintén – a vásznak elé, nem utolsó sorban, hogy jól megszorongassa az egy kaptafára szalagsoron készülő amerikai szuperprodukciókat. Hiszen a Macskafogó 2. – A sátán macskája talán kicsit sántít, talán kicsit pösze, de mégiscsak a miénk.
Macskafogó 2. – A sátán macskája
, színes magyar animációs film, 85 perc, 2007, rendező: Ternovszky Béla, hangkölcsönzők: Rudolf Péter, Dörner György, Stenczer Béla, Usztics Mátyás, Reviczky Gábor, Sinkó László, Mécs Károly, Szacsvay László, Haumann Péter, Balázs Péter, Benedek Miklós, Mikó István, Darvas Iván, Bodrogi Gyula, Béres Ilona, Pálos Zsuzsa, Szombathy Gyula, Kern András, forgalmazó: Budapest Film Kulturális Szolgáltató Kft.,
honlap: www.macskafogo.net
A nemzet aranya – Titkok könyve
A Wibberley testvérek (Marianna és Cormac) forgatókönyvével semmi komolyabb baj nincs, kellőképpen szoros, izgalmas és fordulatos. A második részben Benjamin (Franklin) Gates (Nicolas Cage) a saját és családja megtépázott renoméját kívánja helyre állítani, mivel Abraham Lincoln gyilkos merénylőjének, John Wilkes Booth-nak a naplója tizennyolc elrejtegetett, majd előkerült oldalán sűrűn felbukkan az egyik Gates, konkrétan Thomas ükapa neve. A „vád” alól a mitikus (félig valóságosnak, félig meseinek hitt) elnöki titkok könyve mentheti fel, amihez úgy juthat hozzá, hogy vagy megnyeri az elnökválasztást, vagy elrabolja az államok első emberét. A gyűjtemény azért is fölöttébb értékes, mert olyan rejtélyekről írja meg az igazat, mint a Watergate-botrány, a Kennedy-gyilkosság miegyéb. Akad persze, aki nem szeretné, ha az ominózus mindent tudó könyv avatatlan kezekbe kerülne, hiszen mint tudjuk, a tudás hatalom.
Az első rész direktora, Jon Tuteltaub (Csodabogár, Ösztön, A kölyök, illetve a Jericho-tévésorozat főrendezője) végigutaztatja hőseit Európán, ismételten nagyokat kacsintva a misztikus homály övezte szabadkőműves-mozgalomra. Ezt – a minimalista – intellektuális izgalmat fogyaszthatóvá teszi a bőkezű látványvilág, a kalandok sorozata, és legfőképpen az, ahogyan a rejtvényt Ben Gates (a társaival) megfejti. A film műfaját tekintve messzemenőkig kielégíti az igényeket, ám aki arra várt, hogy most tényleg tutira és minden kétséget kizáróan megtudja az igazságot a nagy történelmi titkokkal kapcsolatban, csalódni fog.
A nemzet aranya – Titkok könyve
(National Treasure: The Book of Secrets), színes, szinkronizált amerikai kalandfilm, 122 perc, 2007, rendező: Jon Turteltaub, szereplők: Nicolas Cage, Diane Kruger, Jon Voight, Harvey Keitel, Justin Bartha, Helen Mirren, Ed Harris, Bruce Greenwood, Alicia Coppola, forgalmazó: Forum Hungary Filmforgalmazó Kft.,
honlap: http://disney.go.com/disneypictures/nationaltreasure
P. S. I Love You
A film előzetese-plakátja láttán rögtön felmerül bennünk két kérdés. Az első: szerelem a halál után – és (romantikus) vígjáték? Nem kell megijedni, van ilyen. A Ház a tónál „időtlenítő” alapkonfliktusát a „tértelenítő” probléma váltja fel. Nevezetesen, hogy Holly (Hilary Swank), aki boldog, elveszíti élete nagy szerelmét, Gerryt (Gerard Butler). (Ugyebár két külön világban vannak: a földön és a földön túl.) Lélekölő nagy bánatában mégsem marad magára, a vőlegénye a síron túlról – ne értsék félre: még életében megírt – levelekkel és magnófelvételekkel bombázza, amikben az újrakezdéshez, a talpra álláshoz ad tanácsokat, és mindig odabiggyeszti a végére, hogy utóirat: szeretlek.
A másik kérdés, hogy vajon a kétszeres Oscar-díjas (A fiúk nem sírnak, Millió dolláros bébi) női sztár és a 300 übermacsója képes-e a gyengéd húrok pengetésére. Igen, képes. Mi több: Butler – miközben harcedzett rajongóinak nyilván szerez több gyomorforgatóan édesded percet – eddigi pályája legérzékenyebb alakítását nyújtja, és simán lejátssza a vászonról Swanket. S nem azért, mert az „aranyos” színésznőtől karakteridegen volna ez a szerep, Butler egyszerűen jobb. Előfordul az ilyesmi. (A tanácsunk, hogy a karácsonyi érzelmes hullámokat általában elkerülő mozisták a film előtt mondjanak le az édességek dézsmálásáról, a film és ezek együttesen esetleg heveny hasgörcsöt okozhatnak.)
P. S. I Love You
, színes, szinkronizált amerikai romantikus vígjáték, 126 perc, 2007, rendező: Richard LaGravenese, szereplők: Hilary Swank, Gerard Butler, Lisa Kudrow, Gina Gershon, Harry Connick Jr., Kathy Bates, Jeffrey Dean Morgan, James Marsters, forgalmazó: SPI International Hungary Kft.,
honlap: http://psiloveyoumovie.warnerbros.com
Alvin és a mókusok
Zenész szőrmókok (naná, hogy beszélnek) szállásolják be magukat a lúzer zeneszerzőnél. Az együttélés szabályait csakhamar felrúgják, de aztán rájönnek, sikert csak az összefogás teremthet. A kvázi a Zene és szöveg című film „ideológiája” mentén (tehetséges és tehetségtelen zenészek összedolgozása a siker érdekében) mozgó új mozi rendezésére az ifjabb Ross Bagdasarian producer-író, kreátor (és az alap tévésorozat atyjának fia) a vitatható értékű, ám abból a szempontból mindenképpen tapasztalatot jelentő Garfield 2. rendezőjét, Tim Hillt kérte fel, hogy ott is CGI-generálta emlősök és valós színészek tűntek fel a vásznon. Hill elvileg rutinosnak mondható a családi viccelődések területén, azonban jelzés értékű, hogy produktumai többnyire a kereskedelmi tévék délutáni műsorsávjában végzik (A kiskrapek visszavág, Muppet-show az űrből).
A történet, ami a kezdetekre visz vissza – a balfék komponista (Jason Lee) hogyan fogadja „örökbe” a három muzsikus evetet (Alvin, Simon, Theodore), hogyan csiszolódnak egymáshoz, és hogyan aratnak diadalt a poppiacon (meg a lányoknál) – nem a rendező miatt működik. A vékony hangú mókusok úgy vannak kitalálva, hogy velük és általuk bármilyen bárgyúság (például szarevés, tényleg) eladható. Pontosabban a három plusz egy főszereplő könnyen beazonosítható fő jellemvonása – Alvin a pörgős, Simon a zseniális, Theodore az óvatos és Dave a szerencsétlen – működőképessé teszi az eseményeket. Pláne, hogy (a mókusok) kicsik, szőrösek (simogathatóak), nem esznek húst (jámborak), és ezek a srácok beszélnek és énekelnek is.
Alvin és a mókusok
( Alvin and the Chipmunks), színes, szinkronizált amerikai családi vígjáték, 100 perc, 2007, rendező: Tim Hill, szereplők: Jason Lee, David Cross, Cameron Richardson, Justin Long ( Alvin hangja), Matthew Gray Gubler (Simon hangja), Jesse McCartney (Theodore hangja), Veronica Alicino, Kevin Symons, Oliver Muirhead, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt.,
honlap: www.alvinandthechipmunksmovie.com
